Mikeás jövendölése 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Jaj nekem, mert olyanná lettem, mint aki kalászt megy szedni aratás után, vagy mint aki böngészni akar szüret után! Nincs többé ennivaló fürt, hiába vágyódik koránérő fügére a lelkem!	1 Vae mihi, quia factum est mihi sicut congregata messe, sicut collecta vindemia! Non est botrus ad comedendum, nec praecoqua ficus, quam desideravit anima mea.
2 Eltűntek a jámborok a földről, és nincs igaz az emberek között; mindenki vér után les, mindenki hálóval vadássza atyjafiát.	2 Periit pius de terra, et rectus in hominibus non est; omnes in sanguine insidiantur, vir fratrem suum rete venatur.
3 Kezük kész tenni a rosszat: a fejedelem követel, s a bíró a fizetség szerint ítél; lelke vágyát mondja ki a főember, és elcsavarják az ügyeket.	3 Ad malum manus eorum paratae sunt; princeps postulat, et iudex est pro mercede, et magnus manifestat desiderium animae suae; vae eis, qui pervertunt illud!
4 A legjobb is olyan közöttük, mint a szedertövis, és az igaz is olyan, mint a sövény tüskéje. A te őrállóid napja, meglátogatásod eljött; most lesz az ő pusztulásuk!	4 Qui optimus in eis, est quasi paliurus, et, qui rectus, quasi spina de saepe; dies speculatorum tuorum, visitatio tuavenit: nunc erit confusio eorum.
5 Ne higgyetek a jó barátnak, és ne bízzatok a jó ismerősben; még attól is, aki kebleden nyugszik, őrizd szájad zárait!	5 Nolite credere amico, nolite confidere in proximo; ab ea, quae dormit in sinu tuo, custodi claustra oris tui;
6 Mert a fiú gyalázattal illeti atyját, és a leány felkel anyja ellen, a meny a napa ellen, és ellensége az embernek a saját házanépe.	6 quia filius contumeliam facit patri, filia consurgit adversus matrem suam, nurus adversus socrum suam: inimici hominis domestici eius.
7 Én azonban az Úrra tekintek, várom szabadító Istenemet, meghallgat engem az én Istenem.	7 Ego autem ad Dominum aspiciam, exspectabo Deum salvatorem meum; audiet me Deus meus.
8 Ne örvendezzél rajtam, ellenségem! Ha el is estem, felkelek; ha sötétségben ülök is, az Úr a világosságom!	8 Ne laeteris, inimica mea, super me quia cecidi: consurgam; cum sedeo in tenebris, Dominus lux mea est.
9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; de majd megítéli ügyemet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivezet engem a napfényre, és én meglátom igazságosságát.	9 Iram Domini porto, quoniam peccavi ei, donec iudicet causam meam et faciat iudicium meum; educet me in lucem, videbo iustitiam eius.
10 Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el őt, aki most így szól hozzám: »Hol van az Úr, a te Istened?« Szemem látja majd őt, amint lám összetapossák, mint az utcák sarát!	10 Et aspiciet inimica mea et operietur confusione, quae dicit ad me: “ Ubi est Dominus Deus tuus? ”. Oculi mei videbunt in eam; nunc erit in conculcationem ut lutum platearum.
11 Eljön a nap, amikor felépülnek falaid, azon a napon messze lesz a határ.	11 Dies veniet ut aedificentur maceriae tuae; in die illa dilatabuntur fines tui.
12 Azon a napon majd mindenki hozzád siet Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és a folyó mellől, az egyik tengertől a másik tengerig, az egyik hegységtől a másik hegységig;	12 In die illa usque ad te venient habitantes ab Assyria usque ad Aegyptum et ab Aegypto usque ad flumen et a mari usque ad mare et a monte usque ad montem.
13 és a föld pusztasággá lesz lakói miatt, és tetteik gyümölcse miatt.	13 Terra autem erit in desolationem propter habitatores suos et propter fructum operum eorum.
14 Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, mely magányosan lakik az erdőségben, a kertek közepén. Legeljék Básánt és Gileádot, mint a hajdankor napjaiban.	14 Pasce populum tuum in virga tua, gregem hereditatis tuae, habitantes solos in saltu, in medio hortorum; pascantur Basan et Galaad iuxta dies antiquos.
15 Mint azon a napon, amelyen kivonultál Egyiptom földjéről, csodálatos dolgokat mutatok majd neki.	15 Secundum dies egressionis tuae de terra Aegypti ostende nobis mirabilia.
16 Látják majd ezt a nemzetek, és szégyent vallanak minden hatalmukkal. Kezüket szájukra teszik, és fülük megsiketül.	16 Videbunt gentes et confundentur super omni fortitudine sua, ponent manum super os, aures eorum surdae erunt;
17 Nyalják majd a port, mint a kígyók, mint a föld csúszómászói; reszketve bújnak elő palotáikból, Istenünktől reszketnek, és félnek téged.	17 lingent pulverem sicut serpens, velut reptilia terrae. Trementes exibunt de aedibus suis " ad Dominum Deum nostrum " formidabunt et timebunt te.
18 Melyik isten hasonló hozzád, aki megbocsátod a gonoszságot, és elengeded örökrészed maradékainak bűnét? Nem folytatja tovább haragját, mert az irgalmasságot szereti.	18 Quis Deus similis tui, qui aufers iniquitatem et transis peccatum reliquiarum hereditatis tuae? Non servat in aeternum furorem suum, quoniam volens misericordiam est.
19 Ismét irgalmaz Ő majd nekünk; leveszi rólunk gonoszságainkat, s a tenger mélyére veti minden bűnünket.	19 Revertetur et miserebitur nostri, calcabit iniquitates nostras et proiciet in profundum maris omnia peccata nostra.
20 Hűséget tanúsítasz majd Jákob iránt, irgalmasságot Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak a hajdankor napjaiban.	20 Dabis veritatem Iacob, misericordiam Abraham, quae iurasti patribus nostris a diebus antiquis.