2 Samuel 19

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 The king shuddered. He went up to the room over the gate and burst into tears; and, as he wept, hekept saying, 'Oh, my son Absalom! My son! My son Absalom! If only I had died instead of you! Oh, Absalom myson, my son!'	1 Elszomorodott erre a király, felment a kapu felett levő terembe és sírt, s ezt mondogatta járva-kelve: »Én fiam, Absalom! Absalom, én fiam, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absalom, én fiam, én fiam Absalom!«
2 Word was brought to Joab, 'The king is weeping and mourning for Absalom.'	2 Hírül vitték erre Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja fiát.
3 And for the entire army that day, victory was turned to mourning, the troops having learnt that the kingwas grieving for his son.	3 Gyászra fordult erre a győzelem azon a napon az egész nép számára, mert hallotta a nép azon a napon, hogy beszélik: »Bánkódik a király a fián.« –
4 And that day the troops came furtively back into town, like troops creeping shamefacedly away whendeserting in battle.	4 Úgy lopakodott be a nép azon a napon a városba, mint ahogy a harcból meghátráló s megfutamodó nép szokott belopakodni.
5 The king had covered his face and kept crying aloud, 'My son Absalom! Oh, Absalom my son, myson!'	5 A király pedig beburkolta fejét, s fennszóval egyre azt kiáltotta: »Én fiam, Absalom, Absalom, én fiam, én fiam!«
6 Joab went inside to the king and said, 'Today you have made al your servants feel ashamed-today,when they have saved your life, the lives of your sons and daughters, the lives of your wives and the lives ofyour concubines!-because you love those who hate you and hate those who love you.	6 Bement erre Joáb a királyhoz a házba és azt mondta: »Megszégyenítetted ma mindazoknak a szolgáidnak az arcát, akik megszabadították a te életedet, s fiaid s lányaid életét és feleségeidnek s mellékfeleségeidnek életét.
7 Today you have made it plain that commanders and soldiers mean nothing to you -- for today I cansee that you would be content if we were all dead, provided that Absalom was alive!	7 Szeretetet tanúsítasz azok iránt, akik gyűlölnek téged, s gyűlölettel illeted azokat, akik szeretnek téged, s ma megmutattad, hogy nem törődsz vezéreiddel s szolgáiddal, s most valóban látom, hogy az tetszene neked, ha Absalom élne, s mi mindnyájan meghaltunk volna.
8 Now get up, come out and reassure your soldiers; for if you do not come out, I swear by Yahweh, notone man wil stay with you tonight; and this will be a worse misfortune for you than anything that has happenedto you from your youth until now!'	8 De most aztán kelj fel és jöjj ki és szólj szolgáidnak és szolgáltass elégtételt nekik, mert esküszöm neked az Úrra, hogyha ki nem jössz, senki sem marad ez éjjel veled, s ez rosszabb lesz számodra, mint mindaz a baj, amely ifjúságodtól kezdve mostanig ért téged.«
9 The king got up and took his seat at the gate. An announcement was made to the whole army: 'Theking is sitting at the gate.' And the whole army assembled in front of the king.	9 Felkelt tehát a király, s leült a kapuba, s hírül adták az egész népnek, hogy a király a kapuban ül, s elvonult az egész sokaság a király előtt. Miután Izrael a sátraiba futott,
10 Israel had fled, dispersing to their homes. Throughout the tribes of Israel al was dissension and people began saying, 'The king, having freed us from the clutches of our enemies, having saved us from theclutches of the Philistines, has himself had to flee the country to escape from Absalom;	10 versengett a nép Izrael valamennyi törzsében, s azt mondta: »A király szabadított meg minket ellenségeink kezéből, ő szabadított meg minket a filiszteusok kezéből, s most elmenekült e földről Absalom miatt.
11 and now Absalom, whom we had anointed to reign over us, has died in battle. Why does no onesuggest that the king should be brought back?'What was being said throughout Israel reached the king.	11 Absalom pedig, akit felkentünk magunk fölé, meghalt a hadban. Meddig vesztegeltek, s meddig nem hozzátok vissza a királyt?«
12 King David then sent word to the priests Zadok and Abiathar, 'Say to the elders of Judah, "Whyshould you be the last to bring the king home?	12 Dávid király pedig elküldött Szádokhoz és Abjatárhoz, a papokhoz, s ezt üzente: »Szóljatok Júda véneihez, s mondjátok: Miért jönnétek utolsóknak visszahozni a királyt a házába? – Egész Izrael beszéde eljutott ugyanis a király házába. –
13 You are my brothers, you are my own flesh and bone: why should you be the last to bring the kingback?"	13 Ti az én testvéreim, ti az én csontom s húsom vagytok, miért hoznátok vissza ti utolsóknak a királyt?
