Numbers 16

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Now Korah, the son of Izhar, the son of Kohath, the son of Levi, and Dathan and Abiram, the sons of Eliab, and On, the son of Peleth, sons of Reuben, took men:	1 Azonban Kóré, aki Jichárnak, Lévi fiának, Kaát fiának a fia volt, meg Dátán és Abiron, Eliáb fiai és Hon, Felet fia, akik Rúben fiai közül valók voltak
2 And they rose up before Moses, with certain of the children of Israel, two hundred and fifty princes of the assembly, famous in the congregation, men of renown:	2 és más kétszázötven olyan férfi Izrael fiai közül, akik fejedelmei voltak a gyülekezetnek s akiket tanácskozás idején név szerint szoktak meghívni, felkeltek Mózes ellen
3 And they gathered themselves together against Moses and against Aaron, and said unto them, Ye take too much upon you, seeing all the congregation are holy, every one of them, and the LORD is among them: wherefore then lift ye up yourselves above the congregation of the LORD?	3 és szembeszálltak Mózessel és Áronnal és azt mondták: »Legyen elég nektek! Hiszen az egész közösség szent, s közöttük van az Úr! Miért emelitek hát magatokat az Úr népe fölé?«
4 And when Moses heard it, he fell upon his face:	4 Amikor ezt Mózes meghallotta, arcára borult,
5 And he spake unto Korah and unto all his company, saying, Even to morrow the LORD will shew who are his, and who is holy; and will cause him to come near unto him: even him whom he hath chosen will he cause to come near unto him.	5 majd így szólt Kóréhoz és egész közösségéhez: »Meglátogat az Úr, hisz ismeri ő az övéit: a szenteket magához engedi, s választottjai közelíthetnek hozzá.
6 This do; Take you censers, Korah, and all his company;	6 Ezt tegyétek tehát: Vegye mindenki a füstölőjét, te, Kóré, s egész gyülekezeted,
7 And put fire therein, and put incense in them before the LORD to morrow: and it shall be that the man whom the LORD doth choose, he shall be holy: ye take too much upon you, ye sons of Levi.	7 töltsétek meg holnap tűzzel, s tegyetek rá füstölőszert az Úr előtt, s akit Ő kiválaszt, az legyen a szent. Nagyon nekibátorodtatok, Lévi fiai!«
8 And Moses said unto Korah, Hear, I pray you, ye sons of Levi:	8 Azt mondta továbbá Kórénak: »Halljátok, Lévi fiai!
9 Seemeth it but a small thing unto you, that the God of Israel hath separated you from the congregation of Israel, to bring you near to himself to do the service of the tabernacle of the LORD, and to stand before the congregation to minister unto them?	9 Kevés-e nektek, hogy Izrael Istene elkülönített titeket az egész néptől és magához fűzött, hogy szolgáljatok neki a hajlék szolgálatában és a nép közössége elé álljatok, s nevében szolgáljatok?
10 And he hath brought thee near to him, and all thy brethren the sons of Levi with thee: and seek ye the priesthood also?	10 Azért engedte-e meg, hogy közelítsetek hozzá, te és minden testvéred, Lévi fiai, hogy még a papságot is magatoknak követeljétek,
11 For which cause both thou and all thy company are gathered together against the LORD: and what is Aaron, that ye murmur against him?	11 s egész pártod szembe szálljon az Úrral? Hiszen, micsoda Áron, hogy ő ellene zúgolódtok?«
12 And Moses sent to call Dathan and Abiram, the sons of Eliab: which said, We will not come up:	12 Aztán elküldött Mózes, hogy elhívassa Dátánt és Abiront, Eliáb fiait. Ám azok azt felelték: »Nem megyünk.
13 Is it a small thing that thou hast brought us up out of a land that floweth with milk and honey, to kill us in the wilderness, except thou make thyself altogether a prince over us?	13 Talán bizony kevés neked, hogy kihoztál minket arról a földről, amely tejjel s mézzel folyt, hogy megölj minket a pusztában? Még uralkodni is akarsz rajtunk?
14 Moreover thou hast not brought us into a land that floweth with milk and honey, or given us inheritance of fields and vineyards: wilt thou put out the eyes of these men? we will not come up.	14 Igazán tejjel s mézzel patakokban folyó földre vittél minket, s valóban adtál nekünk szántó- és szőlőbirtokot! Ki akarod talán szúrni a szemünket is? Nem megyünk.«
15 And Moses was very wroth, and said unto the LORD, Respect not thou their offering: I have not taken one ass from them, neither have I hurt one of them.	15 Nagyon megharagudott erre Mózes és azt mondta az Úrnak: »Ne tekints áldozatukra! Te tudod, hogy soha még egy fia-szamarat sem vettem el tőlük és senkit sem bántottam közülük.«
16 And Moses said unto Korah, Be thou and all thy company before the LORD, thou, and they, and Aaron, to morrow:	16 Aztán azt mondta Kórénak: »Álljatok a holnapi napon az Úr elé, külön te és egész gyülekezeted és külön Áron.
17 And take every man his censer, and put incense in them, and bring ye before the LORD every man his censer, two hundred and fifty censers; thou also, and Aaron, each of you his censer.	17 Vegyétek mindnyájan füstölőtöket, tegyetek rá füstölőszert, s vigyétek az Úr elé a kétszázötven füstölőt, s Áron is tartsa füstölőjét.«
18 And they took every man his censer, and put fire in them, and laid incense thereon, and stood in the door of the tabernacle of the congregation with Moses and Aaron.	18 Amikor ezt megtették, s Mózes és Áron is odaállt,
19 And Korah gathered all the congregation against them unto the door of the tabernacle of the congregation: and the glory of the LORD appeared unto all the congregation.	19 s ők egybegyűjtötték ellenük az egész közösséget a sátor ajtajához, és megjelent mindnyájuknak az Úr dicsősége.
