Giuditta 13

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Or, venuta la sera se ne andarono in fretta i suoi servi al loro albergo; e Vagao chiuse le porte della camera, e se n’andò.	1 Amikor már későre járt, szolgái igyekeztek távozni és Bagoász bezárta a sátrat kívülről majd elbocsátotta az ott levőket urától. Nyugovóra tértek mindnyájan, mert fáradtak voltak a sok bortól.
2 E tutti erano oppressi dal vino.	2 Judit egyedül maradt a sátorban és Holofernész bortól megrészegedve ágyán hevert.
3 E Giuditta rimase sola nella camera.	3 Judit meghagyta szolgálóleányának, hogy a hálószobán kívül álljon és várja az ő jövetelét, mint eddig mindennap. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimennek imádkozni, és ezt Bagoásznak is megmondta.
4 E Oloferne era sdraiato nel letto, e pieno di sonno pel troppo vino,	4 Mindnyájan eltávoztak a legkisebbtől a legnagyobbig színe elől és senki sem maradt a hálószobában. Judit odaállt Holofernész fejéhez és így szólt: »Uram, Uram, minden erő Istene, tekints ebben az órában kezem művére, hogy felmagasztaltassék Jeruzsálem.
5 E Giuditta ordinò alla serva, che stesse fuori dinanzi alla camera in attenzione.	5 Most van itt az idő, hogy megmentsd örökségedet és valóra váltsd elgondolásomat ellenségeink eltiprására, akik fölkeltek ellenünk.«
6 Ma Giuditta si pose dinanzi al letto pregando con lacrime, e col quieto movimento delle labbra,	6 Majd az ágy oszlopához lépett, amely Holofernész fejénél volt, leakasztotta róla kardját.
7 Dicendo: Dammi coraggio, o Signore Dio d'Israele, e favorisci in questo punto la mia impresa, affinchè secondo la tua promessa sia rimessa da te nel suo stato la tua città, Gerusalemme, e sia condotto da me a fine il disegno, che io concepii credendo, che poteva col tuo aiuto eseguirsi.	7 Majd ágyához érve megragadta fejének hajzatát és ezt mondta: »Izrael Istene, erősíts meg engem Uram, Izrael Istene ezen a napon«.
8 E detto questo si accostò alla colonna, che era a capo del letto di lui, e ne stacco il pugnale, che ivi stava attaccato.	8 Kétszer rásújtott nyakára minden erejével és levágta fejét.
9 E sguainatolo, prese la chioma della sua testa, e disse: Signore, dammi caraggio in tal punto.	9 Lehengergette testét az ágyról, és levette az oszlopokról a függőhálót, majd kissé később kiment, átadta szolgálójának Holofernész fejét,
10 E due colpi gli diede sul collo, e troncò la sua testa, e tolse dalle colonne il cortinaggio di lui, e svolgendo (ne spinse in terra) il corpo tronco.	10 aki azt beletette táskájukba. Ezután mindketten együtt elindultak szokásuk szerint imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, fölmentek Betúlia hegyére és megérkeztek kapuihoz.
11 E indi a poco uscì fuori, e diede alla serva il capo di Oloferne, e le ordinò di metterlo nella sua sacca.	11 Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: »Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Velünk az Isten, a mi Istenünk, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeinkkel szemben, amint ezt ma is megtette.«
12 E ambedue uscirono secondo il solito, come per andar ad orare, e passati gli alloggiamenti, e fatto il giro della valle, giunsero alla porta della città.	12 Amikor a város lakói meghallották hangját, sietve lejöttek a város kapujához és összehívták a város elöljáróit.
13 E Giuditta disse da lungi alle sentinelle delle mura: Aprite la porta, perocchè il Signore è con noi, e ha fatto cosa mirabile in Israele.	13 Mind összesereglettek a kicsiktől a nagyig, mert visszatérése már reménytelennek tűnt számukra. Kinyitották a kaput, beengedték őket, tüzet gyújtottak, hogy lássanak és körülvették őt.
14 Or quelli, riconosciuta la voce di lei, chiamarono i seniori della città:	14 Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: »Dicsőítsétek Istenünket, dicsőítsétek, mert nem vonta meg irgalmát Izrael házától, hanem megtörte ellenségeinket kezem által ezen az éjjelen.«
15 E corsero a lei tutti i piccoli, e i grandi perchè già più non speravano, che ella tornasse.	15 Kivette a fejet a táskából, megmutatta és így szólt hozzájuk: »Íme, Holofernésznek, az asszír sereg vezérének feje és itt a függőhálója, amely alatt részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.
