Seconda lettera ai Corinzi (מכתב שני לקורינתים) 26

STUTTGARTENSIA-DELITZSCH	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 וַיְהִי כְּכַלּוֹת יֵשׁוּעַ לְדַבֵּר אֵת כָּל־הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה וַיֹּאמֶר אֶל־תַּלְמִידָיו	1 Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:
2 אַתֶּם יְדַעְתֶּם כִּי אַחֲרֵי יוֹמַיִם יִהְיֶה הַפָּסַח וּבֶן־הָאָדָם יִמָּסֵר לְהִצָּלֵב	2 »Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.«
3 וַיִּקָּהֲלוּ הַכֹּהֲנִים הַגְּדוֹלִים וְהַסּוֹפְרִים וְזִקְנֵי הָעָם אֶל־חֲצַר הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל הַנִּקְרָא קַיָּפָא	3 Akkor a főpapok és a nép vénei összegyűltek a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak.
4 וַיִּוָּעֲצוּ יַחְדָּו לִתְפֹּשׂ אֶת־יֵשׁוּעַ בְּעָרְמָה וְלַהֲמִיתוֹ	4 Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.
5 וַיֹּאמְרוּ אַךְ־לֹא בֶחָג פֶּן־תִּהְיֶה מְהוּמָה בָּעָם	5 De azt mondták: »Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!«
6 וַיְהִי בִּהְיוֹת יֵשׁוּעַ בֵּית־הִינִי בְּבֵית שִׁמְעוֹן הַמְּצֹרָע	6 Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában,
7 וַתִּקְרַב אֵלָיו אִשָּׁה וּבְיָדָהּ פַּךְ־שֶׁמֶן יָקָר מְאֹד וַתִּצֹּק עַל־רֹאשׁוֹ בַּהֲסִבּוֹ עַל־הַשֻּׁלְחָן	7 odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus fejére, miközben ő az asztalnál ült.
8 וַיִּרְאוּ הַתַּלְמִידִים וַיִּתְרָעֲמוּ לֵאמֹר עַל־מָה הָאִבּוּד הַזֶּה	8 Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: »Mire jó ez a pazarlás?
9 כִּי הַשֶּׁמֶן הַזֶּה הָיָה רָאוּי לְהִמָּכֵר בִּמְחִיר רָב וּלְתִתּוֹ לָעֲנִיִּים	9 Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a szegényeknek.«
10 וַיֵּדַע יֵשׁוּעַ וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם לָמָּה תוֹגוּ אֶת־הָאִשָּׁה הֲלֹא מַעֲשֶׂה טוֹב עָשְׂתָה עִמָּדִי	10 Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: »Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.
11 כִּי עֲנִיִּים תָּמִיד עִמָּכֶם וְאָנֹכִי אֵינֶנִּי אִתְּכֶם תָּמִיד	11 Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.
12 כִּי אֲשֶׁר שָׁפְכָה אֶת־הַשֶּׁמֶן הַזֶּה עַל־גּוּפִי לַחֲנֹט אוֹתִי עָשְׂתָה זֹּאת	12 Amikor ő kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette.
13 אָמֵן אֹמֵר אֲנִי לָכֶם בַּאֲשֶׁר תִּקָּרֵא הַבְּשׂוֹרָה הַזֹּאת בְּכָל־הָעוֹלָם גַּם אֶת־אֲשֶׁר הִיא עָשְׂתָה יְסֻפַּר לְזִכָּרוֹן לָהּ	13 Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére elbeszélik majd azt is, amit tett.«
14 וַיֵּלֶךְ אֶחָד מִשְּׁנֵים הֶעָשָׂר הַנִּקְרָא יְהוּדָה אִישׁ־קְרִיּוֹת אֶל־רָאשֵׁי הַכֹּהֲנִים	14 Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz
15 וַיֹּאמֶר מַה־תִּתְּנוּ לִי וְאֶמְסְרֶנּוּ בְיֶדְכֶם וַיִּשְׁקְלוּ־לוֹ שְׁלשִׁים כָּסֶף	15 és azt mondta nekik: »Mit adtok nekem, ha átadom őt nektek?« Azok megígértek neki harminc ezüstöt .
