1 וַיְהִי אִישׁ חוֹלֶה לַעְזָר שְׁמוֹ מִבֵּית־הִינִי כְּפַר מִרְיָם וּמָרְתָא אֲחוֹתָהּ | 1 Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. |
2 הִיא מִרְיָם אֲשֶׁר מָשְׁחָה אֶת־הָאָדוֹן בְּשֶׁמֶן הַמֹּר וַתְּנַגֵּב אֶת־רַגְלָיו בְּשַׂעֲרוֹתֶיהָ וְעַתָּה לַעְזָר אָחִיהָ חָלָה | 2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg. |
3 וַתִּשְׁלַחְנָה אַחְיוֹתָיו אֵלָיו לֵאמֹר אֲדֹנִי הִנֵּה זֶה אֲשֶׁר אָהַבְתָּ חֹלֶה הוּא | 3 A nővérek üzentek érte: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg.« |
4 וַיִּשְׁמַע יֵשׁוּעַ וַיֹּאמַר זֹאת הַמַּחֲלָה אֵינֶנָּה לַמָּוֶת כִּי אִם־לִכְבוֹד הָאֱלֹהִים לְמַעַן יִכָּבֶד־בָּהּ בֶּן־הָאֱלֹהִים | 4 Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: »Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.« |
5 וְיֵשׁוּעַ אָהֵב אֶת מָרְתָא וְאֶת־אֲחוֹתָהּ וְאֶת־לַעְזָר | 5 Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt. |
6 וַיְהִי כְשָׁמְעוֹ כִּי חָלָה וַיִּתְמַהְמַהּ וַיֵּשֶׁב יוֹמַיִם בַּמָּקוֹם אֲשֶׁר־הוּא שָׁם | 6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt, |
7 וְאַחֲרֵי־כֵן אָמַר לְתַלְמִידָיו לְכוּ וְנָשׁוּבָה לְאֶרֶץ יְהוּדָה | 7 azután így szólt a tanítványokhoz: »Menjünk ismét Júdeába.« |
8 וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו תַּלְמִידָיו רַבִּי עַתָּה זֶה בִּקְשׁוּ הַיְּהוּדִים לִסְקָלְךָ וְאַתָּה תָּשׁוּב שָׁמָּה | 8 A tanítványok azt mondták neki: »Rabbi, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?« |
9 וַיַּעַן יֵשׁוּעַ הֲלֹא שְׁתֵּים־עֶשְׂרֵה שָׁעוֹת לַיּוֹם אִישׁ כִּי־יֵלֵךְ בַּיּוֹם לֹא יִכָּשֵׁל כִּי יִרְאֶה אוֹר הָעוֹלָם הַזֶּה | 9 Jézus azt felelte: »Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát. |
10 אֲבָל הַהֹלֵךְ בַּלַּיְלָה יִכָּשֵׁל כִּי הָאוֹר אֵין בּוֹ | 10 Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.« |
11 כָּזֹאת דִּבֵּר וְאַחֲרֵי־כֵן אָמַר אֲלֵיהֶם לַעְזָר יְדִידֵנוּ יָשֵׁן הוּא וְאָנֹכִי הֹלֵךְ לְמַעַן אֲעִירֶנּוּ | 11 Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: »A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.« |
12 וַיֹּאמְרוּ תַּלְמִידָיו אֲדֹנִי אִם־יָשֵׁן הוּא יִוָּשֵׁעַ | 12 A tanítványok erre azt mondták: »Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.« |
13 וְיֵשׁוּעַ דִּבֶּר עַל־מוֹתוֹ וְהֵמָּה חָשְׁבוּ כִּי עַל־מְנוּחַת הַשֵּׁנָה דִּבֵּר | 13 Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. |
14 אָז גָּלָה יֵשׁוּעַ אֶת־אָזְנָם וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם לַעְזָר מֵת | 14 Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt, |