16 E accesi de lumi, se le affollarono tutti dintorno; ed ella salita in luogo più elevato, ordinò, che facesser silenzio, e quando tutti furono cheti,	16 Az Úr életére, aki megoltalmazott engem utamon, amelyet követtem, tekintetem rászedte vesztére, de nem követett el bűnt velem, nem szennyezett be és nem gyalázott meg.«
17 Disse Giuditta: Date lode al Signore Dio nostro, il quale non ha abbandonati coloro, che in lui hanno sperato.	17 Az egész nép álmélkodott és leborulva imádták Istent és egy lélekkel mondták: »Áldott vagy Istenünk, mert megsemmisítetted néped ellenségeit ezen a napon.«
18 E per me sua serva ha dato saggio di quella misericordia, che egli promise alla casa d'Israele; e per le mie mani ha ucciso in questa notte il nimico del popol suo.	18 Ozija így szólt hozzá: »Áldott vagy leányom, a magasságos Isten által, jobban, mint a föld minden asszonya. Áldott az Úr, a mi Istenünk, aki az eget és a földet teremtette, ő vezérelt téged, hogy levágd ellenségeink fejét.
19 E tratto fuora dalla bisaccia il capo di Oloferne, lo mostrò ad essi, dicendo: Ecco la testa di Oloferne comandante delle schiere degli Assiri, ed ecco il suo cortinaggio, dentro del quale egli giaceva ubbriaco, dove per man di una donna lo ha percosso il Signore Dio nostro.	19 Ezért a te dicséreted nem hal ki az emberek szívéből, akik megemlékeznek Isten hatalmáról mindörökké.
20 Or io giuro pel Signore, che l'Angelo di lui mi ha custodita e nell'andare, e nello stare, e nel ritornare in quà, e non ha permesso il Signore, che io sua serva fossi disonorata, ma senza macchia di peccato mi ha renduta a voi lieta di sua vittoria, e del mio scampo, e della vostra liberazione.	20 Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre, és látogasson meg jótéteményeivel. Mivel nem kímélted életedet, amikor a mi fajtánknak megaláztatásban volt része, hanem megakadályoztad romlásunkat, mert igaz úton jártál Istenünk színe előtt.« Az egész nép ráfelelte: »Úgy legyen, úgy legyen!«
21 Date tutti lode a lui, perchè egli è buono, e la sua misericordia è eterna.
22 Allora tutti unitamente adorando il Signore le dissero: Il Signore ti ha benedetta comunicandoti la sua possanza, e ha per mezzo di te annichilati i nostri nemici.
23 E Ozìa capo del popolo d'Israele, le disse: Benedetta se tu, o figliuola, dal Signore Dio altissimo sopra tutte le donne della terra.
24 Benedetto il Signore, che creò il cielo e la terra, il quale resse la tua mano per troncare la testa del principale nostro nemico:
25 Perocchè egli questo dì ha talmente esaltato il tuo nome, che le tue lodi saranno mai sempre nelle bocche degli uomini, che si ricorderanno ne' secoli appresso de prodigi del Signore per amore di questi uomini tu non hai temuto esporre la tua vita mirando le angustie, e la tribolazione della tua gente, ma nel cospetto del nostro Dio ti sei opposta a questa ruina.
26 E tutto il popolo disse: Così è, così è.
27 E Achior essendo chiamato accorse, e Giuditta gli disse: Il Dio d'Israele, di cui tu affermasti, ch'ei fa far vendetta dei suoi nemici, egli stesso ha decollato per le mie mani questa notte il capo di tutti gl'increduli.
28 E perchè tu conosca, che la cosa è com'io dico, ecco il capo di Oloferne, il quale con superbo disprezzo vilipese il Dio d'Israele, e a te minacciò la morte dicendo: Quando il popolo d'Israele sarà fatto prigioniero, io ordinerò, che sieno trapassati colla spada i tuoi fianchi.
29 E Achior veggendo la testa di Oloferne, tutto sbigottito cadde boccone per terra, e perdè i sentimenti.
30 Ma quando tornò in se, ripreso lo spirito, si gettò a piedi di lei, e l'adorò, e disse:
31 Benedetta tu dal tuo Dio in tutti i tabernacoli di Giacobbe: perocchè presso tutte le nazioni, che sentiranno rammentare il tuo nome sarà in te glorificato il Dio d'Israello.