Evangélium Lukács szerint 20

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,	1 Un día en que Jesús enseñaba al pueblo en el Templo y anunciaba la Buena Noticia, se le acercaron los sumos sacerdotes y los escribas con los ancianos,
2 és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?«	2 y le dijeron: «Dinos con qué autoridad haces estas cosas o quién te ha dado esa autoridad».
3 Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem,	3 Jesús les respondió: «Yo también quiero preguntarles algo. Díganme:
4 János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?«	4 El bautismo de Juan, ¿venía del cielo o de los hombres?».
5 Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: ‘A mennyből volt’, azt fogja felelni: ‘Miért nem hittetek hát neki?’	5 Ellos se hacían este razonamiento: «Si respondemos: "Del cielo", él nos dirá: "¿Por qué no creyeron en él?".
6 Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.«	6 Y si respondemos: "De los hombres", todo el pueblo nos apedreará, porque está convencido de que Juan es un profeta».
7 Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való.	7 Y le dijeron que no sabían de dónde venía.
8 Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.«	8 Jesús les respondió: «Yo tampoco les diré con qué autoridad hago esto».
9 A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre.	9 Y luego dijo al pueblo esta parábola: «Un hombre plantó una viña, la arrendó a unos viñadores y se fue por largo tiempo al extranjero.
10 Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.	10 Llegado el momento, les envió a un servidor para que le entregaran la parte de los frutos que le correspondía. Pero los viñadores lo golpearon y lo echaron con las manos vacías.
11 Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették.	11 Envió a otro servidor, y también a este lo golpearon, lo ultrajaron y lo echaron con las manos vacías.
12 Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták.	12 Mandó después a un tercero, y a él también lo hirieron y lo arrojaron afuera.
13 Akkor a szőlő ura így szólt: ‘Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’	13 El dueño de la viña pensó entonces: "¿Qué haré? Voy a enviar a mi hijo muy querido: quizá tengan consideración con él".
14 A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’	14 Pero los viñadores, al verlo, se dijeron: "Este es el heredero, vamos a matarlo, y la herencia será nuestra".
15 Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura?	15 Y arrojándolo fuera de la viña, lo mataron. ¿Qué hará con ellos el dueño de la viña?
16 Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.« Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!«	16 Vendrá, acabará con esos viñadores y entregará la viña a otros». Al oír estas palabras, dijeron: «¡Dios no lo permita!».
17 Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett’?	17 Pero fijando en ellos su mirada, Jesús les dijo: «¿Qué significa entonces lo que está escrito: "La piedra que los constructores rechazaron ha llegado a ser la piedra angular"?
18 Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.«	18 El que caiga sobre esta piedra quedará destrozado, y aquel sobre quien ella caiga, será aplastado».
19 Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.	19 Los escribas y los sumos sacerdotes querían detenerlo en ese mismo momento, porque comprendían que esta parábola la había dicho por ellos, pero temieron al pueblo.
20 Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.	20 Ellos comenzaron a acecharlo y le enviaron espías, que fingían ser hombres de bien, para lograr sorprenderlo en alguna de sus afirmaciones, y entregarlo al poder y a la autoridad del gobernador.
21 Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.	21 Y le dijeron: «Maestro, sabemos que hablas y enseñas con rectitud y que no tienes en cuenta la condición de las personas, sino que enseñas con toda fidelidad el camino de Dios.
22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?«	22 ¿Nos está permitido pagar el impuesto al César o no?».
23 Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:	23 Pero Jesús, conociendo su astucia, les dijo:
24 »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.«	24 «Muéstrenme un denario. ¿De quién es la figura y la inscripción que tiene?». «Del César», respondieron.
25 Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«	25 Jesús les dijo: «Den al César lo que es del César, y a Dios, lo que es de Dios».
26 Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.	26 Así no pudieron sorprenderlo en ninguna palabra delante del pueblo y, llenos de admiración por su respuesta, tuvieron que callarse.
27 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt:	27 Se le acercaron algunos saduceos, que niegan la resurrección,
28 »Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének .	28 y le dijeron: «Maestro, Moisés nos ha ordenado: "Si alguien está casado y muere sin tener hijos, que su hermano, para darle descendencia, se case con la viuda".
29 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül.	29 Ahora bien, había siete hermanos. El primero se casó y murió sin tener hijos.
30 Előbb a második,	30 El segundo
31 majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak.	31 se casó con la viuda, y luego el tercero. Y así murieron los siete sin dejar descendencia.
32 Végül meghalt az asszony is.	32 Finalmente, también murió la mujer.
33 A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.«	33 Cuando resuciten los muertos, ¿de quién será esposa, ya que los siete la tuvieron por mujer?».
34 Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.	34 Jesús les respondió: «En este mundo los hombres y las mujeres se casa,
35 Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,	35 pero los que sean juzgados dignos de participar del mundo futuro y de la resurrección, no se casarán.
36 hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.	36 Ya no pueden morir, porque son semejantes a los ángeles y son hijos de Dios, al ser hijos de la resurrección.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ mondta.	37 Que los muertos van resucitar, Moisés lo ha dado a entender en el pasaje de la zarza, cuando llama al Señor el Dios de Abraham, el Dios de Isaac y el Dios de Jacob.
38 Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.«	38 Porque él no es Dios de muertos, sino de vivientes; todos, en efecto, viven para él».
39 Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.«	39 Tomando la palabra, algunos escribas le dijeron: «Maestro, has hablado bien».
40 És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.	40 Y ya no se atrevían a preguntarle nada.
41 Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,	41 Jesús les dijo entonces: «¿Cómo se puede decir que el Mesías es hijo de David,
42 amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: ‘Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra,	42 si el mismo David ha dicho en el Libro de los Salmos: "Dijo el Señor a mi Señor: Siéntate a mi derecha,
43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!’	43 hasta que ponga a tus enemigos debajo de tus pies"?
44 Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?«	44 Si David lo llama "Señor", ¿cómo puede ser hijo suyo?».
45 Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:	45 Y dijo a los discípulos, de manera que lo oyera todo el pueblo:
46 »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon.	46 «Tengan cuidado de los escribas, a quienes les gusta pasearse con largas vestiduras, ser saludados en las plazas y ocupar los primero asientos en las sinagogas y en los banquetes;
47 Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.«	47 que devoran los bienes de las viudas y fingen hacer largas oraciones. Esos serán juzgados con más severidad».