20 And the LORD spake unto Moses and unto Aaron, saying,	20 Akkor így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
21 Separate yourselves from among this congregation, that I may consume them in a moment.	21 »Váljatok ki ebből a közösségből, hadd veszítem el őket egyszerre.«
22 And they fell upon their faces, and said, O God, the God of the spirits of all flesh, shall one man sin, and wilt thou be wroth with all the congregation?	22 Ám ők arcra borultak, s azt mondták: »Minden test lelkének hatalmas Istene: vajon egy ember vétke miatt az egész népre zúdul-e haragod?«
23 And the LORD spake unto Moses, saying,	23 Azt mondta erre az Úr Mózesnek:
24 Speak unto the congregation, saying, Get you up from about the tabernacle of Korah, Dathan, and Abiram.	24 »Parancsold meg az egész népnek, hogy álljon félre Kóré, Dátán és Abiron sátrától.«
25 And Moses rose up and went unto Dathan and Abiram; and the elders of Israel followed him.	25 Felkelt tehát Mózes és elment Dátánhoz s Abironhoz, s követték őt Izrael vénei
26 And he spake unto the congregation, saying, Depart, I pray you, from the tents of these wicked men, and touch nothing of theirs, lest ye be consumed in all their sins.	26 és azt mondta a népnek: »Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek a sátrától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övék, hogy el ne sodródjatok bűneik miatt.«
27 So they gat up from the tabernacle of Korah, Dathan, and Abiram, on every side: and Dathan and Abiram came out, and stood in the door of their tents, and their wives, and their sons, and their little children.	27 Miután ők körben eltávoztak sátraiktól, Dátán és Abiron kijöttek és megálltak sátruk bejáratánál feleségeikkel, gyermekeikkel s egész háznépükkel együtt.
28 And Moses said, Hereby ye shall know that the LORD hath sent me to do all these works; for I have not done them of mine own mind.	28 Azt mondta ekkor Mózes: »Erről tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem, hogy megtegyem mindazt, amit láttok, s hogy nem a magam szívéből csináltam:
29 If these men die the common death of all men, or if they be visited after the visitation of all men; then the LORD hath not sent me.	29 ha ők az emberek szokott halálával múlnak ki, s az a csapás látogatja meg őket, amely a többi embert szokta meglátogatni, akkor nem küldött engem az Úr;
30 But if the LORD make a new thing, and the earth open her mouth, and swallow them up, with all that appertain unto them, and they go down quick into the pit; then ye shall understand that these men have provoked the LORD.	30 de ha új dolgot művel az Úr, úgyhogy a föld nyitja fel száját és nyeli el őket s mindazt, ami az övék, s elevenen szállnak le az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy káromolták az Urat.«
31 And it came to pass, as he had made an end of speaking all these words, that the ground clave asunder that was under them:	31 S nyomban, ahogy befejezte a beszédet, meghasadt lábuk alatt a föld
32 And the earth opened her mouth, and swallowed them up, and their houses, and all the men that appertained unto Korah, and all their goods.	32 és felnyitotta száját, s elnyelte őket sátrukkal s minden holmijukkal együtt,
33 They, and all that appertained to them, went down alive into the pit, and the earth closed upon them: and they perished from among the congregation.	33 s leszálltak elevenen az alvilágba, s a föld befödte őket, és így vesztek ki a közösségből.
34 And all Israel that were round about them fled at the cry of them: for they said, Lest the earth swallow us up also.	34 Ekkor egész Izrael, amely ott állt körben, elfutott az elveszők kiáltására, mondván: »El ne találjon nyelni minket is a föld.«
35 And there came out a fire from the LORD, and consumed the two hundred and fifty men that offered incense.	35 Aztán tűz jött ki az Úrtól, s megölte azt a kétszázötven férfit, akik bemutatták a füstölőszert.
36 And the LORD spake unto Moses, saying,
37 Speak unto Eleazar the son of Aaron the priest, that he take up the censers out of the burning, and scatter thou the fire yonder; for they are hallowed.
38 The censers of these sinners against their own souls, let them make them broad plates for a covering of the altar: for they offered them before the LORD, therefore they are hallowed: and they shall be a sign unto the children of Israel.
39 And Eleazar the priest took the brasen censers, wherewith they that were burnt had offered; and they were made broad plates for a covering of the altar:
40 To be a memorial unto the children of Israel, that no stranger, which is not of the seed of Aaron, come near to offer incense before the LORD; that he be not as Korah, and as his company: as the LORD said to him by the hand of Moses.
41 But on the morrow all the congregation of the children of Israel murmured against Moses and against Aaron, saying, Ye have killed the people of the LORD.
42 And it came to pass, when the congregation was gathered against Moses and against Aaron, that they looked toward the tabernacle of the congregation: and, behold, the cloud covered it, and the glory of the LORD appeared.
43 And Moses and Aaron came before the tabernacle of the congregation.
44 And the LORD spake unto Moses, saying,
45 Get you up from among this congregation, that I may consume them as in a moment. And they fell upon their faces.
46 And Moses said unto Aaron, Take a censer, and put fire therein from off the altar, and put on incense, and go quickly unto the congregation, and make an atonement for them: for there is wrath gone out from the LORD; the plague is begun.
47 And Aaron took as Moses commanded, and ran into the midst of the congregation; and, behold, the plague was begun among the people: and he put on incense, and made an atonement for the people.
48 And he stood between the dead and the living; and the plague was stayed.
49 Now they that died in the plague were fourteen thousand and seven hundred, beside them that died about the matter of Korah.
50 And Aaron returned unto Moses unto the door of the tabernacle of the congregation: and the plague was stayed.