| 1 A bölcs uralkodó igazságot tesz népének, s az értelmes ember uralma tartós. |
| 2 Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai, s amilyen a város feje, olyanok a lakói is. |
| 3 A balga király tönkreteszi népét, de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán. |
| 4 Isten kezében van a földkerekség uralma, és rátermett uralkodót rendel fölé idejében. |
| 5 Az ember sikere Isten kezében van, s a főemberre ő ruházza tekintélyét. |
| 6 Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését, és ne kövess el semmilyen erőszakot! |
| 7 Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység, és utálatos a nemzetek minden erőszakossága. |
| 8 Egyik nemzetről a másikra száll az uralom, igaztalanság, jogsértés, gyalázás és különféle cselvetés miatt. |
| 9 Semmi sem gonoszabb a fukarnál, mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja, |
| 10 Mit kevélykedik a por és hamu? Még életében kihányja belső részeit. |
| 11 A hosszú betegség terhes az orvosnak, a rövid betegség pedig megvidámítja. |
| 12 Minden hatalmasság rövid életű, s a király, aki ma még van, holnap már halott. |
| 13 Ha az ember meghal, csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze! |
| 14 Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől, |
| 15 amikor a szíve elfordul Alkotójától. Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység, aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal, végül pedig elvész általa. |
| 16 Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét, és rontotta meg őket végképpen. |
| 17 Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját, s a megalázottakat ültette helyükre. |
| 18 Kiszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét, s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe. |
| 19 Felforgatta az Úr a nemzetek országait, s elpusztította őket fenekestől. |
| 20 Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket, és kiirtotta emléküket a földről. |
| 21 Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét, de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét. |
| 22 Nem született együtt a gőg az emberekkel, sem a harag az asszonyok szülötteivel. |
| 23 Becsben áll az istenfélők ivadéka, de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait. |
| 24 A testvérek közt becsben áll vezérük, s akik félik az Urat, szeme előtt vannak. |
| 25 Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény, az Úr félelme dicsőségére válik. |
| 26 Ne nézd le az igaz embert, mert szegény, és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag! |
| 27 Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt, de nincs nagyobb az istenfélőnél. |
| 28 Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak, az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik, a tudatlannak azonban nincs becsülete. |
| 29 Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed, és ne nagyzolj nélkülözés közepette! |
| 30 Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben, mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen. |
| 31 Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben, de becsüld meg érdeme szerint! Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt, és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza? A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik, másokat pedig vagyonukért becsülnek; akit megbecsülnek szegénységében, mennyivel inkább becsülik, ha gazdag! Akit csak a gazdagságáért dicsérnek, az félhet ám a szegénységtől! |