Giobbe 13

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Ecco, tutte queste cose ha viste l'occhio mio, ha udite il mio orecchio e tutte io le compresi;	1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.
2 quanto sapete voialtri lo so anch'io, nè a voialtri io sono inferiore.	2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.
3 Io invece all'Onnipotente parlo, e di discutere con Dio io bramo:	3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!
4 mostrando prima che siete fabbricatori di menzogna, e che asserite false dottrine.	4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.
5 Oh! se piuttosto serbaste silenzio, sì da farvi stimare sapienti!	5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!
6 Ascoltate dunque la mia riprensione, e alla sentenza delle mie labbra fate attenzione.	6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!
7 Ha forse bisogno Dio della vostra menzogna, perchè dobbiate asserire cose false in favor suo?	7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?
8 Vi mostrerete forse parziali con luie vi sforzerete di far gli avvocati di Dio?	8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?
9 Ma ciò piacerà a lui a cui nulla si può celare? ovvero rimarrà egli, come uomo, ingannato dalle vostre frodi?	9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?
10 Egli stesso riprenderebbe voialtri, perchè in segreto vi mostrate parziali con lui;	10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.
11 tosto ch'ei si scotesse vi sbigottirebbe, ed il terrore di lui cadrebbe su voialtri;	11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!
12 i vostri memoriali sarebbero [sentenze da] cenere, e diventerebbero d'argilla i vostri cimieri.	12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.
13 Tacete alquanto, ed io parleròtutto ciò che la mia mente mi dirà.	13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.
14 Perchè lacero io le mie carni con i miei denti, e perchè metto l'anima mia nelle mie mani?	14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?
15 Quand'anche egli mi uccidesse, in lui spererò, eppur la mia condotta innanzi a lui difenderò;	15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.
16 ed egli proprio sarà il mio salvatore, poichè in faccia a lui non comparisce alcun ipocrita.	16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.
17 Ascoltate la mia parola, ed alle mie sentenze porgete orecchio.	17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:
18 Se io sarò giudicato, so che verrò riconosciuto giusto.	18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Chi è che verrà meco in giudizio? Venga! Perchè dovrei consumarmi tacendo?	19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?
20 Soltanto due cose tu [o Dio], non dovrai fare con me, e allor dalla tua faccia non m'occulterò:	20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:
21 la tua mano ritira tu da me, e il tuo terrore non mi sbigottisca;	21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!
22 quindi interrogami ed io ti risponderò, ovvero parlerò io e tu rispondimi.	22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.
23 Quante sono le mie iniquità e peccati? le mie scelleratezze e delitti fammi conoscere!	23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!
24 Perchè mai nascondi tu il tuo volto, e mi reputi come tuo nemico?	24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?
25 Contro una foglia, che il vento rapisce, mostri la tua potenza, e perseguiti un'arida pagliuzza;	25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!
26 tu infatti decreti contro di me amarezze, e mi vuoi far consumar dai peccati della mia giovinezza:	26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;
27 mettesti nel ceppo i piedi miei, osservasti tutte le mie strade, e l'orme de' miei piedi scrutasti;	27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,
28 mentre io come [legno] tarlato devo consumarmi, e come veste ch'è corrosa dalla tignuola.	28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!