Psalmi 18

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Učitelju zbora. Od Jahvina sluge Davida koji Jahvi ispjeva ovu pjesmu u onaj dan kad ga Jahve oslobodi iz ruku neprijatelja i iz ruke Šaulove. On reče:	1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából
2 Ljubim te, Jahve, kreposti moja!	2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!
3 Jahve, hridino moja, utvrdo moja, spase moj; Bože moj, pećino moja kojoj se utječem, štite moj, snago spasenja moga, tvrđavo moja!	3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.
4 Zazvat ću Jahvu, hvale predostojna, i od dušmana bit ću izbavljen.	4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Valovi smrti okružiše mene, prestraviše me bujice pogubne.	5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,
6 Užad podzemlja sputiše me, smrtonosne zamke padoše na me:	6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
7 u nevolji zazvah Jahvu i Bogu svome zavapih. Iz svog hrama zov mi začu, i vapaj moj mu do ušiju doprije.	7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
8 I zemlja se potrese i uzdrhta, uzdrmaše se temelji górâ, pokrenuše se, jer On gnjevom planu.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
9 Iz nosnica mu dim se diže, iz usta mu oganj liznu, ugljevlje živo od njega plamsa.	9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 On nagnu nebesa i siđe, pod nogama oblaci mu mračni.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.
11 Na keruba stade i poletje; na krilima vjetra zaplovi.	11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.
12 Ogrnu se mrakom kao koprenom, prekri se tamnim vodama i oblacima tmastim,	12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.
13 od blijeska pred licem njegovim užga se ugljevlje plameno.	13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.
14 Jahve s neba zagrmje, Svevišnjega glas se ori.	14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.
15 Odape strijele i dušmane rasu, izbaci munje i na zemlju ih obori.	15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.
16 Morska se dna pokazaše, i temelji svijeta postaše goli od strašne prijetnje Jahvine, od olujna daha gnjeva njegova.	16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.
17 On pruži s neba ruku i mene prihvati, iz silnih voda on me izbavi.	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.
18 Od protivnika moćnog mene oslobodi, od dušmana mojih jačih od mene.	18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
19 Navališe na me u dan zlosretni, ali me Jahve zaštiti,	19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.
20 na polje prostrano izvede me, spasi me jer sam mu mio.	20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.
21 Po pravednosti mojoj Jahve mi uzvrati, po čistoći ruku mojih on me nagradi,	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22 jer čuvah putove Jahvine, od Boga se svoga ne udaljih.	22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.
23 Odredbe njegove sve su mi pred očima, zapovijedi njegove nisam odbacio,	23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
24 do srži odan njemu sam bio, čuvam se grijeha svakoga.	24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25 Jahve mi po pravdi mojoj vrati, čistoću ruku mojih vidje.	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26 S prijateljem ti si prijatelj, poštenu poštenjem uzvraćaš.	26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,
27 S čovjekom čistim ti si čist, a lukavca izigravaš,	27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.
28 jer narodu poniženu spasenje donosiš, a ponižavaš oči ohole.	28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.
29 Jahve, ti moju svjetiljku užižeš, Bože, tminu moju obasjavaš:	29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.
30 s tobom udaram na čete dušmanske, s Bogom svojim preskačem zidine.	30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.
31 Savršeni su puti Gospodnji, i riječ je Božja ognjem kušana. On, samo on, štit je svima koji se k njemu utječu.	31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
32 Jer tko je Bog osim Jahve? Tko li je hridina osim Boga našega?	32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
33 Taj Bog me snagom opasuje, stere mi put besprijekoran,	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.
34 noge mi dade brze k’o u košute i postavi me na visine čvrste,	34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.
35 ruke mi za borbu uvježba i mišice da lûk mjedeni napinju.	35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.
36 Daješ mi štit svoj koji spasava, tvoja me desnica drži, tvoja me brižljivost uzvisi.	36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
37 Pouzdanje daješ mom koraku, i noge mi više ne posrću.	37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.
38 Pognah svoje dušmane i dostigoh, i ne vratih se dok ih ne uništih.	38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
39 Obaram ih, nè mogû se dići, padaju, pod nogama mi leže.	39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.
40 Ti me opasa snagom za borbu, a protivnike moje meni podloži.	40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.
41 Ti dušmane moje u bijeg natjera, i rasprših one koji su me mrzili.	41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.
42 Vapiju u pomoć – nikog da pomogne; vapiju Jahvi – ne odaziva se.	42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
43 Smrvih ih kao prah na vjetru, zgazih ih k’o blato na putu.	43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.
44 Ti me izbavi od bune u mom narodu, postavi me glavarom pogana, puk koji ne poznavah služi mi.	44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
45 Svaki moj šapat pokorno on sluša, sinovi tuđinci meni laskaju;	45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,
46 sinovi tuđinski gube srčanost, izlaze dršćuć’ iz svojih utvrda.	46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.
47 Živio Jahve! Blagoslovljena hridina moja! Neka se uzvisi Bog, spasenje moje!	47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!
48 Bog koji mi daje osvetu i narode meni pokorava.	48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
49 Od dušmana me mojih izbavljaš i nad protivnike me moje izdižeš, ti mene od čovjeka silnika spašavaš.	49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.
50 Zato te slavim, Jahve, među pucima i psalam pjevam tvome imenu:	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,
51 umnožio si pobjede kralju svojemu, pomazaniku svome milost si iskazao, Davidu i potomstvu njegovu navijeke.	51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.