1 E Il dì seguente Oloferne comando alle sue schiere di incamminarsi verso Betulia. | 1 A következő nap Holofernész parancsot adott egész hadseregének és a vele levő segédcsapatoknak, hogy vonuljanak föl Betúlia ellen, foglalják el a hegyvidék átkelőit és indítsanak harcot Izrael fiai ellen. |
2 Or egli avea cento ventimila fanti agguerriti, e ventidue mila cavalli, oltre quelli, che avea levati per forza, e oltre tutta la gioventù condotta dalle provincie, e dalle città. | 2 Ezen a napon a vitéz férfiak mind fölkészültek. Fegyveres embereinek száma százhetvenezer gyalogos és tizenkétezer lovas, nem számítva a málhás csapatot, amely igen nagy számban követte őket. |
3 Tutti si posero egualmente in ordine per combattere contro i figliuoli d'Israele, e si avanzarono per la parte inferiore del monte fino all'altura, che domina (sopra) Dothain dal luogo detto Belma fino a Chelmon, che è dirimpetto ad Esdrelon. | 3 Tábort ütöttek a völgyben Betúlia mellett a forrásnál, majd fölfejlődtek szélességben Dótaintól Ábelmaimig, hosszúságban pedig Betúliától Kiamonig, amely Ezdrelonnal szemben van. |
4 Ma i figliuoli d'Israele quando ebber veduta quella moltitudine si prostraron boccone per terra, coprendosi la testa di cenere pregando tutti insieme il Dio d'Israele a di mostrare la sua misericordia verso il suo popolo. | 4 Amikor Izrael fiai meglátták sokaságukat, félelem vett erőt rajtuk és így szóltak egymáshoz: »Ezek lelegelik az egész föld színét, sem a magas hegyek, sem a völgyek, sem a dombok nem képesek elviselni terhüket«. |
5 E prendendo le loro armi si piantarono nei luoghi, i quali davan l'accesso ad angusti sentieri per mezzo ai monti; e li custodivano di giorno, e di notte. | 5 Mindenki fogta harci felszerelését, tüzet gyújtottak falaik bástyáin és egész éjszaka őrséget tartottak. |
6 Ma Oloferne mentre andava attorno girando osservò, che la fontana, la quale sboccava in città, vi era condotta per mezzo di un acquidotto, che era fuori dalla parte di mezzodì, e ordinò, che quell'acquidotto fosse tagliato. | 6 A következő napon Holofernész felvonultatta egész lovasságát Izrael fiai szeme láttára, akik Betúliában voltak, |
7 Eranvi nondimeno in poca distanza dalle mura delle sorgenti, dalle quali vedeansi attignere furtivamente dell'acqua più per ristorarsi, che per bere. | 7 fölkereste a városukba vezető feljáratot, földerítette a vízforrást, és elfoglalta őket. Katonai őrséget rendelt oda és visszatért népéhez. |
8 Mai figliuoli di Jommon, e di Moab andarono, e dissero ad Oloferne: I figliuoli d'Israele ripongono la loro speranza non nelle loro lance, nè nelle loro frecce, ma loro difesa son le montagne, e i ripidi colli li rendono sicuri. | 8 Ézsau fiainak vezérei, Moáb népének összes vezetői és a partvidék elöljárói mind eléje járultak és így szóltak hozzá: |
9 Perchè adunque tu possa superarli senza venir alle mani, metti della gente a custodir le sorgenti, affinchè non ne attingano acqua, e gli ucciderai senza spada, o almeno non potendone più ti daran nelle mani la loro città creduta da essi inespugnabile per esser posta sui monti. | 9 »Hallgassa meg szavunkat urunk azért, hogy ne legyen veszteség seregében. |
10 E Oloferme, e i suoi uffiziali approvarono queste parole, ed egli pose cento uomini di guardia intorno a ciascheduna sorgente. | 10 Izrael fiainak népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem a hegyek magaslatában, ahol lakik. Hegyeinek magaslatára feljutni nem könnyű. |
11 Or dopo che per venti giorni vi furono state in tal guisa le guardie, vennero a mancare le cisterne e i serbatoi di acque a tutti gli abitanti di Betulia talmente che non vi era nella città abbastanza da dissetarsi per un sol giorno; imperocchè davasi di per dì alla gente l'acqua a misura. | 11 Ezért uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el népedből egyetlen ember sem, |
12 Allora si affollarono intorno ad Ozia tutti gli uomini, e le donne, e i giovani, e i ragazzi, e dissero ad una voce: | 12 hanem maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de foglalják el szolgáid a vizek forrását, amely a hegy lábánál fakad, |
13 Sia giudice Dio tra noi, e te; perocchè tu ci hai fatti questi mali, non volendo trattare la pace cogli Assiri, e per questo Dio ci ha abbandonati nelle loro mani. | 13 mert innen merít vizet Betúlia minden lakója. A szomjúság majd megöli őket, és átadják városukat. Mi és a te embereid felmegyünk a közeli hegyek gerincére, őrséget állítunk oda, hogy egyetlen ember se mehessen ki a városból. |