16 וּמִן־הָעֵת הַהִיא בִּקֵּשׁ תֹּאֲנָה לִמְסֹר אוֹתוֹ	16 Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.
17 וַיְהִי בָרִאשׁוֹן לְחַג הַמַּצּוֹת וַיִּגְּשׁוּ הַתַּלְמִידִים אֶל־יֵשׁוּעַ לֵאמֹר בְּאֵיזֶה מָקוֹם תַּחְפֹּץ כִּי־נָכִין לְךָ לֶאֱכֹל אֶת־הַפָּסַח	17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: »Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?«
18 וַיֹּאמֶר לְכוּ הָעִירָה אֶל־פְּלֹנִי אַלְמֹנִי וַאֲמַרְתֶּם אֵלָיו כֹּה אָמַר הָרַב עִתִּי קְרוֹבָה הִיא וּבְבֵיתְךָ אֶעֱשֶׂה אֶת־הַפֶּסַח עִם־תַּלְמִידָי	18 Ő azt felelte: »Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ‘A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.’«
19 וַיַּעֲשֹוּ הַתַּלְמִידִים כַּאֲשֶׁר צִוָּם יֵשׁוּעַ וַיָּכִינוּ אֶת־הַפָּסַח	19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
20 וַיְהִי בָעֶרֶב וַיַּסֵּב עִם־שְׁנֵים הֶעָשָׂר	20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel.
21 וּבְאָכְלָם וַיֹּאמַר אָמֵן אֹמֵר אֲנִי לָכֶם כִּי־אֶחָד מִכֶּם יִמְסְרֵנִי	21 Miközben ettek, így szólt: »Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.«
22 וַיִּתְעַצְּבוּ מְאֹד וַיָּחֵלּוּ אִישׁ אִישׁ לֵאמֹר לוֹ הֶאָנֹכִי הוּא אֲדֹנִי	22 Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: »Csak nem én vagyok az, Uram?«
23 וַיַּעַן וַיֹּאמַר הָאִישׁ אֲשֶׁר טָבַל עִמִּי אֶת־יָדוֹ בַּקְּעָרָה הוּא יִמְסְרֵנִי	23 Ő így válaszolt: »Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24 הֵן בֶּן־הָאָדָם הָלוֹךְ יֵלֶךְ־לוֹ כַּכָּתוּב עָלָיו אֲבָל אוֹי לָאִישׁ הַהוּא אֲשֶׁר עַל־יָדוֹ יִמָּסֵר בֶּן־הָאָדָם טוֹב לָאִישׁ הַהוּא אִם־לֹא נוֹלָד	24 Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.«
25 וַיַּעַן יְהוּדָה הַמֹּסֵר אוֹתוֹ וַיֹּאמַר רַבִּי הַאֲנִי הוּא וַיֹּאמֶר אֵלָיו אַתָּה אָמָרְתָּ	25 Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: »Csak nem én vagyok az, Rabbi?« Ő azt felelte neki: »Te mondtad.«
26 וּבְאָכְלָם וַיִּקַּח יֵשׁוּעַ אֶת־הַלֶּחֶם וַיְבָרֶךְ וַיִּבְצַע וַיִּתֵּן לַתַּלְמִידִים וַיֹּאמַר קְחוּ וְאִכְלוּ זֶה הוּא גּוּפִי	26 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.«
27 וַיִּקַּח אֶת־הַכּוֹס וַיְבָרֶךְ וַיִּתֵּן לָהֶם לֵאמֹר שְׁתוּ מִמֶּנָּה כֻּלְּכֶם	27 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan,
28 כִּי זֶה הוּא דָמִי דַּם־הַבְּרִית הַחֲדָשָׁה הַנִּשְׁפָּךְ בְּעַד רַבִּים לִסְלִיחַת חֲטָאִים	28 mert ez az én vérem, az új szövetségé , amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
29 וַאֲנִי אֹמֵר לָכֶם כִּי מֵעַתָּה שָׁתֹה לֹא אֶשְׁתֶּה מִתְּנוּבַת הַגֶּפֶן הַזֹּאת עַד הַיּוֹם הַהוּא אֲשֶׁר אֶשְׁתֶּה אֹתָהּ עִמָּכֶם חֲדָשָׁה בְּמַלְכוּת אָבִי	29 Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.«
30 וַיְהִי אַחֲרֵי גָמְרָם אֶת־הַהַלֵּל וַיֵּצְאוּ אֶל־הַר הַזֵּיתִים	30 Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.
