Ózeás jövendölése 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Izrael fiainak száma egykor olyan lesz, mint a tenger fövenye, melyet megmérni és megszámlálni nem lehet; és ahelyett, hogy azt mondanák nekik: ‘Ti nem vagytok az én népem,’ az ‘élő Isten fiainak’ hívják majd őket.	1 Dicite fratribus vestris : Populus meus ; et sorori vestræ : Misericordiam consecuta.
2 És Júda fiai meg Izrael fiai egybesereglenek, és egy fejedelmet állítanak maguk fölé, és feljönnek az országból, mert nagy lesz a napja Jezreelnek!	2 Judicate matrem vestram, judicate, quoniam ipsa non uxor mea, et ego non vir ejus. Auferat fornicationes suas a facie sua, et adulteria sua de medio uberum suorum ;
3 Mondjátok majd fivéreiteknek: ‘Én népem’! és nővéreiteknek: ‘Van irgalom’!	3 ne forte expoliem eam nudam, et statuam eam secundum diem nativitatis suæ, et ponam eam quasi solitudinem, et statuam eam velut terram inviam, et interficiam eam siti.
4 Szálljatok perbe anyátokkal, szálljatok vele perbe, mert ő nem feleségem nekem, és én nem vagyok férje neki. Távolítsa el paráznaságának jeleit arcáról és házasságtöréseinek jelvényeit emlői közül,	4 Et filiorum illius non miserebor, quoniam filii fornicationum sunt.
5 különben meztelenre vetkőztetem, és olyanná teszem, mint születése napján volt; és olyanná változtatom, mint a sivatag, olyanná teszem, mint a járatlan föld, és szomjan veszítem.	5 Quia fornicata est mater eorum, confusa est quæ concepit eos ; quia dixit : Vadam post amatores meos, qui dant panes mihi, et aquas meas, lanam meam, et linum meum, oleum meum, et potum meum.
6 Sőt fiainak sem irgalmazok, mert paráznaságnak fiai ők;	6 Propter hoc ecce ego sepiam viam tuam spinis, et sepiam eam maceria, et semitas suas non inveniet.
7 mert paráználkodott az anyjuk, meggyalázta magát, aki foganta őket; mert azt mondta: ‘Elmegyek szeretőim után, akik megadják nekem kenyeremet és vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.’	7 Et sequetur amatores suos, et non apprehendet eos ; et quæret eos, et non inveniet : et dicet : Vadam, et revertar ad virum meum priorem, quia bene mihi erat tunc magis quam nunc.
8 Ezért íme, én tövissel elzárom utadat, és falat emelek elé, hogy meg ne találja ösvényeit.	8 Et hæc nescivit, quia ego dedi ei frumentum, et vinum, et oleum, et argentum multiplicavi ei, et aurum, quæ fecerunt Baal.
9 Ha aztán szeretői után megy, el nem éri őket, és ha keresésükre indul, meg nem találja őket, úgyhogy majd azt mondja: ‘Megyek és visszatérek előbbi uramhoz, mert jobb volt nekem akkor, mint most.’	9 Idcirco convertar, et sumam frumentum meum in tempore suo, et vinum meum in tempore suo. Et liberabo lanam meam et linum meum, quæ operiebant ignominiam ejus.
10 Mivel pedig nem vette tudomásul, hogy én adtam neki a gabonát, a bort, az olajat, és én adtam neki igen sok ezüstöt és aranyat, sőt azt Baálra fordították:	10 Et nunc revelabo stultitiam ejus in oculis amatorum ejus ; et vir non eruet eam de manu mea ;
11 azért én visszaveszem gabonámat a maga idején, és boromat a maga idején, és megvonom tőle gyapjúmat és lenemet, melyeknek be kellene fedniük az ő mezítelenségét;	11 et cessare faciam omne gaudium ejus, solemnitatem ejus, neomeniam ejus, sabbatum ejus, et omnia festa tempora ejus.
12 és legott feltárom szégyenét szeretői előtt, és senki sem tudja majd megszabadítani őt kezemtől.	12 Et corrumpam vineam ejus, et ficum ejus, de quibus dixit : Mercedes hæ meæ sunt, quas dederunt mihi amatores mei ; et ponam eam in saltum, et comedet eam bestia agri.
13 Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját,	13 Et visitabo super eam dies Baalim, quibus accendebat incensum, et ornabatur in aure sua, et monili suo. Et ibat post amatores suos, et mei obliviscebatur, dicit Dominus.
14 tönkreteszem szőlőjét és fügefáját, melyekről azt mondta: ‘Ez az én jutalmam, melyet szeretőim adtak nekem’; és vadonná változtatom, úgyhogy a mező vadja eszik majd belőle.	14 Propter hoc ecce ego lactabo eam, et ducam eam in solitudinem, et loquar ad cor ejus.
15 Megtorlom rajta a Baálok napjait, melyeken jó illatot gyújtott nekik, és felékesítette magát fülbevalójával meg nyakláncával, és szeretői után ment, engem pedig elfelejtett, – mondja az Úr. –	15 Et dabo ei vinitores ejus ex eodem loco, et vallem Achor, ad aperiendam spem ; et canet ibi juxta dies juventutis suæ, et juxta dies ascensionis suæ de terra Ægypti.
16 Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek;	16 Et erit in die illa, ait Dominus : vocabit me, Vir meus, et non vocabit me ultra Baali.
17 és visszaadom neki attól kezdve szőlőit, és Ákor völgyét, a remény kapujául, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött.	17 Et auferam nomina Baalim de ore ejus, et non recordabitur ultra nominis eorum.
18 Akkor majd – mondja az Úr – ‘Férjem’-nek hív ő engem, és nem mond többé ‘Baál’-nak.	18 Et percutiam cum eis fœdus in die illa, cum bestia agri, et cum volucre cæli, et cum reptili terræ ; et arcum, et gladium, et bellum conteram de terra, et dormire eos faciam fiducialiter.
19 És én eltüntetem a Baálok nevét szájából, és nem említik többé nevüket.	19 Et sponsabo te mihi in sempiternum ; et sponsabo te mihi in justitia, et judicio, et in misericordia, et in miserationibus.
20 Azon a napon majd szövetséget kötök kedvükért a mező vadjával, az ég madarával s a föld csúszómászójával. És kipusztítom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és nyugodalmas álmot adok nekik.	20 Et sponsabo te mihi in fide ; et scies quia ego Dominus.
21 És eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel,	21 Et erit in die illa : exaudiam, dicit Dominus, exaudiam cælos, et illi exaudient terram.
22 eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.	22 Et terra exaudiet triticum, et vinum, et oleum, et hæc exaudient Jezrahel.
23 Azon a napon meghallgatom – mondja az Úr –, meghallgatom az eget, az pedig meghallgatja a földet,	23 Et seminabo eam mihi in terra, et miserebor ejus quæ fuit Absque misericordia.
24 s a föld meghallgatja a gabonát, a bort és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezreelt.	24 Et dicam Non populo meo : Populus meus es tu ; et ipse dicet : Deus meus es tu.
25 S én elültetem őt magamnak az országba, és irgalmazok annak, aki ‘Nincs irgalom!’ volt. És azt mondom ‘Nem az én népem’-nek: ‘Népem vagy te’, s ő azt mondja: ‘Istenem vagy te!’«