14 E per questo siamo privi di soccorso nel tempo, che sotto gli occhi loro siam prostrati a terra per la sete, e per la miseria grande. | 14 Az éhség és szomjúság elpusztítja őket, asszonyaikat és gyermekeiket, mielőtt átjárná őket a kard, már lakóhelyeik utcáin hevernek, |
15 Su via convocate tutti quei, che si trovano nella città, e arrendiamoci volontariamente all'esercito di Oloferne. | 15 így visszafizetheted nekik lázadásukat és azt, hogy nem jöttek ki eléd békésen.« |
16 Perocchè è meglio,che prigionieri benediciamo il Signore, che perire, ed esser l'obbrobrio di tutti gli uomini, quando vedremo le nostre mogli, e i nostri bambini morire sotto gli occhi nostri. | 16 Szavaik tetszésre találtak Holofernész és minden szolgája előtt, s elhatározta, hogy tanácsuk szerint jár el. |
17 Noi prendiamo oggi per testimoni il cielo, e la terra, e il Dio de' padri nostri, il quale ci punisce secondo i nostri peccati: rendete omai la città alle schiere di Oloferne, e il nostro penare sia breve sotto la spada, il quale ora è lungo oltre modo nell'arsura della sete. | 17 Elindult Moáb fiainak tábora, s velük ötezren Asszíria fiaiból, letáboroztak a völgyben, és megszállták Izrael fiainak vizeit és forrásait. |
18 E quando ebbero dette tali cose si levarono gran gemiti, e urli in tutta l'adunanza, e per molte ore ad una voce gridavano, e dicevano al Signore: | 18 Felvonultak Ammon és Ézsau fiai, és tábort ütöttek a hegyvidéken Dótainnal szemben. Egyeseket közülük elküldtek délre és keletre Egrebellel szemben, amely Kúsz mellett van a Mokmúr pataknál. Az asszír sereg többi része letáborozott a síkságon, és elárasztotta a föld egész felszínét. Nagyon sok sátruk és málhájuk volt, és igen nagy volt a számuk. |
19 Abbiam peccato noi, e i padri nostri, siamo stati ingiusti, abbiam commesso iniquità. | 19 Izrael fiai az Úrhoz, Istenükhöz kiáltottak, elvesztették bátorságukat, mert ellenségeik körülzárták őket és nem tudtak közülük kiszabadulni. |
20 Tu, perchè se' pio, abbi misericordia di noi, o punisci co' tuoi flagelli le nostre iniquità, ma non abbandonare in potere di un popolo, che non ti conosce, coloro che ti onorano. | 20 Az egész asszír sereg: a gyalogosok, a szekerek és lovasok harmincnégy napon át tartotta megszállva őket. Betúlia minden lakójának kiürültek vizes edényei, |
21 Affinchè tralle nazioni non abbia a dirsi: Dov'è il loro Dio? | 21 ciszternái kiapadtak, s már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik a vizet. |
22 Or quando,stanchi di gridare, e di gemere, ebber fatto silenzio. | 22 A kisgyermekek elepedtek, asszonyaik és ifjaik kimerültek a szomjúságtól és összeestek a város terein és a kapuk kijáratánál és már nem volt bennük semmi erő. |
23 Si letò Ozìa tutto bagnato di lacrime, e disse: Fratelli fatevi cuore, e aspettiamo ancora per cinque giorni la misericordia del Signore: | 23 Összegyűlt az egész nép: az ifjak, az asszonyok és gyermekek Ozijánál és a város vezetőinél hangosan kiáltottak és ezt mondták a vének előtt: |
24 Perocchè forse egli taglierà il corso all'ira sua, e glorificherà il suo nome: | 24 »Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem beszéltetek békésen Asszíria fiaival. |
25 Che se passati i cinque giorni niun soccorso verrà, faremo come voi avete detto. | 25 Most már nincs senki, aki segítségünkre jöhetne, Isten a kezükbe adott minket, mert a szomjúság miatt tehetetlenek vagyunk előttük nagy nyomorúságunkban. |
| 26 Ezért most hívjátok őket ide, adjátok át az egész várost zsákmányul Holofernész embereinek és egész seregének. |
| 27 Jobb lesz nekünk, ha az ő zsákmánya leszünk. Szolgái és szolgálóleányai leszünk, de életben maradunk és nem látjuk kisdedeink halálát saját szemünkkel, sem asszonyaink és gyermekeink pusztulását. |
| 28 Megesketünk titeket az égre és a földre és azok Istenére és atyáink Istenére, aki büntet minket bűneink és atyáink bűne miatt, hogy még ma így járjatok el.« |
| 29 Majd nagy sírásban törtek ki az összejövetelen mindnyájan és az Úrhoz kiáltottak nagy szóval. |
| 30 Ozija így szólt hozzájuk: »Bátorság testvérek, tartsunk ki még öt napig, ezalatt az Úr, a mi Istenünk felénk fordul irgalmában, mert nem hagyott el minket teljesen. |
| 31 Ha elmúlik ez az öt nap és nem érkezik számunkra segítség, szavaitok szerint fogok cselekedni.« |
| 32 Ezzel szétoszlatta a népet, mindenkit a maga őrhelyére, a város falaira és bástyáira, az asszonyokat és gyermekeket pedig házaikba bocsátotta. Nagy levertség vett erőt rajtuk. |