31 אָז אָמַר אֲלֵיהֶם יֵשׁוּעַ אַתֶּם כֻּלְּכֶם תִּכָּשְׁלוּ בִי בַּלַּיְלָה הַזֶּה כִּי כָתוּב אַכֶּה אֶת־הָרֹעֶה וּתְפוּצֶיןָ הַצֹּאן	31 Akkor Jézus azt mondta nekik: »Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ‘Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai’ .
32 וְאַחֲרֵי קוּמִי אֵלֵךְ לִפְנֵיכֶם הַגָּלִילָה	32 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.«
33 וַיַּעַן פֶּטְרוֹס וַיֹּאמֶר לוֹ גַּם כִּי־יִכָּשְׁלוּ בְךָ כֻּלָּם אֲנִי לְעוֹלָם לֹא אֶכָּשֵׁל	33 Erre Péter megszólalt és azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.«
34 וַיֹּאמֶר אֵלָיו יֵשׁוּעַ אָמֵן אֹמֵר אֲנִי לְךָ כִּי בַלַּיְלָה הַזֶּה בְּטֶרֶם יִקְרָא הַתַּרְנְגוֹל תְּכַחֵשׁ בִּי שָׁלשׁ פְּעָמִים	34 Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem.«
35 וַיֹּאמֶר אֵלָיו פֶּטְרוֹס גַּם כִּי־יִהְיֶה עָלַי לָמוּת אִתְּךָ כַּחֵשׁ לֹא אֲכַחֵשׁ בָּךְ וְכֵן אָמְרוּ גַּם כָּל־הַתַּלְמִידִים	35 Péter erre így fogadkozott: »Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged.« Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan.
36 אַחֲרֵי־כֵן בָּא אִתָּם יֵשׁוּעַ אֶל־חָצֵר הַנִּקְרָא גַּת־שְׁמָנִים וַיֹּאמֶר אֶל־הַתַּלְמִידִים שְׁבוּ לָכֶם פֹּה עַד־אֲשֶׁר אֵלֵךְ שָׁמָּה וְהִתְפַּלָּלְתִּי	36 Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: »Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom.«
37 וַיִּקַּח אִתּוֹ אֶת־פֶּטְרוֹס וְאֶת־שְׁנֵי בְּנֵי זַבְדָּי וַיָּחֶל לְהֵעָצֵב וְלָמוּג	37 Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrődni.
38 וַיֹּאמֶר לָהֶם נַפְשִׁי מָרָה־לִי עַד־מָוֶת עִמְדוּ פֹה וְשִׁקְדוּ עִמִּי	38 Akkor azt mondta nekik: »Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.«
39 וַיֵּלֶךְ מְעַט הָלְאָה וַיִּפֹּל עַל־פָּנָיו וַיִּתְפַּלֵּל לֵאמֹר אָבִי אִם־יוּכַל לִהְיוֹת תַּעֲבָר־נָא מֵעָלַי הַכּוֹס הַזֹּאת אַךְ לֹא כִרְצוֹנִי כִּי אִם־כִּרְצוֹנֶךָ	39 Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.«
40 וַיָּבֹא אֶל־הַתַּלְמִידִים וַיִּמְצָאֵם יְשֵׁנִים וַיֹּאמֶר אֶל־פֶּטְרוֹס הִנֵּה לֹא־הָיָה בִיכָלְתְּכֶם לִשְׁקֹד עִמִּי שָׁעָה אֶחָת	40 Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: »Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?