15 וְשָׂמֵחַ אֲנִי בִּגְלַלְכֶם כִּי לֹא־הָיִיתִי שָׁם לְמַעַן תַּאֲמִינוּ וְעַתָּה נִסְעָה וְנֵלְכָה אֵלָיו | 15 és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!« |
16 וַיֹּאמֶר תּוֹמָא הַנִּקְרָא דִידוּמוֹס אֶל־הַתַּלְמִידִים חֲבֵרָיו נֵלְכָה גַם־אֲנַחְנוּ לְמַעַן נָמוּת עִמּוֹ | 16 Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: »Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!« |
17 וַיָּבֹא יֵשׁוּעַ וַיִּמְצָאֵהוּ זֶה אַרְבָּעָה יָמִים שֹׁכֵב בַּקָּבֶר | 17 Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van. |
18 וּבֵית־הִינִי הָיָה קָרוֹב לִירוּשָׁלָיִם כְּדֶרֶךְ חֲמֵשׁ עֶשְׂרֵה רִיס | 18 Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. |
19 וְרַבִּים מִן־הַיְּהוּדִים בָּאוּ בֵית־מָרְתָא וּמִרְיָם לְנַחֵם אֶתְהֶן עַל־אֲחִיהֶן | 19 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. |
20 וַיְהִי כִשְׁמֹעַ מָרְתָא כִּי יֵשׁוּעַ בָּא וַתֵּצֵא לִקְרָאתוֹ וּמִרְיָם יוֹשֶׁבֶת בַּבָּיִת | 20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. |
21 וַתֹּאמֶר מָרְתָא אֶל־יֵשׁוּעַ אֲדֹנִי אִלּוּ הָיִיתָ פֹּה כִּי־אָז לֹא־מֵת אָחִי | 21 Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. |
22 וְגַם־עַתָּה יָדַעְתִּי כִּי כָל־אֲשֶׁר תִּשְׁאַל מֵאֵת אֱלֹהִים יִתֵּן לְךָ אֱלֹהִים | 22 De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.« |
23 וַיֹּאמֶר אֵלֶיהָ יֵשׁוּעַ קוֹם יָקוּם אָחִיךְ | 23 Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.« |
24 וַתֹּאמֶר אֵלָיו מָרְתָא יָדַעְתִּי כִּי יָקוּם בַּתְּקוּמָה בַּיּוֹם הָאַחֲרוֹן | 24 Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.« |
25 וַיֹּאמֶר אֵלֶיהָ יֵשׁוּעַ אָנֹכִי הַתְּקוּמָה וְהַחַיִּים הַמַּאֲמִין בִּי יִחְיֶה גַּם כִּי־יָמוּת | 25 Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, |
26 וְכָל־הַחַי אֲשֶׁר יַאֲמִין־בִּי לֹא־יָמוּת לְעוֹלָם הֲתַאֲמִינִי זֹאת | 26 és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?« |
27 וַתֹּאמֶר אֵלָיו כֵּן אֲדֹנִי הֶאֱמַנְתִּי כִּי־אַתָּה הַמָּשִׁיחַ בֶּן־הָאֱלֹהִים הַבָּא לָעוֹלָם | 27 Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.« |
28 וַיְהִי אַחַר דַּבְּרָהּ זֹאת וַתֵּלֶךְ וַתִּקְרָא לְמִרְיָם אֲחוֹתָהּ בַּסֵּתֶר לֵאמֹר הִנֵּה הַמּוֹרֶה פֹּה וְקֹרֵא לָךְ | 28 Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: »A Mester itt van és hív téged.« |
29 הִיא שָׁמְעָה וַתְּמַהֵר לָקוּם וַתָּבֹא אֵלָיו | 29 Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett. |
30 וְיֵשׁוּעַ טֶרֶם יָבֹא אֶל־הַכְּפָר כִּי־עוֹדֶנּוּ עֹמֵד בַּמָּקוֹם אֲשֶׁר פְּגָשַׁתּוּ־שָׁם מָרְתָא | 30 Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment. |
