Mikeás jövendölése 4

¹ Lesz azonban az idők végén, hogy az Úr házának hegye szilárdan áll a hegyek tetején, fenn a magasban a halmok felett, és odatódulnak a népek,

² és odasiet sok nemzet, és mondják: »Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére, és Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket útjaira, és ösvényein járjunk«; mert Sionról jön ki majd a törvény, és Jeruzsálemből az Úr szava.

³ És ő ítéletet mond majd sok nép között, és megítél távoli erős nemzeteket; és ők ekevasakká kovácsolják kardjaikat, és kapákká lándzsáikat. Nemzet nemzet ellen nem ragad kardot, és nem tanulnak többé hadviselést.

⁴ És mindenki szőlője alatt és fügefája alatt ül majd, és nem lesz többé, aki rémületet gerjesszen. Bizony, a Seregek Urának szája mondta ezt!

⁵ Mert minden nép a maga istenének nevében jár, mi azonban az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk örökkön örökké.

⁶ »Azon a napon – mondja az Úr – összegyűjtöm majd a sántákat, és összeszedem azokat, akiket kiűztem és akiket csapásokkal sújtottam;

⁷ és a sántát maradékul hagyom, és a szenvedőt erős néppé teszem«, és az Úr lesz a királyuk Sion hegyén, attól fogva mindörökké.

⁸ Te pedig, Nyáj tornya, Sion leányának halma, egészen hozzád tér és rád száll a hajdani hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.

⁹ Nos, miért búslakodsz szomorkodva? Vajon nincsen királyod, vagy talán elveszett tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt?

¹⁰ Gyötrődjél és kínlódj, Sion leánya, mint a vajúdó asszony, mert most ki kell menned a városból, és mezőn kell majd laknod, és egészen Babilonig jutsz. Ott szabadulsz majd meg, ott vált ki majd téged az Úr ellenségeid kezéből.

¹¹ Most összegyűl ellened sok nemzet, és mondja: »Váljék tisztátalanná! Hadd nézze szemünk kárörömmel Siont!«

¹² Ám ők nem ismerik az Úr szándékait, és nem értik az ő tervét, hiszen úgy gyűjtötte össze őket, mint a kévéket a szérűn.

¹³ Rajta, csépeld őket, Sion leánya! Bizony vassá teszem szarvadat és érccé a körmeidet, hogy összetiporhass sok népet, és az Úrnak szentelhesd zsákmányaikat, és az egész föld Urának javaikat.

¹⁴ Vagdosd meg magad, gyász leánya! sáncokat emeltek ők ellenünk, vesszővel verték arcul Izrael bíráját.