41 שִׁקְדוּ וְהִתְפַּלְלוּ פֶּן־תָּבֹאוּ לִידֵי נִסָּיוֹן הֵן הָרוּחַ הִיא חֲפֵצָה וְהַבָּשָׂר הוּא רָפֶה	41 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.«
42 וַיּוֹסֶף לָלֶכֶת־לוֹ שֵׁנִית וַיִּתְפַּלֵּל לֵאמֹר אָבִי אִם־לֹא תוּכַל הַכּוֹס הַזֹּאת לַעֲבֹר מִמֶּנִּי מִבְּלִי שְׁתוֹתִי אֹתָהּ יְהִי כִּרְצוֹנֶךָ	42 Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: »Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.«
43 וַיָּבֹא וַיִּמְצָאֵם גַּם בַּפַּעַם הַזֹּאת יְשֵׁנִים כִּי עֵינֵיהֶם הָיוּ כְבֵדוֹת	43 Megint visszatért, és újra alva találta őket, mert a szemük elnehezedett.
44 וַיַּנִּיחֵם וַיּוֹסֶף לָלֶכֶת וַיִּתְפַּלֵּל שְׁלִישִׁית בְּאָמְרוֹ עוֹד־הַפַּעַם כַּדָּבָר הַזֶּה	44 Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal.
45 וַיָּבֹא אֶל־הַתַּלְמִידִים וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם נוּמוּ מֵעַתָּה וְנוּחוּ הִנֵּה הַשָּׁעָה קְרוֹבָה וּבֶן־הָאָדָם נִמְסָר לִידֵי חַטָּאִים	45 Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
46 קוּמוּ וְנֵלֵכָה הִנֵּה הוֹלֵךְ וְקָרֵב הַמֹּסֵר אוֹתִי	46 Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«
47 עוֹדֶנּוּ מְדַבֵּר וְהִנֵּה־בָא יְהוּדָה אֶחָד מִשְּׁנֵים הֶעָשָׂר וְעִמּוֹ הָמוֹן רָב בַּחֲרָבוֹת וּבְמַקְּלוֹת מֵאֵת רָאשֵׁי הַכֹּהֲנִים וְזִקְנֵי הָעָם	47 Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől.
48 וְהַמֹּסֵר אֹתוֹ נָתַן לָהֶם אוֹת לֵאמֹר הָאִישׁ אֲשֶׁר אֶשָּׁקֵהוּ זֶה הוּא תִּפְשֹוּהוּ	48 Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!«
49 וּמִיָּד נִגַּשׁ אֶל־יֵשׁוּעַ וַיֹּאמֶר שָׁלוֹם לְךָ רַבִּי וַיְנַשֶּׁק־לוֹ	49 Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: »Üdvözlégy, Mester!« És megcsókolta.
50 וַיֹּאמֶר אֵלָיו יֵשׁוּעַ רֵעִי עַל־מֶה בָאתָ וַיִּגְּשׁוּ וַיִּשְׁלְחוּ אֶת־יְדֵיהֶם בְּיֵשׁוּעַ וַיִּתְפְּשֹוּ אֹתוֹ	50 Jézus így szólt hozzá: »Barátom, ezért jöttél!« Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt.
51 וְהִנֵּה אֶחָד מִן־הָאֲנָשִׁים אֲשֶׁר עִם־יֵשׁוּעַ שָׁלַח יָדוֹ וַיִּשְׁלֹף חַרְבּוֹ וַיַּךְ אֶת־עֶבֶד הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל וַיְקַצֵּץ אֶת־אָזְנוֹ	51 És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
52 וַיֹּאמֶר אֵלָיו יֵשׁוּעַ הָשֵׁב אֶת־חַרְבְּךָ אֶל־תַּעְרָהּ כִּי כָּל־אֹחֲזֵי חֶרֶב בַּחֶרֶב יֹאבֵדוּ	52 Jézus erre azt mondta neki: »Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.
