Második Törvénykönyv 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Amikor aztán elindultunk onnét, elmentünk abba a pusztába, amely a Vörös-tenger felé visz, amint az Úr mondta nekem és hosszú ideig kerülgettük a Szeír hegyet.	1 Profectique inde, venimus in solitudinem, quæ ducit ad mare Rubrum, sicut mihi dixerat Dominus : et circuivimus montem Seir longo tempore.
2 Majd azt mondta az Úr nekem:	2 Dixitque Dominus ad me :
3 ‘Eleget kerülgettétek már ezt a hegyet, menjetek észak felé;	3 Sufficit vobis circuire montem istum : ite contra aquilonem :
4 a népnek azonban parancsold meg: Át fogtok menni testvéreiteknek, Ézsau fiainak határán, akik Szeírben laknak, s ők félni fognak tőletek:	4 et populo præcipe, dicens : Transibitis per terminos fratrum vestrorum filiorum Esau, qui habitant in Seir, et timebunt vos.
5 ám nagyon vigyázzatok, hogy ellenük ne induljatok, mert egy talpalatnyit sem adok nektek földjükből, mivel Ézsaunak adtam Szeír hegyét birtokul.	5 Videte ergo diligenter ne moveamini contra eos. Neque enim dabo vobis de terra eorum quantum potest unius pedis calcare vestigium, quia in possessionem Esau dedi montem Seir.
6 Pénzen vegyetek eleséget tőlük, s azt egyétek, megfizetett vizet merítsetek s igyatok.	6 Cibos emetis ab eis pecunia, et comedetis : aquam emptam haurietis, et bibetis.
7 Az Úr, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában, figyelemmel kísérte utadat, mint jöttél át ezen a nagy pusztán: negyven esztendeje lakik veled az Úr, a te Istened, s nem volt hiányod semmiben sem.’	7 Dominus Deus tuus benedixit tibi in omni opere manuum tuarum : novit iter tuum, quomodo transieris solitudinem hanc magnam, per quadraginta annos habitans tecum Dominus Deus tuus, et nihil tibi defuit.
8 Amikor aztán átvonultunk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Szeírben laktak, a Mezőség útján át, Eláton és Ecjon-Gáberen keresztül, eljutottunk arra az útra, amely Moáb pusztájába vezet.	8 Cumque transissemus fratres nostros filios Esau, qui habitabant in Seir, per viam campestrem de Elath, et de Asiongaber, venimus ad iter quod ducit in desertum Moab.
9 Ekkor azt mondta az Úr nekem: ‘Ne indíts hadat a moabiták ellen, s ne szállj harcba velük, mert semmit sem adok neked földjükből, mivel Lót fiainak adtam Árt birtokul.	9 Dixitque Dominus ad me : Non pugnes contra Moabitas, nec ineas adversus eos prælium : non enim dabo tibi quidquam de terra eorum, quia filiis Loth tradidi Ar in possessionem.
10 Ennek az emiták voltak az első lakói, egy nagy, erős és olyan szálas nép, mint az enakiták nemzetsége;	10 Emim primi fuerunt habitatores ejus, populus magnus, et validus, et tam excelsus ut de Enacim stirpe,
11 az Óriások közé számították őket, éppen úgy, mint az enakiták fiait, de a moabiták emitáknak nevezik őket. –	11 quasi gigantes crederentur, et essent similes filiorum Enacim. Denique Moabitæ appellant eos Emim.
12 Szeírben pedig azelőtt a horiták laktak, de Ézsau fiai kiűzték és eltörölték őket, s ők telepedtek oda, úgy, ahogy Izrael tett a maga birtokának földjén, amelyet az Úr őneki adott.’	12 In Seir autem prius habitaverunt Horrhæi : quibus expulsis atque deletis, habitaverunt filii Esau, sicut fecit Israël in terra possessionis suæ, quam dedit illi Dominus.
13 Felkerekedtünk tehát, hogy átkeljünk a Szered patakján és át is keltünk rajta.	13 Surgentes ergo ut transiremus torrentem Zared, venimus ad eum.
14 Az idő pedig, amely alatt Kádes-Barneától a Szered patakján való átkelésig jártunk, harmincnyolc esztendő volt, s ezalatt a hadra való férfiak egész nemzedéke kiveszett a táborból, amint az Úr megesküdött:	14 Tempus autem, quo ambulavimus de Cadesbarne usque ad transitum torrentis Zared, triginta et octo annorum fuit : donec consumeretur omnis generatio hominum bellatorum de castris, sicut juraverat Dominus :
15 az ő keze volt ellenük, hogy kivesszenek a táborból.	15 cujus manus fuit adversum eos, ut interirent de castrorum medio.
16 Amikor aztán mind elestek a hadra való férfiak,	16 Postquam autem universi ceciderunt pugnatores,
17 így szólt az Úr hozzám:	17 locutus est Dominus ad me, dicens :
18 ‘Te ma átmégy Moáb határán, az Ár nevű városon	18 Tu transibis hodie terminos Moab, urbem nomine Ar :
19 és Ammon fiainak közelébe kerülsz; vigyázz, ne indíts hadat ellenük, s ne kezdj harcot velük, mert semmit sem adok neked Ammon fiainak földjéből, mivel Lót fiainak adtam azt birtokul.	19 et accedens in vicina filiorum Ammon, cave ne pugnes contra eos, nec movearis ad prælium : non enim dabo tibi de terra filiorum Ammon, quia filiis Loth dedi eam in possessionem.
