Dániel jövendölése 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 Mikor Asztiágész király megtért atyáihoz, a perzsa Círusz vette át országát.	1 And so Daniel was living with the king, and he was honored above all his friends.
2 Dániel pedig a király asztaltársa volt, és nagyobb tiszteletben részesült minden barátjánál.	2 Now there was an idol with the Babylonians named Bel. And each day there was expended on him twelve great measures of fine flour, and forty sheep, and six vessels of wine.
3 Volt a babiloniaknak egy Bél nevű bálványuk. Naponként tizenkét véka lisztlángot, negyven juhot és hat korsó bort áldoztak neki.	3 The king likewise worshipped him and went each day to adore him, but Daniel adored his God. And the king said to him, “Why do you not adore Bel?”
4 A király is tisztelte és naponta elment, hogy imádja, Dániel azonban a saját Istenét imádta. A király ezért azt mondta neki: »Miért nem imádod Bélt?«	4 And answering, he said to him, “Because I do not worship idols made with hands, but the living God, who created heaven and earth, and who holds power over all flesh.”
5 Feleletül ő azt mondta neki: »Mert nem tisztelem a kézzel alkotott bálványokat, hanem az élő Istent, aki az eget és a földet teremtette, s akinek hatalma van minden élő fölött.«	5 And the king said to him, “Does not Bel seem to you to be a living god? Do you not see how much he eats and drinks every day?”
6 Erre azt mondta neki a király: »Te Bélt nem tekinted élő istennek? Nem látod talán, mennyit eszik és iszik naponta?«	6 Then Daniel said, smiling, “O king, do not make a mistake, for this one is clay on the inside and brass on the outside, and he has never eaten.”
7 Dániel mosolyogva mondta: »Király, ne ámítsd magadat! Hiszen az belül agyagból, kívül pedig rézből van, és nem eszik sohasem.«	7 And the king, being angry, called for his priests and said to them, “If you do not tell me who it is that has eaten these expenses, you will die.
8 Erre a király haragosan odahívta annak papjait és azt mondta nekik: »Ha meg nem mondjátok nekem, ki eszi meg ezeket az adományokat, halál fiai vagytok;	8 But if you can show that Bel has eaten these, Daniel will die, because he has blasphemed against Bel.” And Daniel said to the king, “Let it be according to your word.”
9 ha azonban bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg őket, Dániel lakol halállal, mert káromolta Bélt.« Dániel erre azt mondta a királynak: »Legyen a te szavad szerint.«	9 Now the priests of Bel were seventy, besides their wives, and little ones, and sons. And the king went with Daniel into the temple of Bel.
10 Bél papjai hetvenen voltak, nem számítva feleségeiket, csecsemőiket és fiaikat. Mikor aztán a király megint elment Dániellel együtt Bél templomába,	10 And the priests of Bel said, “Behold, we are going out, and you, O king, set out the meats, and mix the wine, and close the door, and seal it with your ring.
11 így szóltak Bél papjai: »Íme, mi kimegyünk; te pedig, király, helyezd ide az ételeket, töltsd ki a bort, az ajtót pedig zárd be és pecsételd le gyűrűddel.	11 And when you have entered in the morning, if you have not found that Bel has consumed all, we will suffer death, or else Daniel will, who has lied against us.”
12 Ha reggel, amikor jössz, nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, lakoljunk halállal mi, vagy pedig Dániel, aki hazugságot mondott ellenünk.«	12 But they had no concern because they had made a secret entrance under the table, and they always went in through it and devoured those things.
13 Azért nem tartottak semmitől sem, mert az asztal alatt titkos bejáratot készítettek, és azon keresztül mindig bementek és megették az áldozatokat.	13 And so it happened, after they had departed, that the king set the foods before Bel, and Daniel commanded his servants, and they brought ashes, and he sifted them throughout the temple in the sight of the king, and, as they left, they shut the door, and after sealing it with the king’s ring, they departed.
14 Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak.	14 But the priests entered by night, according to their custom, with their wives, and their sons, and they ate and drank everything.
15 Éjjel aztán bementek a papok, úgy, ahogy szoktak, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, és mindent megettek és megittak.	15 But the king arose at first light, and Daniel with him.
16 Kora hajnalban odament a király Dániellel együtt.	16 And the king said, “Are the seals unbroken, Daniel?” And he answered, “They are unbroken, O king.”
17 Azt mondta a király: »Épek-e a pecsétek, Dániel?« Ő azt felelte: »Épek, király.«	17 And as soon as he had opened the door, the king stared at the table, and cried out with a loud voice, “Great are you, O Bel, and there is not any deceit with you.”
18 Aztán kinyitotta az ajtót. A király mindjárt az asztalra tekintett és hangosan felkiáltott: »Nagy vagy Bél, és nincs benned semmi csalárdság!«	18 And Daniel laughed, and he held back the king, so that he would not enter, and he said, “Look at the pavement, notice whose footsteps these are.”
19 Dániel azonban elmosolyodott, s a királyt visszatartva, hogy ne menjen beljebb, azt mondta: »Íme, a padló; nézd meg, kinek a lábnyomai ezek?«	19 And the king said, “I see the footsteps of men, and women, and children.” And the king was angry.
20 Azt mondta erre a király: »Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom.« Akkor haragra lobbant a király,	20 Then he apprehended the priests, and their wives, and their sons, and they showed him the secret doors through which they entered and consumed the things that were on the table.
21 és mindjárt elfogatta a papokat, a feleségeiket és a gyermekeiket. Azok pedig megmutatták neki a rejtekajtócskákat, amelyeken bementek és megették, ami az asztalon volt.	21 Therefore, the king slaughtered them and delivered Bel into the power of Daniel, who overturned him and his temple.