53 אוֹ הֲיַחְשֹׁב לִבְּךָ כִּי לֹא יָכֹלְתִּי לִשְׁאֹל עַתָּה מֵאֵת אָבִי וְהוּא יְצַוֶּה־לִּי יוֹתֵר מִשְּׁנֵים עָשָׂר לִגְיוֹנוֹת שֶׁל־מַלְאָכִים	53 Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt?
54 וְאֵיכָכָה אֵפוֹא יִמָּלְאוּ הַכְּתוּבִים כִּי־כֵן הָיֹה תִהְיֶה	54 De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?«
55 בַּשָּׁעָה הַהִיא אָמַר יֵשׁוּעַ אֶל־הֲמוֹן הָעָם כְּעַל־פָּרִיץ יְצָאתֶם בַּחֲרָבוֹת וּבְמַקְּלוֹת לְתָפְשֵׂנִי וְיוֹם יוֹם הָיִיתִי ישֵׁב וּמְלַמֵּד אֶצְלְכֶם בַּמִּקְדָּשׁ וְלֹא הֶחֱזַקְתֶּם בִּי	55 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: »Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.«
56 וְכָל־זֹאת הָיְתָה לְמַלֹּאת כִּתְבֵי הַנְּבִיאִים אָז עֲזָבוּהוּ הַתַּלְמִידִים כֻּלָּם וַיָּנוּסוּ	56 Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak.
57 וְהָאֲנָשִׁים אֲשֶׁר תָּפְשֹוּ אֶת־יֵשׁוּעַ הוֹלִיכֻהוּ אֶל־קַיָּפָא הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל אֲשֶׁר נִקְהֲלוּ־שָׁם הַסּוֹפְרִים וְהַזְּקֵנִים	57 Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek.
58 וּפֶטְרוֹס הֹלֵךְ אַחֲרָיו מֵרָחוֹק עַד לַחֲצַר הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל וַיָּבֹא פְנִימָה וַיֵּשֶׁב לוֹ אֵצֶל הַמְשָׁרְתִים לִרְאוֹת אֶת־אַחֲרִית הַדָּבָר	58 Péter pedig messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét.
59 וְהַכֹּהֲנִים הַגְּדוֹלִים וְהַסּוֹפְרִים וְכָל־הַסַּנְהֶדְרִין בִּקְשׁוּ עֵדוּת שֶׁקֶר בְּיֵשׁוּעַ לַהֲמִיתוֹ וְלֹא מָצָאוּ	59 A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják,
60 וְאַף בַּעֲמֹד שָׁם עֵדֵי שֶׁקֶר רַבִּים לֹא מָצָאוּ וּבָאַחֲרוֹנָה נִגְּשׁוּ שְׁנֵי עֵדֵי שָׁקֶר	60 de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő
61 וַיֹּאמְרוּ זֶה אָמַר יֵשׁ בִּיכָלְתִּי לַהֲרֹס אֶת־הֵיכַל הָאֱלֹהִים וְלָשׁוּב לִבְנוֹתוֹ בִּשְׁלשֶׁת יָמִים	61 és így szólt: »Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem.«
62 וַיָּקָם הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל וַיֹּאמֶר אֵלָיו הַאֵינְךָ מֵשִׁיב דָּבָר עַל־אֲשֶׁר עָנוּ־בְךָ אֵלֶּה	62 Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: »Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened?«
63 וְיֵשׁוּעַ הֶחֱרִישׁ וַיַּעַן הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל וַיֹּאמֶר לוֹ מַשְׁבִּיעֲךָ אֲנִי בֵּאלֹהִים חַיִּים שֶׁתֹּאמַר לָנוּ אִם־אַתָּה הוּא הַמָּשִׁיחַ בֶּן־הָאֱלֹהִים	63 De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: »Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?«
64 וַיֹּאמֶר אֵלָיו יֵשׁוּעַ אַתָּה אָמָרְתָּ אֲבָל אֲנִי אֹמֵר לָכֶם כִּי מֵעַתָּה תִּרְאוּ אֶת־בֶּן־הָאָדָם ישֵׁב לִימִין הַגְּבוּרָה וּבָא עִם־עַנְנֵי הַשָּׁמָיִם	64 Jézus azt felelte neki: »Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin« .
