Sámuel első könyve 12

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Azt mondta erre Sámuel egész Izraelnek: »Íme, meghallgattam szavatokat mindabban, amit mondtatok nekem, s királyt rendeltem fölétek,	1 Dixit autem Samuel ad universum Israël : Ecce audivi vocem vestram juxta omnia quæ locuti estis ad me, et constitui super vos regem.
2 s a király immár előttetek jár. Én azonban megöregedtem, s megőszültem, fiaim is közöttetek vannak. Íme, előttetek jártam ifjúságomtól kezdve mind a mai napig, itt vagyok,	2 Et nunc rex graditur ante vos : ego autem senui, et incanui : porro filii mei vobiscum sunt : itaque conversatus coram vobis ab adolescentia mea usque ad hanc diem, ecce præsto sum.
3 nyilatkozzatok rólam az Úr előtt és felkentje előtt, elvettem-e valakinek a szamarát? Ha erőszakoskodtam valakivel vagy elnyomtam valakit, ha bárki kezéből ajándékot fogadtam el, hogy ügyében szemet hunyjak: visszaadom nektek.«	3 Loquimini de me coram Domino, et coram christo ejus, utrum bovem cujusquam tulerim, aut asinum : si quempiam calumniatus sum, si oppressi aliquem, si de manu cujusquam munus accepi : et contemnam illud hodie, restituamque vobis.
4 Ők erre azt mondták: »Nem erőszakoskodtál rajtunk, nem nyomtál el minket, s nem fogadtál el senki kezéből semmit sem.«	4 Et dixerunt : Non es calumniatus nos, neque oppressisti, neque tulisti de manu alicujus quippiam.
5 Erre ő azt mondta nekik: »Tanúm tehát az Úr veletek szemben és tanúm az ő felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben!« Ők azt mondták rá: »Tanúd!«	5 Dixitque ad eos : Testis est Dominus adversum vos, et testis christus ejus in die hac, quia non inveneritis in manu mea quippiam. Et dixerunt : Testis.
6 Majd azt mondta Sámuel a népnek: »Az Úr tehát a tanúm, aki Mózest és Áront rendelte és aki kihozta atyáinkat Egyiptom földjéről.	6 Et ait Samuel ad populum : Dominus, qui fecit Moysen et Aaron, et eduxit patres nostros de terra Ægypti.
7 Nos tehát álljatok elő, hadd szálljak perbe veletek az Úr előtt, az Úr mindazon irgalmassága ügyében, amelyet veletek s atyáitokkal cselekedett.	7 Nunc ergo state, ut judicio contendam adversum vos coram Domino de omnibus misericordiis Domini quas fecit vobiscum et cum patribus vestris :
8 Tudjátok miként ment be Jákob Egyiptomba, s miként kiáltottak az Úrhoz atyáitok. Akkor az Úr elküldte Mózest és Áront, s kihozta atyáitokat Egyiptomból és letelepítette őket ezen a helyen.	8 quomodo Jacob ingressus est in Ægyptum, et clamaverunt patres vestri ad Dominum : et misit Dominus Moysen et Aaron, et eduxit patres vestros de Ægypto, et collocavit eos in loco hoc.
9 Ám ők megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, s azért ő kiszolgáltatta őket Siserának, a hácori hadvezérnek a kezébe, a filiszteusoknak a kezébe, valamint Moáb királyának a kezébe, s azok hadakoztak ellenük.	9 Qui obliti sunt Domini Dei sui, et tradidit eos in manu Sisaræ magistri militiæ Hasor, et in manu Philisthinorum, et in manu regis Moab : et pugnaverunt adversum eos.
10 Akkor aztán az Úrhoz kiáltottak, s azt mondták: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat és a Baáloknak, s az Astartéknek szolgáltunk; most azonban szabadíts meg minket ellenségeink kezéből és szolgálunk neked.	10 Postea autem clamaverunt ad Dominum, et dixerunt : Peccavimus, quia dereliquimus Dominum, et servivimus Baalim et Astaroth : nunc ergo erue nos de manu inimicorum nostrorum, et serviemus tibi.
11 El is küldte az Úr Jerobaált, Bádánt, Jeftét és Sámuelt, s kiszabadított titeket körös-körül ellenségeitek kezéből, s biztonságban laktatok.	11 Et misit Dominus Jerobaal, et Badan, et Jephte, et Samuel, et eruit vos de manu inimicorum vestrorum per circuitum, et habitastis confidenter.