31 וְהַיְּהוּדִים אֲשֶׁר־בָּאוּ אֶל־בֵּיתָהּ לְנַחֲמָהּ כִּרְאוֹתָם אֶת־מִרְיָם כִּי־קָמָה פִתְאֹם וַתֵּצֵא הָלְכוּ אַחֲרֶיהָ בְּאָמְרָם כִּי־הָלְכָה לָּהּ אֶל־הַקֶּבֶר לִבְכּוֹת שָׁמָּה | 31 A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: »A sírhoz megy, hogy ott sírjon.« |
32 וַתָּבֹא מִרְיָם אֶל־הַמָּקוֹם אֲשֶׁר יֵשׁוּעַ עֹמֵד שָׁם וַתֵּרֶא אֹתוֹ וַתִּפֹּל לְרַגְלָיו וַתֹּאמֶר לוֹ אֲדֹנִי אִלּוּ הָיִיתָ פֹּה כִּי־אָז לֹא־מֵת אָחִי | 32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.« |
33 וַיְהִי כִּרְאוֹת יֵשׁוּעַ אֹתָהּ בֹּכִיָּה וְגַם־הַיְּהוּדִים אֲשֶׁר־בָּאוּ אִתָּהּ בֹּכִים וַתִּזְעֹם רוּחוֹ וַיְהִי מַרְעִיד | 33 Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. |
34 וַיֹּאמֶר אֵיפֹה שַׂמְתֶּם אֹתוֹ וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו אֲדֹנִי בֹּא וּרְאֵה | 34 Megkérdezte: »Hová tettétek őt?« Azt felelték neki: »Uram, jöjj és lásd!« |
35 וַיֵּבְךְּ יֵשׁוּעַ | 35 Jézus könnyezett. |
36 וַיֹּאמְרוּ הַיְּהוּדִים הִנֵּה מַה־גָּדְלָה אַהֲבָתוֹ אֹתוֹ | 36 Erre a zsidók azt mondták: »Íme, mennyire szerette őt!« |
37 וּמִקְצָתָם אָמְרוּ הַפֹּקֵחַ עֵינֵי הָעִוֵּר הֲלֹא יָכֹל לַעֲשֹוֹת שֶׁגַּם־זֶה לֹא יָמוּת | 37 De voltak köztük, akik így szóltak: »Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?« |
38 וַיּוֹסֶף עוֹד יֵשׁוּעַ לְהִזָּעֵם בְּרוּחוֹ וַיָּבֹא אֶל־הַקֶּבֶר וְהוּא מְעָרָה וְאֶבֶן עַל־מְבוֹאָהּ | 38 Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve. |
39 וַיֹּאמֶר יֵשׁוּעַ שְׂאוּ אֶת־הָאֶבֶן מֵעָלֶיהָ וַתֹּאמֶר אֵלָיו מָרְתָא אֲחוֹת הַמֵּת אֲדֹנִי הִנֵּה כְּבָר בָּאָשׁ כִּי־אַרְבָּעָה יָמִים לוֹ | 39 Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!« Márta, a megholt nővére azt mondta neki: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!« |
40 וַיֹּאמֶר אֵלֶיהָ יֵשׁוּעַ הֲלֹא אָמַרְתִּי לָךְ כִּי אִם־תַּאֲמִינִי תֶּחֱזִי אֶת־כְּבוֹד הָאֱלֹהִים | 40 Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?« |
41 וַיִּשְׂאוּ אֶת־הָאֶבֶן אֲשֶׁר הַמֵּת הוּשַׂם שָׁם וְיֵשׁוּעַ נָשָׂא אֶת־עֵינָיו לַמָּרוֹם וַיֹּאמַר אוֹדְךָ אָבִי כִּי עֲנִיתָנִי | 41 A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. |
42 וַאֲנִי יָדַעְתִּי כִּי בְכָל־עֵת תַּעֲנֵנִי אוּלָם בַּעֲבוּר הָעָם הַזֶּה אֲשֶׁר סְבִיבוֹתַי דִּבַּרְתִּי לְמַעַן יַאֲמִינוּ בִי כִּי אַתָּה שְׁלַחְתָּנִי | 42 Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.« |
43 וַיְהִי כְּכַלּוֹתוֹ לְדַבֵּר וַיִּקְרָא בְּקוֹל גָּדוֹל לַעְזָר קוּם צֵא | 43 Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: »Lázár, jöjj ki!« |
44 וַיֵּצֵא הַמֵּת וְיָדָיו וְרַגְלָיו כְּרוּכֹת בְּתַכְרִיכִין וּפָנָיו לוּטִים בְּמִטְפָּחַת וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם יֵשׁוּעַ הַתִּירוּ אֹתוֹ וְיֵלֵךְ לְדַרְכּוֹ | 44 S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: »Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!« |