65 וַיִּקְרַע הַכֹּהֵן הַגָּדוֹל אֶת־בְּגָדָיו וַיֹּאמַר הוּא גִדֵּף וּמַה־לָּנוּ עוֹד לְבַקֵּשׁ עֵדִים הִנֵּה עַתָּה שְׁמַעְתֶּם אֶת־גִּדּוּפוֹ	65 Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: »Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást.
66 מַה־דַּעְתְּכֶם וַיַּעֲנוּ וַיֹּאמְרוּ אִישׁ־מָוֶת הוּא	66 Mit gondoltok?« Azok ezt felelték: »Méltó a halálra!«
67 וַיָּרֹקּוּ בְּפָנָיו וַיַּכֻּהוּ בְאֶגְרוֹף וַאֲחֵרִים הִכֻּהוּ עַל־הַלֶּחִי	67 Azután az arcába köptek, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték
68 וַיֹּאמְרוּ הִנָּבֵא לָנוּ הַמָּשִׁיחַ מִי הוּא הַמַּכֶּה אוֹתָךְ	68 és azt mondták: »Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged?«
69 וּפֶטְרוֹס יָשַׁב מִחוּץ לַבַּיִת בֶּחָצֵר וַתִּגַּשׁ אֵלָיו שִׁפְחָה לֵאמֹר גַּם־אַתָּה הָיִיתָ עִם־יֵשׁוּעַ הַגְּלִילִי	69 Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: »Te is a galileai Jézussal voltál!«
70 וַיְכַחֵשׁ בִּפְנֵי כֻלָּם לֵאמֹר לֹא יָדַעְתִּי מָה־אַתְּ אֹמָרֶת	70 Ő azonban mindenki előtt letagadta ezt: »Nem tudom, mit beszélsz.«
71 וַיֵּצֵא אֶל־פֶּתַח הַשַּׁעַר וַתֵּרֶא אוֹתוֹ אַחֶרֶת וַתֹּאמֶר לָאֲנָשִׁים אֲשֶׁר־שָׁם גַּם־זֶה הָיָה עִם־יֵשׁוּעַ הַנָּצְרִי	71 Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz: »Ez is a Názáreti Jézussal volt!«
72 וַיּוֹסֶף לְכַחֵשׁ וַיִּשָּׁבַע לֵאמֹר לֹא יָדַעְתִּי אֶת־הָאִישׁ	72 Ő ismét esküvel tagadta: »Nem ismerem azt az embert!«
73 וְכִמְעַט אַחֲרֵי־כֵן וַיִּגְּשׁוּ הָעֹמְדִים שָׁם וַיֹּאמְרוּ אֶל־פֶּטְרוֹס אֱמֶת כִּי גַם־אַתָּה מֵהֶם כִּי גַם־לְשׁוֹנְךָ מְגַלָּה אוֹתָךְ	73 Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: »Biztosan te is közülük vagy, hiszen a kiejtésed is elárul téged.«
74 וַיָּחֶל לְהַחֲרִים אֶת־נַפְשׁוֹ וּלְהִשָּׁבֵעַ לֵאמֹר לֹא יָדַעְתִּי אֶת־הָאִישׁ וּמִיָּד קָרָא הַתַּרְנְגוֹל	74 Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert.« Akkor mindjárt megszólalt a kakas.
75 וַיִּזְכֹּר פֶּטְרוֹס אֶת־דְּבַר יֵשׁוּעַ אֲשֶׁר אָמַר אֵלָיו לֵאמֹר בְּטֶרֶם יִקְרָא הַתַּרְנְגוֹל תְּכַחֵשׁ בִּי שָׁלשׁ פְּעָמִים וַיֵּצֵא הַחוּצָה וַיְמָרֵר בַּבֶּכִי	75 Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: »Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.« Kiment onnan és keserves sírásra fakadt.