János jelenései 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Ekkor íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva az ő neve és az ő Atyjának neve.	1 Puis voici que l'Agneau apparut à mes yeux; il se tenait sur le mont Sion, avec 144.000 gensportant inscrits sur le front leur nom et le nom de leur père.
2 Egy hangot hallottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és mint a mennydörgés , s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké.	2 Et j'entendis un bruit venant du ciel, comme le mugissement des grandes eaux ou legrondement d'un orage violent, et ce bruit me faisait songer à des joueurs de harpe touchant de leurs instruments;
3 Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről.	3 ils chantent un cantique nouveau devant le trône et devant les quatre Vivants et les Vieillards.Et nul ne pouvait apprendre le cantique, hormis les 144.000, les rachetés à la terre.
4 Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, amerre csak megy; ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak,	4 Ceux-là, ils ne se sont pas souillés avec des femmes, ils sont vierges; ceux-là suivent l'Agneaupartout où il va; ceux-là ont été rachetés d'entre les hommes comme prémices pour Dieu et pour l'Agneau.
5 és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenek.	5 Jamais leur bouche ne connut le mensonge: ils sont immaculés.
6 Ekkor láttam egy másik angyalt repülni az ég zenitjén, akinél örök evangélium volt, hogy hirdesse az evangéliumot a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek,	6 Puis je vis un autre Ange qui volait au zénith, ayant une bonne nouvelle éternelle à annoncer àceux qui demeurent sur la terre, à toute nation, race, langue et peuple.
7 hangos szóval: »Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!«	7 Il criait d'une voix puissante: "Craignez Dieu et glorifiez-le, car voici l'heure de son Jugement;adorez donc Celui qui a fait le ciel et la terre et la mer et les sources."
8 Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: »Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!«	8 Un autre Ange, un deuxième, le suivit en criant: "Elle est tombée, elle est tombée, Babylone laGrande, elle qui a abreuvé toutes les nations du vin de la colère."
9 Egy harmadik angyal követte őket, hangosan kiáltva: »Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére,	9 Un autre Ange, un troisième, les suivit, criant d'une voix puissante: "Quiconque adore la Bêteet son image, et se fait marquer sur le front ou sur la main,
10 az is inni fog Isten haragjának borából , amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében , és gyötrődni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt.	10 lui aussi boira le vin de la fureur de Dieu, qui se trouve préparé, pur, dans la coupe de sacolère. Il subira le supplice du feu et du soufre, devant les saints Anges et devant l'Agneau.
11 Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön örökké , és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét.«	11 Et la fumée de leur supplice s'élève pour les siècles des siècles; non, point de repos, ni le journi la nuit, pour ceux qui adorent la Bête et son image, pour qui reçoit la marque de son nom."
12 – Ez a szentek béketűrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét. –	12 Voilà qui fonde la constance des saints, ceux qui gardent les commandements de Dieu et lafoi en Jésus.
13 Egy hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: »Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól; mert cselekedeteik követik őket!«	13 Puis j'entendis une voix me dire, du ciel: "Ecris: Heureux les morts qui meurent dans leSeigneur; dès maintenant - oui, dit l'Esprit - qu'ils se reposent de leurs fatigues, car leurs oeuvres lesaccompagnent."
14 Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült , akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló.	14 Et voici qu'apparut à mes yeux une nuée blanche et sur la nuée était assis comme un Filsd'homme, ayant sur la tête une couronne d'or et dans la main une faucille aiguisée.
15 Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: »Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön!«	15 Puis un autre Ange sortit du temple et cria d'une voix puissante à celui qui était assis sur lanuée: "Jette ta faucille et moissonne, car c'est l'heure de moissonner, la moisson de la terre est mûre."
16 És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet.	16 Alors celui qui était assis sur la nuée jeta sa faucille sur la terre, et la terre fut moissonnée.
17 Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levő templomból, neki szintén éles sarlója volt.	17 Puis un autre Ange sortit du temple, au ciel, tenant également une faucille aiguisée.
18 Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: »Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei!«	18 Et un autre Ange sortit de l'autel - l'Ange préposé au feu - et cria d'une voix puissante à celuiqui tenait la faucille: "Jette ta faucille aiguisée, vendange les grappes dans la vigne de la terre, car ses raisins sontmûrs."
19 Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta.	19 L'Ange alors jeta sa faucille sur la terre, il en vendangea la vigne et versa le tout dans la cuvede la colère de Dieu, cuve immense!
20 Megtaposták a borprést a városon kívül , és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.	20 Puis on la foula hors de la ville, et il en coula du sang qui monta jusqu'au mors des chevauxsur une étendue de mille stades.