| 1 Hírül vitték Holofernésznek, az asszír haderő főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, falakkal erősítették meg a hegyek magaslatait és akadályokat helyeztek el a síkságon. |
| 2 Nagy haragra gerjedt és összehívta Moáb összes főemberét, és Ammon hadvezéreit és a tengerpart minden vezetőjét |
| 3 és így szólt hozzájuk: »Tájékoztassatok engem, Kánaán fiai, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyenek városaik, melyekben laknak? Milyen erős a serege? Miben van hatalma és ereje, s ki a királyuk és hadseregük vezére? |
| 4 A nyugaton lakók közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?« |
| 5 Így szólt hozzá Áhior, Ammon fiainak vezére: »Hallgassa meg az én Uram szolgád szájának igéjét, és elmondom neked az igazságot erről a népről, amely közeledben ezen hegyvidéken lakik, és szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. |
| 6 Ez a nép a káldeaiak ivadéka, |
| 7 s azelőtt Mezopotámiában lakott. Mivel nem akarták követni atyáik isteneit, akik a káldeaiak földjén laktak, |
| 8 ezért letértek atyáik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért a káldeaiak kiűzték őket isteneik színe elől, s ők Mezopotámiába menekültek és hosszú ideig ott laktak. |
| 9 Istenük azt mondta nekik, hogy hagyják el lakóhelyüket és menjenek Kánaán földjére. Itt telepedtek le és igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek. |
| 10 Lementek Egyiptomba, amikor éhínség tört ki Kánaán földjén, és ott időztek addig, amíg megerősödtek és nagy sokasággá lettek és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni. |
| 11 Az egyiptomiak ellenük fordultak, agyag- és téglamunkára kényszerítették, megalázták és rabszolgává tették őket. |
| 12 Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az megverte Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel, s az egyiptomiak elűzték őket maguktól. |
| 13 Isten kiszárította a Vörös-tengert előttük |
| 14 és a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. S ők elűzték mindazokat, akik a pusztában laktak, |
| 15 s az amoriták földjén telepedtek le és erejükkel kiirtottak minden hesbonitát. Miután átkeltek a Jordánon, elfoglalták az egész hegyvidéket, |
| 16 s kiűzték színük elől a kánaániakat, a ferezitákat, jebuzitákat, szíchemieket és az összes gergezitát és hosszú idő óta ott élnek. |
| 17 Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jó soruk volt, mert velük van Istenük, aki gyűlöli a gonoszságot. |
| 18 De amikor letértek az útról, amelyet megszabott nekik, nagyon sokan elpusztultak a sok háborúban és fogságba jutottak idegen földre, Istenük templomát lerombolták, városaikat pedig ellenségeik foglalták el. |
| 19 Most pedig Istenükhöz térve visszajöttek a szétszóratásból, ahova elszéledtek, birtokba vették Jeruzsálemet, ahol a templomuk van és letelepedtek a hegyvidéken, mert az pusztasággá vált. |
| 20 Most pedig uram és parancsolóm, ha van ebben a népben tudatlanság, ha vétkeznek Istenük ellen, vizsgáljuk ki bennük bukásuk okát, akkor vonuljunk ellenük és legyőzzük őket. |
| 21 Ha azonban nincs gonoszság ebben a népben, akkor óvakodjék uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk.« |
| 22 Történt pedig, hogy amikor Áhior befejezte szavait, méltatlankodni kezdett az egész nép, amely a sátor körül volt. Holofernész főemberei és mindazok, akik a tengerparton és Moábban laktak, azt mondták, hogy darabokra tépik: |
| 23 »Nem félünk Izrael fiaitól, mert olyan nép, amelynek nincs ereje, sem képessége a kemény ütközetre. |
| 24 Ezért vonuljunk csak fel és csak egy harapás lesz sereged számára, parancsolónk, Holofernész.« |