Genesis 44

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And Joseph commanded the steward of his house, saying: Fill their sacks with corn, as much as they can hold: and put the money of every one in the top of his sack.	1 József ezután megparancsolta a háza felügyelőjének: »Töltsd meg zsákjaikat gabonával, amennyi csak fér beléjük, s tedd mindegyikük pénzét a zsákja szájába.
2 And in the mouth of the younger's sack put my silver cup, and the price which he gave for the wheat. And it was so done.	2 A legfiatalabbnak a zsákja szájába pedig tedd be az ezüstpoharamat, és azt a pénzt, amelyet a gabonáért adott!« Úgy is történt.
3 And when the morning arose, they were sent away with their asses.	3 Hajnalhasadtakor aztán elbocsátották őket szamaraikkal együtt.
4 And when they were now departed out of the city, and had gone forward a little way; Joseph sendingfor the steward of his house, said: Arise, and pursue after the men: and when thou hast overtaken them, say to them: Why have you returned evil for good?	4 Amikor kiértek a városból és haladtak egy keveset, József hívatta háza felügyelőjét, és azt mondta neki: »Kelj fel, menj azok után a férfiak után, és ha utolérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért?
5 The cup which you have stolen is that in which my lord drinketh, and in which he is wont to divine: you have done a very evil thing.	5 Az a pohár, amelyet elloptatok, uram ivópohara, abból szokott jósolni! Nagyon nagy gonoszságot műveltetek!«
6 He did as he had commanded him. And having overtaken them, he spoke to them the same words.	6 Az úgy tett, ahogy József megparancsolta, és amikor utolérte őket, az utasítás szerint beszélt hozzájuk.
7 And they answered: Why doth our lord speak so, as though thy servants had committed so heinous a fact?	7 Ők azt felelték: »Miért mondja ezt a mi urunk, mintha szolgáid ekkora vétket követtek volna el?
8 The money, that we found in the top of our sacks, we brought back to thee from the land of Chanaan: how then should it be that we should steal out of thy lord's house, gold or silver?	8 Azt a pénzt, amit a zsákjaink szájában találtunk, Kánaán földjéről visszahoztuk neked: hogyan loptunk volna tehát aranyat vagy ezüstöt urad házából?
9 With whomsoever of thy servants shall be found that which thou seekest, let him die, and we will be the bondmen of my lord.	9 Ha szolgáid közül bárkinél előkerül, amit keresel, az haljon meg, mi pedig rabszolgái leszünk urunknak!«
10 And he said to them: Let it be according to your sentence: with whomsoever it shall be found, let him be my servant, and you shall be blameless.	10 Ő azt mondta nekik: »Legyen, ahogy állítjátok! De ha bárkinél előkerül, az rabszolgám lesz, ti pedig sértetlenek maradtok.«
11 Them they speedily took down their sacks to the ground, and every man opened his sack.	11 Erre mindegyik sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta.
12 Which when he had searched, beginning at the eldest and ending at the youngest, he found the cup in Benjamin's sack.	12 Ő végigkutatta mindegyiket, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig, és Benjamin zsákjában megtalálta a poharat.
13 Then they rent their garments, and loading their asses again, returned into the town.	13 Erre megszaggatták ruháikat, újra felrakodtak a szamarakra, és visszatértek a városba.
14 And Juda at the head of his brethren went in to Joseph, (for he was not yet gone out of the place, ) and they altogether fell down before him on the ground.	14 Júda a testvéreivel együtt bement Józsefhez – ő ugyanis még nem távozott el arról a helyről –, és mindnyájan a földre vetették magukat előtte.
15 And he said to them: Why would you do so? know you not that there is no one like me in the science of divining.	15 Ő azt mondta nekik: »Miért tettétek ezt? Nem tudjátok, hogy nincs hozzám hasonló a jósolás tudományában?«
16 And Juda said to him: What shall we answer my lord? or what shall we say, or be able justly to allege? God hath found out the iniquity of thy servants: behold, we are all bondmen to my lord, both we, and he with whom the cup was found.	16 Júda azt válaszolta neki: »Mit feleljünk uramnak, mit szóljunk, vagy mit hozhatnánk fel mentségünkre? Isten feltárta szolgáid vétségét. Íme, mindannyian rabszolgái vagyunk uramnak: mi is, és az is, akinél megkerült a pohár!«
17 Joseph answered: God forbid that should do so: he that stole the cup, he shall be my bondman: and go you away free to your father.	17 József azt felelte: »Távol álljon tőlem, hogy így cselekedjek! Aki a poharat ellopta, az legyen a rabszolgám, ti pedig menjetek szabadon atyátokhoz!«
18 Then Juda coming hearer, said boldly: I beseech thee, my lord, let thy servant speak a word in thy ears,and be not angry with thy servant: for after Pharao thou art,	18 Júda ekkor közelebb járult és bizakodva így szólt: »Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót a füledbe, és ne haragudj meg szolgádra, hiszen olyan vagy, mint a fáraó!