14 And say to Amasa, "Are you not my own flesh and bone? May God bring unnameable il s on me andworse il s, too, if you do not become my permanent army commander instead of Joab!" '	14 Amászának pedig mondjátok: Nemdeaz én csontom s az én húsom vagy? Büntessen engem az Úr most és mindenkor, ha nem te leszel a sereg fővezére előttem minden időben Joáb helyett.«
15 Thus he rallied the hearts of the men of Judah to a man and, as a result, they sent word to the king,'Come back, you and al who serve you.'	15 Ezzel úgy megnyerte Júda valamennyi emberének szívét, mint egy emberét. El is küldtek a királyhoz és üzenték: »Térj vissza valamennyi szolgáddal együtt!«
16 So the king started home and reached the Jordan. Judah, coming to meet the king to escort himacross the Jordan, had arrived at Gilgal.	16 Visszatért tehát a király, s eljutott a Jordánhoz. Közben egész Júda Gilgálba érkezett, hogy a király elé menjen, és áthozza őt a Jordánon.
17 Shimei son of Gera, the Benjaminite of Bahurim, hurried down with the men of Judah to meet KingDavid.	17 Júda embereivel Szemei, a Bahurimból való Gerának, Jemini fiának a fia is sietve lement Dávid király elé
18 With him were a thousand men from Benjamin. Ziba, servant of the House of Saul, with his fifteensons and twenty servants, arrived at the Jordan before the king	18 ezer Benjaminból való emberrel. Szíba, Saul házának legénye s annak tizenöt fia és húsz szolgája is vele volt. Mindezek berohantak a Jordánba és szemben a királlyal
19 and worked manful y ferrying the king's family across and doing whatever he required. While the kingwas crossing the Jordan, Shimei son of Gera fel at the king's feet	19 átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király házanépét és rendelkezésére bocsássák magukat. Amikor aztán ő már átkelt a Jordánon, Szemei, Gera fia, leborult a király előtt
20 and said to the king, 'I hope my lord does not regard me as guilty of a crime! Forget about the wrongyour servant did on the day my lord the king left Jerusalem. Let my lord not hold my guilt against me.	20 és azt mondta neki: »Ne ródd fel nekem, uram, gonoszságomat, s ne emlékezz meg arról, hogy szolgád vétkezett ellened azon a napon, amelyen te, uram király, Jeruzsálemből kijöttél, s ne vedd azt, ó király, szívedre.
21 For your servant is aware of having sinned, and that is why I have come today -- the first member ofthe whole House of Joseph to come down to meet my lord the king.'	21 Elismerem ugyanis én, a te szolgád, vétkemet, s éppen azért jelentem meg és jöttem le ma elsőnek József egész házából az én uram, a király elé.«
22 At this, Abishai son of Zeruiah spoke up and said, 'Does Shimei not deserve death for having cursedYahweh's anointed?'	22 Megszólalt erre Abizáj, Száruja fia és azt mondta: »Vajon e szavak fejében most már nem fogják megölni Szemeit azért, hogy megátkozta az Úr felkentjét?«
23 To which David replied, 'What concern is my business to you, sons of Zeruiah, that you shouldoppose my wishes today? Could anyone be put to death in Israel today? Today I know for sure that I am king ofIsrael?'	23 Azt mondta erre Dávid: »Mi közöm hozzátok, Száruja fiai! Mit sátánkodtok ma ellenem? Hát ma öljenek meg valakit Izraelben? Avagy nem tudom-e, hogy ma lettem Izrael királya?«
24 'Your life is spared,' the king said. And the king gave him his oath.	24 Majd azt mondta a király Szemeinek: »Nem halsz meg« – és megesküdött neki.
25 Meribbaal son of Saul also went down to meet the king. He had not cared for his feet or hands, hehad not trimmed his moustache or washed his clothes from the day of the king's departure til the day of hispeaceful return.	25 Meribbaál, Saul fia is lement a király elé. Lábát nem mosta meg, szakállát nem nyírta meg, ruháját nem mosta ki attól a naptól kezdve, hogy a király eltávozott, mindaddig a napig, amíg békességben vissza nem tért.
26 When he arrived from Jerusalem to greet the king, the king asked him, 'Why did you not come withme, Meribbaal?'	26 Amikor aztán Jeruzsálem a király elé járult, azt mondta neki a király: »Miért nem jöttél velem, Meribbaál?«
27 'My lord king,' he replied, 'my retainer deceived me. Your servant said to him, "Saddle the donkey forme to ride, so that I can go with the king," your servant being lame.	27 Ő felelt és azt mondta: »Uram király, szolgám cserbenhagyott engem. Én, szolgád, azt mondtam neki, hogy nyergelje meg nekem a szamarat, s felülök és elmegyek a királlyal, mert hogy sánta vagyok, én, a te szolgád.
28 He has slandered your servant to my lord the king. My lord the king, however, is like the Angel ofGod, so do as you think right.	28 Sőt be is vádolt engem, szolgádat nálad, uramnál, a királynál, de te, uram, olyan vagy, mint az Isten angyala: tégy, ami neked tetszik.
