Jó 21

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Job, dixit :	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Audite, quæso, sermones meos, et agite pœnitentiam.	2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!
3 Sustinete me, et ego loquar : et post mea, si videbitur, verba, ridete.	3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
4 Numquid contra hominem disputatio mea est, ut merito non debeam contristari ?	4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
5 Attendite me et obstupescite, et superponite digitum ori vestro.	5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!
6 Et ego, quando recordatus fuero, pertimesco, et concutit carnem meam tremor.	6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!
7 Quare ergo impii vivunt, sublevati sunt, confortatique divitiis ?	7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
8 Semen eorum permanet coram eis : propinquorum turba et nepotum in conspectu eorum.	8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,
9 Domus eorum securæ sunt et pacatæ, et non est virga Dei super illos.	9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
10 Bos eorum concepit, et non abortivit : vacca peperit, et non est privata fœtu suo.	10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,
11 Egrediuntur quasi greges parvuli eorum, et infantes eorum exultant lusibus.	11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,
12 Tenent tympanum et citharam, et gaudent ad sonitum organi.	12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;
13 Ducunt in bonis dies suos, et in puncto ad inferna descendunt.	13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
14 Qui dixerunt Deo : Recede a nobis, et scientiam viarum tuarum nolumus.	14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
15 Quis est Omnipotens, ut serviamus ei ? et quid nobis prodest si oraverimus illum ?	15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’
16 Verumtamen quia non sunt in manu eorum bona sua, consilium impiorum longe sit a me.	16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!
17 Quoties lucerna impiorum extinguetur, et superveniet eis inundatio, et dolores dividet furoris sui ?	17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
18 Erunt sicut paleæ ante faciem venti, et sicut favilla quam turbo dispergit.	18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
19 Deus servabit filiis illius dolorem patris, et cum reddiderit, tunc sciet.	19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!
20 Videbunt oculi ejus interfectionem suam, et de furore Omnipotentis bibet.	20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!
21 Quid enim ad eum pertinet de domo sua post se, et si numerus mensium ejus dimidietur ?	21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!
22 Numquid Deus docebit quispiam scientiam, qui excelsos judicat ?	22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?
23 Iste moritur robustus et sanus, dives et felix :	23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;
24 viscera ejus plena sunt adipe, et medullis ossa illius irrigantur :	24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,
25 alius vero moritur in amaritudine animæ absque ullis opibus :	25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;
26 et tamen simul in pulvere dormient, et vermes operient eos.	26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.
27 Certe novi cogitationes vestras, et sententias contra me iniquas.	27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
28 Dicitis enim : Ubi est domus principis ? et ubi tabernacula impiorum ?	28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’
29 Interrogate quemlibet de viatoribus, et hæc eadem illum intelligere cognoscetis :	29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:
30 quia in diem perditionis servatur malus, et ad diem furoris ducetur.	30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.
31 Quis arguet coram eo viam ejus ? et quæ fecit, quis reddet illi ?	31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?
32 Ipse ad sepulchra ducetur, et in congerie mortuorum vigilabit.	32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
33 Dulcis fuit glareis Cocyti, et post se omnem hominem trahet, et ante se innumerabiles.	33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!
34 Quomodo igitur consolamini me frustra, cum responsio vestra repugnare ostensa sit veritati ?	34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«