19 My lord. Thou didst ask thy servants the first time: Have you a father or a brother?	19 Az én uram a múltkor azt kérdezte szolgáitól: ‘Van-e atyátok vagy testvéretek?’
20 And we answered thee, my lord: We have a father an old man, and a young boy, that was born in his old age; whose brother by the mother is dead: and he alone is left of his mother, and his father loveth him tenderly.	20 Mi azt feleltük uramnak: Van egy idős apánk és egy kisöcsénk, aki az ő öregségében született. Az édes testvére meghalt, így egyedül ő maradt meg anyjától, és az apja igen szereti.
21 And thou saidst to thy servants: Bring him hither to me, and I will set my eyes on him.	21 Ekkor te azt mondtad szolgáidnak: ‘Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt!’
22 We suggested to my lord: The boy cannot leave his father: for if he leave him, he will die.	22 Mi kijelentettük uramnak: Nem hagyhatja el az a gyermek az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja.
23 And thou saidst to thy servants: Except your youngest brother come with you, you shall see my face no more.	23 Te azonban azt mondtad szolgáidnak: ‘Ha el nem jön veletek legkisebb öcsétek, ne kerüljetek többé a színem elé!’
24 Therefore when we were gone up to thy servant our father, we told him all that my lord had said.	24 Amikor tehát felmentünk szolgádhoz, az apánkhoz, elbeszéltünk neki mindent, amit uram mondott.
25 And our father said: Go again, and buy us a little wheat.	25 Amikor aztán azt mondta apánk: ‘Menjetek el ismét, és vegyetek egy kis gabonát nekünk,’
26 And we said to him: We cannot go: if our youngest brother go down with us, we will set out together: otherwise, without him we dare not see the man's face.	26 mi azt mondtuk neki: Nem mehetünk. Ha eljön velünk legkisebb öcsénk, vele együtt elmegyünk. Mert ha ő nem lesz velünk, nem merünk annak az embernek a színe elé kerülni.
27 Whereunto he answered: You know that my wife bore two.	27 Erre ő azt felelte: ‘Tudjátok, hogy csak kettőt szült nekem ez a feleségem.
28 One went out, and you said: A beast devoured him: and hitherto he appeareth not.	28 Az egyik elment tőlem, és így szóltam: Fenevad falta fel! És mindeddig nem került elő.
29 If you take this also, and any thing befall him in the way you will bring down my gray hairs with sorrow unto hell.	29 Ha ezt is elviszitek, és valami éri az úton, ősz fejemet bánatával juttatjátok az alvilágba.’
30 Therefore if I shall go to thy servant our father, and the boy be wanting, (whereas his life dependeth upon the life of him,)	30 Ha tehát én most elmegyek szolgádhoz, az apánkhoz, és hiányzik a fiú – mivel az ő lelke ennek a lelkén csüng –,
31 And he shall see that he is not with us, he will die, and thy servants shall bring down his gray hairs with sorrow unto hell.	31 amikor meglátja, hogy nincs velünk, meghal, és ősz fejét bánatával juttatják szolgáid az alvilágba.
32 Let me be tht proper servant, who took him into my trust, and promised, saying: If I bring him not again, I will be guilty of sin against my father for ever.	32 A gyermek helyett hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre!
33 Therefore I thy servant will stay instead of the boy in the service of my lord, and let the boy go up with his brethren.	33 Hadd maradjak tehát én, a te szolgád, a gyermek helyett uram szolgálatában, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel!
34 For I cannot return to my father without the boy, lest I be a witness of the calamity that will oppress my father.	34 Úgysem tudnék visszatérni apámhoz e gyermek nélkül, hogy ne legyek tanúja a bajnak, amely alatt összeroskad az apám!«