22 Erre a király megölette őket, Bélt pedig Dániel hatalmába adta, s ő elpusztította a templomával együtt.	22 And there was a great dragon in that place, and the Babylonians worshipped him.
23 Volt azon a helyen egy nagy sárkány is, és azt is imádták a babiloniak.	23 And the king said to Daniel, “Behold, now you cannot say that this is not a living god; therefore, adore him.”
24 Azt mondta ezért a király Dánielnek: »Íme, erre nem mondhatod, hogy ez nem élő isten; imádd tehát!«	24 And Daniel said, “I adore the Lord, my God, for he is the living God. But that one is not a living god.
25 Dániel azonban így szólt: »Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten.	25 Therefore, you give me the power, O king, and I will execute this dragon without sword or club.” And the king said, “I give it to you.”
26 Csak adj nekem te, ó király, hatalmat, és én megölöm ezt a sárkányt kard és bot nélkül.« A király így szólt: »Megadom neked a hatalmat.«	26 And so Daniel took pitch, and fat, and hair, and cooked them together. And he made lumps and put them into the dragon’s mouth, and the dragon burst open. And he said, “Behold, this is what you worship.”
27 Erre Dániel szurkot vett, meg hájat és szőrt. Összefőzte azokat, darabokra gyúrta, aztán beadogatta a sárkány szájába, és a sárkány megpukkadt. Ekkor ő azt mondta: »Íme, mit imádtatok!«	27 When the Babylonians had heard this, they were greatly indignant. And gathering together against the king, they said, “The king has become a Jew. He has destroyed Bel, he has executed the dragon, and he has slaughtered the priests.”
28 Mikor a babiloniak meghallották ezt, nagyon felháborodtak. Gyűlést tartottak a király ellen és azt mondták: »Zsidóvá lett a király! Bélt elpusztította, a sárkányt megölte, s a papokat meggyilkolta.«	28 And when they came to the king, they said, “Deliver Daniel to us, otherwise we will execute you and your house.”
29 Azután elmentek a királyhoz, és azt mondták: »Add ki nekünk Dánielt, különben megölünk házad népével együtt!«	29 Thus the king saw that they pressured him vehemently, and so, being compelled by necessity, he delivered Daniel to them.
30 Mikor a király látta, hogy hevesen támadják, kényszerűségében kiadta nekik Dánielt.	30 And they cast him into the den of lions, and he was there for six days.
31 Erre ők az oroszlánok vermébe vetették, s ott volt hat napon keresztül.	31 Furthermore, in the den there were seven lions, and they had given to them two carcasses every day, and two sheep, but then they were not given to them, so that they would devour Daniel.
32 A veremben hét oroszlán volt; naponként két tetemet és két juhot adtak nekik, ekkor azonban nem adtak nekik semmit sem, hogy falják fel Dánielt.	32 Now there was in Judea a prophet called Habakkuk, and he had cooked a small meal and had broken bread in a bowl, and he was going into the field, to bring it to the harvesters.
33 Júdeában próféta volt ekkor Habakuk. Éppen megfőzte a főzeléket, beleaprította a tálba a kenyeret, és kiment a mezőre, hogy elvigye az aratóknak.	33 And the angel of the Lord said to Habakkuk, “Carry the meal that you have into Babylon, to Daniel, who is in the lions’ den.”
34 Az Úr angyala azonban így szólt Habakukhoz: »Vidd el ezt az ebédet, ami a kezedben van, Babilonba Dánielnek, aki az oroszlánok vermében van.«	34 And Habakkuk said, “Lord, I have not seen Babylon, and I do not know the den.”
35 Habakuk erre azt mondta: »Uram, Babilont én még nem láttam, és a vermet sem ismerem.«	35 And the angel of the Lord seized him by the top of his head, and carried him by the hair of his head, and set him in Babylon, over the den, by the force of his spirit.
36 Erre az Úr angyala megragadta őt a tarkójánál, és elvitte hajánál fogva, aztán szellemének erejével letette Babilonban a verem fölé.	36 And Habakkuk shouted, saying, “Daniel, servant of God, take the dinner that God has sent you.”
37 Majd lekiáltott Habakuk ezekkel a szavakkal: »Dániel, Isten szolgája! Vedd az ebédet, amit Isten küld neked!«	37 And Daniel said, “You have remembered me, O God, and you have not abandoned those who love you.”
38 Dániel erre így szólt: »Megemlékeztél rólam, Istenem, mert nem hagyod el azokat, akik szeretnek téged.«	38 And Daniel arose and ate. And then the angel of the Lord immediately returned Habakkuk to his place.
39 Aztán felkelt Dániel és evett, az Úr angyala pedig mindjárt visszavitte Habakukot a lakóhelyére.	39 And so, on the seventh day, the king came to morn Daniel. And he came to the den, and gazed in, and behold, Daniel was sitting in the midst of the lions.
40 A hetedik napon aztán elment a király, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a veremhez ért, betekintett, és íme, Dániel ott ült az oroszlánok között.	40 And the king cried out with a loud voice, saying, “Great are you, O Lord, the God of Daniel.” And he pulled him out of the lions’ den.
41 Erre a király hangosan felkiáltott és így szólt: »Nagy vagy, Uram, Dániel Istene!«	41 Furthermore, those who had been the cause of his downfall, he hurled into the den, and they were devoured in a moment before him.
42 Azután azokat, akik veszedelmének okai voltak, bedobatta a verembe, s az oroszlánok ott előtte, egy pillanat alatt felfalták őket.	42 Then the king said, “Let all the inhabitants of the whole earth fear the God of Daniel. For he is the Savior, working signs and miracles on earth, who has freed Daniel from the lions’ den.”