Krónikák második könyve 16

¹ Uralkodásának harminchatodik esztendejében azonban felvonult Bása, Izrael királya Júda ellen és fallal körülvette Rámát, hogy senki se tudjon nyugodtan kimenni vagy bejönni Ásza országából.

² Erre Ásza kihozta az ezüstöt meg az aranyat az Úr házának kincstárából meg a király kincstárából s elküldte Benadádnak, Szíria királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:

³ »Szövetség van közöttem és közötted s atyám s atyád is jóban voltak. Azért küldök neked ezüstöt és aranyat, hogy bontsd fel azt a szövetséget, amelyet Básával, Izrael királyával tartasz és intézkedjél, hogy elvonuljon tőlem.«

⁴ Amikor ezt Benadád megtudta, elküldte hadvezéreit Izrael városai ellen és azok megverték Áhiont, Dánt, Ábelmaimot s Naftali valamennyi fallal övezett városát.

⁵ Amikor ezt Bása meghallotta, abbahagyta Ráma kiépítését és beszüntette munkáját.

⁶ Erre Ásza egybegyűjtötte egész Júdát s elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építésre előkészített, és kiépítette belőle Gibeát és Micpát.

⁷ Ugyanebben az időben elment Hánáni próféta Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: »Mivel Szíria királyában bíztál s nem az Úrban, a te Istenedben, azért szabadult meg Szíria királyának hadserege kezedből.

⁸ Nemde az etiópok s a líbiaiak sokkal több szekérrel, lovassal s nagyobb sokasággal támadtak, s azokat, minthogy bíztál az Úrban, kezedbe adta?

⁹ Az Úr szeme nézi ugyanis az egész földet s erőt ad azoknak, akik teljes szívvel bíznak benne. Oktalanul cselekedtél tehát és azért mostantól fogva háborúk támadnak ellened.«

¹⁰ Erre Ásza igen megharagudott a látnokra és megkötöztette, mert igen megharagudott emiatt a dolog miatt; ugyanakkor sokakat megöletett a népből.

¹¹ Ásza első és utolsó dolgai meg vannak írva Izrael királyainak könyvében.

¹² Uralkodásának harminckilencedik esztendejében Ásza súlyos lábbajba esett, de betegségében sem kereste az Urat, hanem inkább az orvosok tudományában bízott.

¹³ Uralkodásának negyvenegyedik esztendejében aztán aludni tért atyáihoz és meghalt.

¹⁴ A sírjába temették, amelyet a Dávid-városban vágatott magának: fekvőhelyére helyezték, amely tele volt illatszerekkel s a kenőcskészítők mesterségével készített, parázna asszonyok által használatos kenőcsökkel s nagy pompával illatszereket égettek felette.