20 (Ezt az Óriások földjéhez számították, s rajta egykor az Óriások laktak, de ezeket az ammoniták szamszummitáknak nevezik;	20 Terra gigantum reputata est : et in ipsa olim habitaverunt gigantes, quos Ammonitæ vocant Zomzommim,
21 nagy, sok és szálas termetű nép volt, olyan, mint az enakiták. Az Úr eltörölte őket az ammoniták színe elől, s őket telepítette helyükre,	21 populus magnus, et multus, et proceræ longitudinis, sicut Enacim, quos delevit Dominus a facie eorum : et fecit illos habitare pro eis,
22 úgy, amint Ézsau fiaival cselekedett, akik Szeírben laknak, amikor eltörölte a horitákat, s Ézsau fiainak adta földjüket, amelyet bírnak is mind a mai napig.	22 sicut fecerat filiis Esau, qui habitant in Seir, delens Horrhæos, et terram eorum illis tradens, quam possident usque in præsens.
23 A hivvitákat pedig, akik egészen Gázáig falvakban laktak, a kaftoriak űzték ki: ezek ugyanis kijöttek Kaftorból, eltörölték őket, s letelepedtek a helyükre.)	23 Hevæos quoque, qui habitabant in Haserim usque Gazan, Cappadoces expulerunt : qui egressi de Cappadocia deleverunt eos, et habitaverunt pro illis.
24 Kerekedjetek azonban fel és keljetek át az Arnon patakon. Íme, az amorita Szihont, Hesebon királyát a kezedbe adtam: láss hozzá, hogy elfoglald földjét, s indíts hadat ellene.	24 Surgite, et transite torrentem Arnon : ecce tradidi in manu tua Sehon regem Hesebon Amorrhæum, et terram ejus incipe possidere, et committe adversus eum prælium.
25 Ma kezdek el tőled való rettegést és félelmet bocsátani valamennyi népre, amely az ég alatt lakik, hogy neved hallatára rettegjenek és gyötrődjenek.’	25 Hodie incipiam mittere terrorem atque formidinem tuam in populos, qui habitant sub omni cælo : ut audito nomine tuo paveant, et in morem parturientium contremiscant, et dolore teneantur.
26 Követeket küldtem tehát Kádemót pusztájából Szihonhoz, Hesebon királyához békességes szavakkal, ezt üzentem:	26 Misi ergo nuntios de solitudine Cademoth ad Sehon regem Hesebon verbis pacificis, dicens :
27 Hadd menjünk át földeden; az országúton megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra;	27 Transibimus per terram tuam : publica gradiemur via ; non declinabimus neque ad dexteram, neque ad sinistram.
28 eleséget, hogy ehessünk, pénzért adj nékünk, vizet pénzen adj, s úgy iszunk. Csak engedd meg nékünk az átvonulást –	28 Alimenta pretio vende nobis, ut vescamur : aquam pecunia tribue, et sic bibemus. Tantum est ut nobis concedas transitum,
29 úgy, amint Ézsau fiai cselekedtek, akik Szeírben laknak, meg a moabiták, akik Árban laknak –, míg eljutunk a Jordánhoz, s átkelünk arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.	29 sicut fecerunt filii Esau, qui habitant in Seir, et Moabitæ, qui morantur in Ar : donec veniamus ad Jordanem, et transeamus ad terram, quam Dominus Deus noster daturus est nobis.
30 De Szihon, Hesebon királya nem akarta megengedni nekünk az átvonulást, mert az Úr, a te Istened megkeményítette a lelkét és keménnyé tette a szívét, hogy kezedbe adhassa, mint ahogy most látod.	30 Noluitque Sehon rex Hesebon dare nobis transitum : quia induraverat Dominus Deus tuus spiritum ejus, et obfirmaverat cor illius, ut traderetur in manus tuas, sicut nunc vides.
31 Erre azt mondta az Úr nekem: ‘Íme, elkezdem kezedbe adni Szihont és földjét: láss hozzá elfoglalásához.’	31 Dixitque Dominus ad me : Ecce cœpi tibi tradere Sehon, et terram ejus : incipe possidere eam.
32 Amikor aztán kijött elénk Szihon, egész népével együtt, hogy megütközzék velünk Jászában,	32 Egressusque est Sehon obviam nobis cum omni populo suo ad prælium in Jasa.
33 kezünkbe is adta az Úr, a mi Istenünk, s megvertük fiaival s egész népével együtt.	33 Et tradidit eum Dominus Deus noster nobis : percussimusque eum cum filiis suis et omni populo suo.
34 Ugyanabban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, megöltük azok lakóit, a férfiakat, az asszonyokat s a gyermekeket: nem hagytunk meg bennük semmit,	34 Cunctasque urbes in tempore illo cepimus, interfectis habitatoribus earum, viris ac mulieribus et parvulis : non reliquimus in eis quidquam,
35 csak az állatokat meg az elfoglalt városokból való zsákmányt: ezek a zsákmányszerzők osztályrészévé lettek.	35 absque jumentis, quæ in partem venere prædantium : et spoliis urbium, quas cepimus
36 Ároertől, amely az Arnon patak partján van, attól a várostól, amely a völgyben fekszik, egészen Gileádig nem volt sem falu, sem város, amely megmenekült volna kezünktől: valamennyit átadta nekünk az Úr, a mi Istenünk,	36 ab Aroër, quæ est super ripam torrentis Arnon, oppido quod in valle situm est, usque Galaad. Non fuit vicus et civitas, quæ nostras effugeret manus : omnes tradidit Dominus Deus noster nobis,
37 kivéve Ammon fiainak földjét, amelyhez nem közelítettünk, vagyis mindazt, ami a Jabbok pataknál fekszik, meg a hegyi városokat és mindazokat a helyeket, amelyektől eltiltott minket az Úr, a mi Istenünk.	37 absque terra filiorum Ammon, ad quam non accessimus : et cunctis quæ adjacent torrenti Jeboc, et urbibus montanis, universisque locis, a quibus nos prohibuit Dominus Deus noster.