Számok könyve 12

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ekkor Mirjám és Áron Mózes ellen beszéltek az ő etióp felesége miatt	1 Ekkor Mirjám és Áron Mózes ellen beszéltek az ő etióp felesége miatt
2 és azt mondták: »Hát csak Mózes által szólt az Úr? Nemde, hozzánk is éppen úgy szólt!« Amikor az Úr ezt meghallotta –	2 és azt mondták: »Hát csak Mózes által szólt az Úr? Nemde, hozzánk is éppen úgy szólt!« Amikor az Úr ezt meghallotta –
3 Mózes ugyanis szelídebb férfi volt minden embernél, aki a földön lakott –,	3 Mózes ugyanis szelídebb férfi volt minden embernél, aki a földön lakott –,
4 azonnal szólt hozzá meg Áronhoz és Mirjámhoz: »Menjetek ki csak ti hárman a szövetség sátrához.« Amikor aztán kimentek,	4 azonnal szólt hozzá meg Áronhoz és Mirjámhoz: »Menjetek ki csak ti hárman a szövetség sátrához.« Amikor aztán kimentek,
5 leszállt az Úr egy felhőoszlopban, megállt a sátor ajtajában és szólította Áront meg Mirjámot. Amikor odamentek,	5 leszállt az Úr egy felhőoszlopban, megállt a sátor ajtajában és szólította Áront meg Mirjámot. Amikor odamentek,
6 azt mondta nekik: »Halljátok beszédem! Ha valaki közületek prófétája az Úrnak, annak látomásban jelenek meg vagy álomban szólok.	6 azt mondta nekik: »Halljátok beszédem! Ha valaki közületek prófétája az Úrnak, annak látomásban jelenek meg vagy álomban szólok.
7 Ám Mózes, az én szolgám nem ilyen: ő az én egész házamban meghitt,	7 Ám Mózes, az én szolgám nem ilyen: ő az én egész házamban meghitt,
8 mert vele szemtől szembe beszélek, s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben látja az Urat. Miért nem féltetek tehát gyalázni szolgámat, Mózest?«	8 mert vele szemtől szembe beszélek, s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben látja az Urat. Miért nem féltetek tehát gyalázni szolgámat, Mózest?«
9 Aztán haragra gerjedve irántuk, elment.	9 Aztán haragra gerjedve irántuk, elment.
10 Amint pedig eltávozott a felhő, amely a sátor felett volt, íme, Mirjám úgy fehérlett a leprától, mint a hó. Amikor Áron rátekintett és látta, hogy lepra öntötte el,	10 Amint pedig eltávozott a felhő, amely a sátor felett volt, íme, Mirjám úgy fehérlett a leprától, mint a hó. Amikor Áron rátekintett és látta, hogy lepra öntötte el,
11 azt mondta Mózesnek: »Kérlek, uram, ne ródd fel nékünk ezt a bűnt, amelyet esztelenül elkövettünk,	11 azt mondta Mózesnek: »Kérlek, uram, ne ródd fel nékünk ezt a bűnt, amelyet esztelenül elkövettünk,
12 ne legyen ez olyan, mint a halott, s mint az idétlen magzat, amelyet anyja méhe elvetél: íme, már fél testét megemésztette a lepra.«	12 ne legyen ez olyan, mint a halott, s mint az idétlen magzat, amelyet anyja méhe elvetél: íme, már fél testét megemésztette a lepra.«
13 Erre Mózes az Úrhoz kiáltott: »Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!«	13 Erre Mózes az Úrhoz kiáltott: »Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!«
14 Azt felelte neki az Úr: »Ha az atyja az arcába köpött volna, nemde legalább hét napig kellene szégyellnie magát? El kell csak különíteni hét napig a táboron kívül, aztán vissza lehet hívni.«	14 Azt felelte neki az Úr: »Ha az atyja az arcába köpött volna, nemde legalább hét napig kellene szégyellnie magát? El kell csak különíteni hét napig a táboron kívül, aztán vissza lehet hívni.«
15 Kizárták tehát Mirjámot hét napra a táborból és a nép nem indult el arról a helyről, amíg vissza nem hívták Mirjámot.	15 Kizárták tehát Mirjámot hét napra a táborból és a nép nem indult el arról a helyről, amíg vissza nem hívták Mirjámot.
16 Aztán elindult a nép Hácerótból és a Párán-pusztában ütötte fel sátrait.	16 Aztán elindult a nép Hácerótból és a Párán-pusztában ütötte fel sátrait.