12 Mindazonáltal, amikor láttátok, hogy Naás, Ammon fiainak királya ellenetek vonult, azt mondtátok nekem: ‘Nem! Király uralkodjék rajtunk’ – holott az Úr, a ti Istenetek uralkodott rajtatok.	12 Videntes autem quod Naas rex filiorum Ammon venisset adversum vos, dixistis mihi : Nequaquam, sed rex imperabit nobis : cum Dominus Deus vester regnaret in vobis.
13 Most tehát itt van királyotok, akit választottatok és kértetek, íme, az Úr királyt adott nektek!	13 Nunc ergo præsto est rex vester, quem elegistis et petistis : ecce dedit vobis Dominus regem.
14 Ha félitek az Urat, s szolgáltok neki, s hallgattok szavára, s nem szegültök ellen az Úr parancsának, akkor ti is, meg királyotok is, aki uralkodik rajtatok, követni fogjátok az Urat, a ti Isteneteket.	14 Si timueritis Dominum, et servieritis ei, et audieritis vocem ejus, et non exasperaveritis os Domini, eritis et vos, et rex qui imperat vobis, sequentes Dominum Deum vestrum :
15 Ha azonban nem hallgattok az Úr szavára, hanem ellenszegültök szavának, akkor éppúgy rajtatok lesz az Úr keze, mint atyáitokon.	15 si autem non audieritis vocem Domini, sed exasperaveritis sermones ejus, erit manus Domini super vos, et super patres vestros.
16 Most azonban csak álljatok meg és lássátok azt a nagy dolgot, amelyet az Úr szemetek láttára művelni fog.	16 Sed et nunc state, et videte rem istam grandem quam facturus est Dominus in conspectu vestro.
17 Nemde, ma búzaaratás van? Segítségül fogom hívni az Urat, és ő mennydörgést és esőt támaszt, s így megtudjátok és meglátjátok, hogy nagy gonoszságot követtetek el az Úr színe előtt, amikor királyt kértetek magatoknak.«	17 Numquid non messis tritici est hodie ? invocabo Dominum, et dabit voces et pluvias : et scietis, et videbitis, quia grande malum feceritis vobis in conspectu Domini, petentes super vos regem.
18 Erre Sámuel az Úrhoz kiáltott és az Úr mennydörgést és esőt támasztott azon a napon.	18 Et clamavit Samuel ad Dominum, et dedit Dominus voces et pluvias in illa die.
19 Nagyon nagy félelem szállta meg erre az egész népet az Úr előtt és Sámuel előtt, és az egész nép azt mondta Sámuelnek: »Imádkozz szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert oly sok bűnünket azzal a gonoszsággal is tetéztük, hogy királyt kértünk magunknak.«	19 Et timuit omnis populus nimis Dominum et Samuelem, et dixit universus populus ad Samuelem : Ora pro servis tuis ad Dominum Deum tuum, ut non moriamur : addidimus enim universis peccatis nostris malum, ut peteremus nobis regem.
20 Azt mondta erre Sámuel a népnek: »Ne féljetek! Elkövettétek ugyan mindezt a gonoszságot, csak ne távozzatok az Úr nyomából, hanem szolgáljatok az Úrnak egész szívetekből,	20 Dixit autem Samuel ad populum : Nolite timere : vos fecistis universum malum hoc, verumtamen nolite recedere a tergo Domini, sed servite Domino in omni corde vestro.
21 s ne forduljatok a hiábavalóságok felé, amelyek nem használnak nektek, s nem szabadítanak meg titeket, mert hiábavalóságok.	21 Et nolite declinare post vana, quæ non proderunt vobis, neque eruent vos, quia vana sunt.
22 Akkor az Úr, tekintettel az ő nagy nevére, nem hagyja el népét, hiszen megesküdött az Úr, hogy népévé tesz titeket.	22 Et non derelinquet Dominus populum suum propter nomen suum magnum : quia juravit Dominus facere vos sibi populum.
23 Tőlem pedig távol legyen az a vétek az Úr ellen, hogy megszűnjek imádkozni értetek: sőt tanítani foglak titeket a jó és helyes útra.	23 Absit autem a me hoc peccatum in Dominum, ut cessem orare pro vobis, et docebo vos viam bonam et rectam.
24 Féljétek tehát az Urat, s szolgáljatok neki hűségesen egész szívetekből, hisz láttátok azokat a nagyszerű dolgokat, amelyeket közöttetek művelt.	24 Igitur timete Dominum, et servite ei in veritate, et ex toto corde vestro : vidistis enim magnifica quæ in vobis gesserit.
25 Ha azonban a gonoszságban tartotok ki, akkor ti is és a királyotok is egyaránt elvesztek.«	25 Quod si perseveraveritis in malitia, et vos et rex vester pariter peribitis.