45 וְרַבִּים מִן־הַיְּהוּדִים אֲשֶׁר בָּאוּ אֶל־מִרְיָם בִּרְאוֹתָם אֶת־אֲשֶׁר עָשָׂה יֵשׁוּעַ הֶאֱמִינוּ בוֹ | 45 Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne. |
46 וּמִקְצָתָם הָלְכוּ אֶל־הַפְּרוּשִׁים וַיַּגִּידוּ לָהֶם אֶת־אֲשֶׁר עָשָׂה יֵשׁוּעַ | 46 De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett. |
47 אָז יַקְהִילוּ הַכֹּהֲנִים הַגְּדוֹלִים וְהַפְּרוּשִׁים אֶת־הַסַּנְהֶדְרִין וַיֹּאמְרוּ מַה־נַּעֲשֶׂה כִּי הָאִישׁ הַלָּזֶה עֹשֶׂה אֹתוֹת הַרְבֵּה | 47 Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. |
48 אִם־נַנִּיחַ לוֹ לַעֲשׂוֹת כֻּלָּם יַאֲמִינוּ בוֹ וּבָאוּ הָרוֹמִיִּים וְלָקְחוּ גַּם אֶת־אַדְמָתֵנוּ וְגַם אֶת־עַמֵּנוּ | 48 Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk földünket és népünket.« |
49 וְאֶחָד מֵהֶם קַיָּפָא שְׁמוֹ וְהוּא כֹּהֵן גָּדוֹל בַּשָּׁנָה הַהִיא אָמַר אֲלֵיהֶם הֵן לֹא־תֵדְעוּ מְאוּמָה | 49 Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: »Ti nem tudtok semmit, |
50 אַף לֹא־תָבִינוּ כִּי טוֹב לָנוּ מוּת אִישׁ אֶחָד בְּעַד הַגּוֹי מֵאֲבֹד הָעָם כֻּלּוֹ | 50 s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!« |
51 וְזֹאת לֹא־דִבֶּר מִלִּבּוֹ כִּי אִם־בִּהְיוֹתוֹ כֹּהֵן גָּדוֹל בַּשָּׁנָה הַהִיא נִבָּא כִּי־יֵשׁוּעַ יָמוּת בְּעַד הָעָם | 51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, |
52 וְלֹא־בְעַד הָעָם לְבַד כִּי אִם־לְקַבֵּץ גַּם־אֶת־בְּנֵי אֱלֹהִים הַמְפֻזָּרִים וְהָיוּ לְאֶחָד | 52 és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse. |
53 וַיִּוָּעֲצוּ יַחְדָּו לַהֲמִיתוֹ מֵהַיּוֹם הַהוּא וָהָלְאָה | 53 Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt. |
54 עַל־כֵּן לֹא־הִתְהַלֵּךְ יֵשׁוּעַ עוֹד בְּתוֹךְ הַיְּהוּדִים בַּגָּלוּי כִּי אִם־סָר מִשָּׁם לָאָרֶץ הַקְּרוֹבָה אֶל־הַמִּדְבָּר אֶל־עִיר אֶפְרַיִם וַיָּגָר־שָׁם עִם־תַּלְמִידָיו | 54 Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt. |
55 וַיִּקְרְבוּ יְמֵי הַפֶּסַח לַיְּהוּדִים וְעַם־רַב עָלוּ מִן־הָאָרֶץ יְרוּשָׁלַיְמָה לִפְנֵי הַפֶּסַח לְמַעַן יִטֶּהָרוּ | 55 Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat. |
56 וַיְבַקְשׁוּ אֶת־יֵשׁוּעַ וּבְעָמְדָם בְּבֵית הַמִּקְדָּשׁ נִדְבְּרוּ לֵאמֹר מַה־תַּחְשְׁבוּ הֲכִי לֹא־יָבוֹא אֶל־הֶחָג | 56 Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: »Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?« |
57 וְהַכֹּהֲנִים הַגְּדוֹלִים וְהַפְּרוּשִׁים גָּזְרוּ גְזֵרָה אֲשֶׁר אִם־יֵדַע אִישׁ אֶת־מְקוֹמוֹ יוֹדִיעֶנּוּ לְמַעַן יִתְפְּשֻׂהוּ | 57 A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják őt. |