Első levél a korintusiaknak 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.	1 Quand'io parlassi le lingue degli uomini e degli Angeli, se non ho la carità sono come un bronzo che suona o un cembalo che squilla.
2 Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok.	2 E quando avessi la profezia e conoscessi tutti i misteri ed ogni scienza, e quando avessi tutta la fede, fino a trasportare i monti, se non ho la carità, sono un niente.
3 Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem.	3 E quando distribuissi tutto il mio per nutrire i poveri, e sacrificassi il mio corpo ad essere bruciato, se non ho la carità, nulla mi giova.
4 A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,	4 La carità è paziente, la carità è benefica, la carità non è invidiosa, non è insolente, non si gonfia,
5 nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat,	5 non è ambiziosa, non cerca il proprio interesse, non s'irrita, non pensa male,
6 nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal;	6 non gode dell'ingiustizia, ma si rallegra della verità.
7 mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.	7 Tutto scusa, tutto crede, tutto spera, tutto sopporta.
8 A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik.	8 La carità non verrà mai meno. Le profezie passeranno, cesseranno le lingue, la scienza avrà fine;
9 Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk;	9 perché imperfettamente conosciamo e imperfettamente pro­fetiamo,
10 amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni.	10 e quando sarà venuta la perfezione ciò che è imperfetto dovrà sparire.
11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók.	11 Quando ero bambino parlavo da bambino, avevo gusti da bambino, pensavo da bambino; ma fatto uomo ho smesso le cose che eran da bambino.
12 Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok.	12 Ora noi vediamo come in uno specchio, in modo enimmatico, ma allora vedremo faccia a faccia; ora conosco parzialmente, ma allora conoscerò come io sono conosciuto.
13 Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.	13 Rimangono per ora tutte e tre: fede, speranza e carità; ma la più grande di esse è la carità.