1 וַיְהִי דְבַר־יְהוָה אֶל־יֹונָה שֵׁנִית לֵאמֹר | 1 Most tehát, mindenható Úr, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád. |
2 קוּם לֵךְ אֶל־נִינְוֵה הָעִיר הַגְּדֹולָה וִּקְרָא אֵלֶיהָ אֶת־הַקְּרִיאָה אֲשֶׁר אָנֹכִי דֹּבֵר אֵלֶיךָ | 2 Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz, mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk, mert vétkeztünk ellened. |
3 וַיָּקָם יֹונָה וַיֵּלֶךְ אֶל־נִינְוֶה כִּדְבַר יְהוָה וְנִינְוֵה הָיְתָה עִיר־גְּדֹולָה לֵאלֹהִים מַהֲלַךְ שְׁלֹשֶׁת יָמִים | 3 Te ugyanis trónolsz örökké, és mi elvesszünk örökre? |
4 וַיָּחֶל יֹונָה לָבֹוא בָעִיר מַהֲלַךְ יֹום אֶחָד וַיִּקְרָא וַיֹּאמַר עֹוד אַרְבָּעִים יֹום וְנִינְוֵה נֶהְפָּכֶת | 4 Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások. |
5 וַיַּאֲמִינוּ אַנְשֵׁי נִינְוֵה בֵּאלֹהִים וַיִּקְרְאוּ־צֹום וַיִּלְבְּשׁוּ שַׂקִּים מִגְּדֹולָם וְעַד־קְטַנָּם | 5 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg tulajdon kezedről és nevedről ebben az időben, |
6 וַיִּגַּע הַדָּבָר אֶל־מֶלֶך נִינְוֵה וַיָּקָם מִכִּסְאֹו וַיַּעֲבֵר אַדַּרְתֹּו מֵעָלָיו וַיְכַס שַׂק וַיֵּשֶׁב עַל־הָאֵפֶר | 6 mert te, az Úr vagy a mi Istenünk, és mi, Urunk, dicsérünk majd téged! |
7 וַיַּזְעֵק וַיֹּאמֶר בְּנִינְוֵה מִטַּעַם הַמֶּלֶךְ וּגְדֹלָיו לֵאמֹר הָאָדָם וְהַבְּהֵמָה הַבָּקָר וְהַצֹּאן אַל־יִטְעֲמוּ מְאוּמָה אַל־יִרְעוּ וּמַיִם אַל־יִשְׁתּוּ | 7 Hiszen azért adtad a szívünkbe azt, hogy féljünk téged és segítségül hívjuk nevedet és dicsérjünk téged fogságunkban, mert megtértünk atyáink gonoszságából, akik vétkeztek ellened. |
8 וְיִתְכַּסּוּ שַׂקִּים הָאָדָם וְהַבְּהֵמָה וְיִקְרְאוּ אֶל־אֱלֹהִים בְּחָזְקָה וְיָשֻׁבוּ אִישׁ מִדַּרְכֹּו הָרָעָה וּמִן־הֶחָמָס אֲשֶׁר בְּכַפֵּיהֶם | 8 Íme, ma abban a fogságunkban vagyunk, amelybe szétszórtál minket: gyalázatra, átokra, a bűn büntetéséül, atyáink minden gonoszságáért, akik eltávoztak tőled, Urunk, Istenünk!« |
9 מִי־יֹודֵעַ יָשׁוּב וְנִחַם הָאֱלֹהִים וְשָׁב מֵחֲרֹון אַפֹּו וְלֹא נֹאבֵד | 9 Halld meg, Izrael, az élet parancsait, figyelj, hogy okosságot tanulj! |
10 וַיַּרְא הָאֱלֹהִים אֶת־מַעֲשֵׂיהֶם כִּי־שָׁבוּ מִדַּרְכָּם הָרָעָה וַיִּנָּחֶם הָאֱלֹהִים עַל־הָרָעָה אֲשֶׁר־דִּבֶּר לַעֲשֹׂות־לָהֶם וְלֹא עָשָׂה | 10 Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy? |
| 11 Megvénültél az idegen földön, fertőzött vagy, mint a halottak, azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba. |
| 12 Elhagytad a bölcsesség forrását! |
| 13 Ha Isten útján jártál volna, bizonnyal örökké békében lakhatnál! |
| 14 Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő, hol az értelem – hogy azt is megtanuld: hol van a hosszú élet és a jólét, hol a ragyogó szem és a béke? |
| 15 Ki találta meg annak helyét, és ki hatolt be kincseibe? |
| 16 Hol vannak a nemzetek fejedelmei, a föld vadállatainak urai, |
| 17 akik az ég madaraival játszanak, |
| 18 akik ezüstöt halmoznak össze meg aranyat, amelyben bíznak az emberek, és amely után vég nélkül törtetnek? Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak, és kiknek cselekedetei érthetetlenek? |
| 19 Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba, és mások léptek a helyükbe. |
| 20 Ifjabbak látták meg a napvilágot és laktak a földön, de a fegyelem útját nem ismerték, |
| 21 és nem értették meg ösvényeit; fiaik sem tudták felfogni, távol maradt az tőlük is. |
| 22 Nem hallottak róla Kánaán földjén, Temánban sem látták. |
| 23 Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják, Merra és Temán kereskedői, a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet, szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját, és nem gondoltak ösvényeire. |
| 24 Ó Izrael, mily nagy az Isten háza, mily nagy az ő birtokának helye! |
| 25 Nagy és határtalan, fölséges és megmérhetetlen! |
| 26 Ott vannak azok a hírneves óriások, akik az ősidőkben éltek, hatalmas termetűek, hadakozáshoz értők. |
| 27 Nem őket választotta ki az Úr, és nem ők találták meg a tudás útját. Elvesztek, |
| 28 mert nem volt bölcsességük, elvesztek a saját oktalanságuk miatt. |
| 29 Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye, és ki hozta le a fellegekből? |
| 30 Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon, és elhozza színaranyért? |
| 31 Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait, sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit; |
| 32 csak a Mindenható ismeri, és találta meg okosságával: ő, aki örök időre megalapította a földet, és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal. |
| 33 Aki elküldi a fényt, s az elmegy, és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki. |
| 34 A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön, |
| 35 ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«, és készséggel ragyognak alkotójuknak. |
| 36 Ő a mi Istenünk, hozzá senki sem hasonlítható. |
| 37 Ő ismeri a bölcsességnek minden útját, s azt szolgájának, Jákobnak adta át, Izraelnek, az ő kedveltjének. |
| 38 Ezután megjelent a földön, s az emberekkel társalgott. |