Sapientia 9

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 “ Deus patrum meorum et Domine misericordiae, qui fecisti omnia verbo tuo	1 »Atyáim Istene, irgalom Ura, aki szavaddal teremtettél mindeneket,
2 et sapientia tua constituisti hominem, ut dominaretur creaturis, quae a te factae sunt,	2 és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,
3 et disponeret orbem terrarum in sanctitate et iustitia et in directione cordis iudicium iudicaret,	3 hogy igazgassa a földkerekséget szentségben és igazságban, és egyenes lélekkel igazságot tegyen:
4 da mihi sedium tuarum assistricem sapientiam et noli me reprobare a pueris tuis,	4 add meg nekem a veled együtt trónoló bölcsességet, és ne zárj ki engem gyermekeid közül!
5 quoniam servus tuus sum ego et filius ancillae tuae, homo infirmus et exigui temporis et minor ad intellectum iudicii et legum.	5 Hiszen szolgád vagyok, szolgálód gyermeke, gyenge, rövidéltű ember, elégtelen a jog s a törvények értésére.
6 Nam, et si quis erit consummatus inter filios hominum, si ab illo abfuerit sapientia tua, in nihilum computabitur.	6 Mert legyen bár valaki mégoly tökéletes is az emberek fiai között, a tőled eredő bölcsesség nélkül számba sem jöhet.
7 Tu elegisti me regem populo tuo et iudicem filiorum tuorum et filiarum;	7 Te szemeltél ki engem néped királyává, fiaid és leányaid bírájává,
8 dixisti me aedificare templum in monte sancto tuo et in civitate habitationis tuae altare, similitudinem tabernaculi sancti, quod praeparasti ab initio.	8 te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden, és oltárt lakóhelyed városában, hasonmását a szent sátornak, amelyet kezdettől fogva készítettél.
9 Et tecum sapientia, quae novit opera tua, quae et affuit tunc, cum orbem terrarum faceres, et sciebat quid esset placitum in oculis tuis et quid directum in praeceptis tuis.	9 Veled van bölcsességed, amely ismeri műveidet, s amely jelen volt akkor is, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemed előtt, és mi felel meg parancsaidnak.
10 Emitte illam de caelis sanctis tuis et a sede magnitudinis tuae mitte illam, ut mecum sit et mecum laboret, ut sciam quid acceptum sit apud te.	10 Küldd el azt szent egedből, dicsőséged trónusától, hogy velem legyen és velem munkálkodjék, és megtudjam, mi kedves előtted!
11 Scit enim illa omnia et intellegit et deducet me in operibus meis sobrie et custodiet me in sua gloria.	11 Mert ő mindezeket tudja és érti, ezért józanul vezérel majd tetteimben, és megőriz engem hatalmával.
12 Et erunt accepta opera mea, et diiudicabo populum tuum iuste et ero dignus sedium patris mei.	12 Akkor majd kedvesek lesznek cselekedeteim, igazságban vezérlem népedet, és méltó leszek atyám trónjára.
13 Quis enim hominum poterit scire consilium Dei? Aut quis poterit cogitare quid velit Dominus?	13 Mert melyik ember ismerheti Isten akaratát, és ki tudná elgondolni, mit kíván Isten?
14 Cogitationes enim mortalium timidae, et incertae providentiae nostrae:	14 Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok, és terveink ingatagok,
15 corpus enim, quod corrumpitur, aggravat animam, et terrena inhabitatio deprimit sensum multa cogitantem.	15 mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lehúzza a sokat tűnődő elmét.
16 Et difficile conicimus, quae in terra sunt, et, quae in prospectu sunt, invenimus cum labore; quae autem in caelis sunt, quis investigabit?	16 Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk előtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?
17 Consilium autem tuum quis sciet, nisi tu dederis sapientiam et miseris spiritum sanctum tuum de altissimis?	17 Ki ismerte meg akaratodat, hacsak te nem adtál bölcsességet, s el nem küldted szent lelkedet a magasból?
18 Et sic correctae sunt semitae eorum, qui sunt in terris; et, quae tibi placent, didicerunt homines et salvati per sapientiam sunt ”.	18 Így lettek egyenessé a földön levők útjai, s így tanulták meg az emberek, mi tetszik neked, hisz a bölcsesség által menekültek meg, Uram, akik neked kezdettől fogva kedvesek voltak.«