29 My father's entire family deserved no better than death from my lord the king, and yet you admittedyour servant to the ranks of those who eat at your table. What right have I to make any further appeal to theking?'	29 Hiszen apám háza nem volt másra méltó, mint a halálra az én uram a király előtt, s te mégis asztalod vendégei közé helyeztél engem, szolgádat. Mi igazságos panaszom lehetne tehát, s mi jajszót intézhetnék még a királyhoz?«
30 The king said, 'You need say no more. I rule that you and Ziba divide the property between you.'	30 Azt mondta erre a király: »Mit beszélnél tovább! Áll, amit mondok: Te és Szíba osztozzatok meg a birtokon.«
31 'Let him take it al ,' Meribbaal said to the king, 'since my lord the king has come back home in peace!'	31 Meribbaál erre azt felelte a királynak: »Elveheti akár az egészet, csakhogy békességben visszatért uram, a király a házába!«
32 Barzillai the Gileadite had come down from Rogelim and accompanied the king towards the Jordan,intending to take leave of him at the Jordan.	32 Lejött a gileádi Barzilláj is Rógelimből, s átkelt a Jordánon a királlyal, s kész volt a folyón túl is követni őt.
33 Barzillai was a man of great age; he was eighty years old. He had kept the king in provisions duringhis stay at Mahanaim, being a very wealthy man.	33 A gileádi Barzilláj igen öreg ember, vagyis nyolcvanesztendős volt, és ő látta el a királyt élelemmel, amikor Mahanaimban tartózkodott; nagyon gazdag ember volt ugyanis.
34 'Come with me', the king said to Barzil ai, 'and I will provide for you at my side in Jerusalem.'	34 Azt mondta tehát a király Barzillájnak: »Jöjj velem, hogy gondtalanul pihenj nálam Jeruzsálemben.«
35 Barzillai replied to the king, 'How many years have I left to live, for me to go up to Jerusalem with theking?	35 Azt mondta erre Barzilláj a királynak: »Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy felmenjek a királlyal Jeruzsálembe?
36 I am now eighty years old; can I tel the good from the bad? Has your servant any taste for his foodand drink? Can I stil hear the voices of men and women singers? Why should your servant be a further burdento my lord the king?	36 Nyolcvan esztendős vagyok ma: meg tudják-e még különböztetni érzékeim az édeset s a keserűt, gyönyörűséget szerezhet-e még szolgádnak az étel és az ital, hallgathatom-e még az énekesek s az énekesnők szavát? Miért legyen szolgád uramnak, a királynak terhére?
37 Your servant will go a little way across the Jordan with the king; but why should the king reward meso generously for that?	37 Csak egy kicsit megyek majd még veled én, a te szolgád tovább a Jordántól: azt nem kell nekem így viszonoznod!
38 Please allow your servant to go home again, so that I can die in my own town near the grave of myfather and mother. But here is your servant Chimham; let him go with my lord the king; treat him as you thinkright.'	38 Hadd térjek csak, kérlek, vissza én, a te szolgád, s hadd haljak meg a magam városában, s hadd temessenek apám s anyám sírja mellé. Itt van azonban szolgád, Kámaám, ő menjen el veled, uram király, s tégy vele, amit jónak látsz.«
39 The king said, 'Let Chimham come along with me then; I shall do whatever you wish for him, andanything you request I shal do for your sake.'	39 Azt mondta erre neki a király: »Jöjjön el tehát velem Kámaám, s én azt teszem vele, ami neked tetszik, s te mindazt, amit kívánsz tőlem, megnyered.«
40 The people then al crossed the Jordan, and the king, having crossed, kissed Barzil ai and blessedhim, and the latter went home.	40 Amikor aztán átkelt az egész nép s a király a Jordánon, megcsókolta a király Barzillájt, megáldotta, s az visszatért lakóhelyére.
41 The king went on to Gilgal and Chimham went with him. Al the people of Judah accompanied theking, and also half the people of Israel.	41 Majd átvonult a király s vele Kámaám Gilgálba. A királyt Júda egész népe hozta át, Izrael népének azonban csak a fele volt ott.
42 Al the men of Israel then came to the king. 'Why', they asked the king, 'have our brothers, the men ofJudah, carried you off and brought the king and his family across the Jordan, and al David's men with him?'	42 Felsereglettek ezért Izrael emberei mindnyájan a királyhoz, s azt mondták neki: »Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, s miért hozták át ők a királyt és házanépét s vele Dávid minden emberét a Jordánon?«
43 Al the men of Judah retorted to the men of Israel, 'Because the king is more closely related to us.Why do you take offence at this? Have we been eating at the king's expense? Have we taken any position forourselves?'	43 Erre Júda valamennyi embere azt felelte Izrael embereinek: »Mert hozzánk közelebb áll a király! Miért haragszol ezért? Ettünk-e érte valamit a királyéból, vagy kaptunk-e érte ajándékot?«
44 The men of Israel replied to the men of Judah, 'We have ten shares in the king and, what is more, weare your elder brothers, so why have you slighted us? Were we not the first to suggest bringing back our king?'The men of Judah's words were even more intemperate than those of the men of Israel.	44 Így feleltek erre Izrael emberei Júda embereinek: »Tíz résszel nagyobb vagyok én a király előtt, s inkább hozzám tartozik Dávid, mint tehozzád: miért követted el rajtam ezt a méltatlanságot? Miért nem nekem üzentek először, hogy hozzam vissza királyomat?« Júda emberei erre még keményebben feleltek Izrael embereinél.