Isaiæ 29

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Væ Ariel, Ariel civitas, quam expugnavit David ! additus est annus ad annum : solemnitates evolutæ sunt.	1 Jaj, Ariel, Ariel! Város, ahol Dávid táborozott! Tegyetek esztendőt esztendőhöz, ünnepek peregnek egymás után;
2 Et circumvallabo Ariel, et erit tristis et mœrens, et erit mihi quasi Ariel.	2 és ostrom alá fogom Arielt; lesz bánat és gyász, s olyan leszel számomra, mint Ariel.
3 Et circumdabo quasi sphæram in circuitu tuo, et jaciam contra te aggerem, et munimenta ponam in obsidionem tuam.	3 Tábort ütök körülötted, őrhelyekkel veszlek körül, és sáncot emelek ellened.
4 Humiliaberis, de terra loqueris, et de humo audietur eloquium tuum ; et erit quasi pythonis de terra vox tua, et de humo eloquium tuum mussitabit.	4 Fojtott hangon a földből szólsz, és a porból alig hallatszik beszéded; úgy hangzik hangod a földből, mint szellemé, és a porból suttog beszéded.
5 Et erit sicut pulvis tenuis multitudo ventilantium te, et sicut favilla pertransiens multitudo eorum qui contra te prævaluerunt ;	5 De olyan lesz zsarnokaid sokasága, mint a finom por, és elnyomóid sokasága, mint az elszálló pelyva. Hirtelen, egy pillanat alatt történik:
6 eritque repente confestim. A Domino exercituum visitabitur in tonitruo, et commotione terræ, et voce magna turbinis et tempestatis, et flammæ ignis devorantis.	6 a Seregek Ura meglátogat téged mennydörgéssel, földrengéssel és nagy zúgással, szélvésszel, viharral és emésztő tűz lángjával.
7 Et erit sicut somnium visionis nocturnæ multitudo omnium gentium quæ dimicaverunt contra Ariel, et omnes qui militaverunt, et obsederunt, et prævaluerunt adversus eam.	7 Mint éjszakai álomlátás, olyan lesz az összes nemzet sokasága, mely Ariel ellen hadakozik, mindazok, akik harcolnak ellene és erődítménye ellen, és ostromolják őt.
8 Et sicut somniat esuriens, et comedit, cum autem fuerit expergefactus, vacua est anima ejus ; et sicut somniat sitiens et bibit, et postquam fuerit expergefactus, lassus adhuc sitit, et anima ejus vacua est : sic erit multitudo omnium gentium quæ dimicaverunt contra montem Sion.	8 Mint amikor azt álmodja az éhező, hogy íme, eszik, de ha felébred, kielégítetlen a vágya; és amikor azt álmodja a szomjazó, hogy íme, iszik, de ha felébred, íme, tikkadt, és sóvárgó vágya megmarad: úgy jár az összes nemzet mind, mely Sion hegye ellen hadakozik.
9 Obstupescite et admiramini ; fluctuate et vacillate ; inebriamini, et non a vino ; movemini, et non ab ebrietate.	9 Ámuljatok és bámuljatok, vakuljatok meg és legyetek vakok, legyetek részegek, de ne bortól, tántorogjatok, de ne italtól!
10 Quoniam miscuit vobis Dominus spiritum soporis ; claudet oculos vestros : prophetas et principes vestros, qui vident visiones, operiet.	10 Mert rátok árasztotta az Úr az álomkór szellemét, bezárta szemeteket: a prófétákat, és betakarta fejeteket: a látnokokat.
11 Et erit vobis visio omnium sicut verba libri signati, quem cum dederint scienti litteras, dicent : Lege istum : et respondebit : Non possum, signatus est enim.	11 Olyan lesz számotokra minden látomás, mint a lepecsételt könyvben a szavak; ha odaadják azt egy írást ismerőnek, s azt mondják: »Olvasd el ezt!«, ő így felel: »Nem tudom, mert le van pecsételve.«
12 Et dabitur liber nescienti litteras, diceturque ei : Lege ; et respondebit : Nescio litteras.	12 Ha pedig olyannak adják a könyvet, aki nem ismeri az írást, és azt mondják: »Olvasd el ezt!«, ő így felel: »Nem ismerem az írást.«
13 Et dixit Dominus : Eo quod appropinquat populus iste ore suo, et labiis suis glorificat me, cor autem ejus longe est a me, et timuerunt me mandato hominum et doctrinis,	13 Így szól az Úr: »Mivel ez a nép a szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, és félelmük irántam csak betanult emberi parancs,
14 ideo ecce ego addam ut admirationem faciam populo huic miraculo grandi et stupendo ; peribit enim sapientia a sapientibus ejus, et intellectus prudentium ejus abscondetur.	14 azért, íme, én ismét ‘csodásan’ bánok ezzel a néppel, igen ‘csodásan’: elpusztítom a bölcsek bölcsességét, és az okosok okosságát elrejtem.«
15 Væ qui profundi estis corde, ut a Domino abscondatis consilium ; quorum sunt in tenebris opera, et dicunt : Quis videt nos ? et quis novit nos ?	15 Jaj azoknak, akik mélyen el akarják rejteni az Úr elől szándékaikat! Tetteiket sötétben teszik, és azt mondják: »Ki lát minket, és ki ismer bennünket?«
16 Perversa est hæc vestra cogitatio ; quasi si lutum contra figulum cogitet, et dicat opus factori suo : Non fecisti me ; et figmentum dicat fictori suo : Non intelligis.	16 Ferde a ti gondolkozástok! Talán mint az agyag, olyannak számít a fazekas, hogy az alkotás azt mondhatná alkotójáról: »Nem ő alkotott engem«, és a megformált mű azt mondhatná formálójáról: »Nincs esze«?
17 Nonne adhuc in modico et in brevi convertetur Libanus in carmel, et carmel in saltum reputabitur ?	17 Íme, még egy kevés kis idő, és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé.
18 Et audient in die illa surdi verba libri, et de tenebris et caligine oculi cæcorum videbunt.	18 Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog.
19 Et addent mites in Domino lætitiam, et pauperes homines in Sancto Israël exsultabunt ;	19 Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak.
20 quoniam defecit qui prævalebat, consummatus est illusor, et succisi sunt omnes qui vigilabant super iniquitatem,	20 Mert vége lesz az erőszakosnak, és eltűnik az öntelt, kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket;
21 qui peccare faciebant homines in verbo, et arguentem in porta supplantabant, et declinaverunt frustra a justo.	21 akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket, az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban, és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat.
22 Propter hoc, hæc dicit Dominus ad domum Jacob, qui redemit Abraham : Non modo confundetur Jacob, nec modo vultus ejus erubescet ;	22 Így szól Jákob házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: »Most már nem szégyenkezik Jákob, és most már nem sápad el az arca,
23 sed cum viderit filios suos, opera manuum mearum in medio sui sanctificantes nomen meum, et sanctificabunt Sanctum Jacob, et Deum Israël prædicabunt ;	23 hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében, szentnek mondják nevemet, szentnek mondják Jákob Szentjét, és Izrael Istenét félik.
24 et scient errantes spiritu intellectum, et mussitatores discent legem.	24 Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet, és a zúgolódók belátást tanulnak.«