Jeremiás könyve 15

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Ezt mondta nekem az Úr: »Ha Mózes és Sámuel állna is színem előtt, nem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, menjenek el!	1 The LORD said to me: Even if Moses and Samuel stood before me, my heart would not turn toward this people. Send them away from me.
2 Ha pedig majd azt mondják neked: ‘Hová menjünk?’, mondd nekik: Így szól az Úr: Aki halálra való, a halálra; aki kardra, a kardra; aki éhínségre, az éhínségre; és aki fogságra, a fogságra.	2 If they ask you where they should go, tell them, Thus says the LORD: Whoever is marked for death, to death; whoever is marked for the sword, to the sword; whoever is marked for famine, to famine; whoever is marked for captivity, to captivity.
3 Négy fajtát rendelek föléjük – mondja az Úr: – a kardot, hogy öljön, a kutyákat, hogy szaggassanak, az ég madarait és a föld állatait, hogy egyenek és pusztítsanak.	3 Four kinds of scourge I have decreed against them, says the LORD: the sword to slay them; dogs to drag them about; the birds of the sky and the beasts of the earth to devour and destroy them.
4 Iszonyattá teszem őket a föld minden királysága előtt, Manassze, Hiszkija fia, Júda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben cselekedett.	4 And I will make them an object of horror to all the kingdoms of the earth because of what Manasseh, son of Hezekiah, king of Judah, did in Jerusalem.
5 Mert ki szánakozik rajtad, Jeruzsálem? És ki mutat részvétet irántad? Ki lép oda, hogy megkérdezzen jóléted felől?	5 Who will pity you, Jerusalem, who will console you? Who will stop to ask about your welfare?
6 Te elvetettél engem – mondja az Úr –, hátat fordítva elmentél; ezért kinyújtottam rád kezemet, és tönkretettelek, belefáradtam a könyörülésbe.	6 You have disowned me, says the LORD, turned your back upon me; And so I stretched out my hand to destroy you, I was weary of sparing you.
7 Szétszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban; gyermektelenné tettem, veszni hagytam népemet, útjaikról nem tértek meg.	7 I winnowed them with the fan in every city gate. I destroyed my people through bereavement; they returned not from their evil ways.
8 Több lett előttem özvegye a tenger fövenyénél; hoztam nekik az ifjú anyjára pusztítót délben; rábocsátottam hirtelen lázat és rettegést.	8 Their widows were more numerous before me than the sands of the sea. I brought against the mother of youths the spoiler at midday; Suddenly I struck her with anguish and terror.
9 Elhervadt, aki hétszer szült, kilehelte lelkét, lement a napja még nappal, szégyent vallott és csalódott; maradékukat pedig a kardnak adom ellenségeik színe előtt« – mondja az Úr.	9 The mother of seven swoons away, gasping out her life; Her sun sets in full day, she is disgraced, despairing. Their survivors I will give to the sword before their enemies, says the LORD.
10 Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem, a perlekedés emberét és viszály emberét az egész ország számára! Nem adtam kölcsönt, és nekem sem kölcsönöztek, mégis mindenki átkoz engem.	10 Woe to me, mother, that you gave me birth! a man of strife and contention to all the land! I neither borrow nor lend, yet all curse me.
11 Ezt mondta az Úr: »Bizony, javadat szolgáltam, bizony, arra késztettem az ellenséget, hogy esedezzék hozzád baj idején és szorongatás idején.«	11 Tell me, LORD, have I not served you for their good? Have I not interceded with you in the time of misfortune and anguish?
12 Vajon összetörik-e a vas, az északi vas és a réz?	12
13 »Vagyonodat és kincseidet prédául adom, nem vételárért, összes vétked miatt minden határodban.
14 Ellenségeid szolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem ismersz; mert lángra lobbant haragom, miattatok ég.«
15 Te tudod, Uram! Emlékezz meg rólam, és látogass meg engem, állj bosszút értem üldözőimen! Hosszantűrő vagy: ne taszíts el engem! Tudd meg, hogy érted viselek gyalázatot!	15 You know I have. Remember me, LORD, visit me, and avenge me on my persecutors. Because of your long-suffering banish me not; know that for you I have borne insult.
16 Ha rátaláltam igéidre, eledelemmé váltak; igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett; mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!	16 When I found your words, I devoured them; they became my joy and the happiness of my heart, Because I bore your name, O LORD, God of hosts.
17 Nem ültem a tréfálkozók körében, és nem vigadoztam; kezed súlya miatt egymagamban ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.	17 I did not sit celebrating in the circle of merrymakers; Under the weight of your hand I sat alone because you filled me with indignation.
18 Miért lett fájdalmam örökké tartó, és sebem halálos? Nem akar meggyógyulni. Bizony, olyan vagy számomra, mint a csalóka patak, melynek nem állandó a vize.	18 Why is my pain continuous, my wound incurable, refusing to be healed? You have indeed become for me a treacherous brook, whose waters do not abide!
19 Ezért így szól az Úr: »Ha visszatérsz, engedlek visszatérni, hogy színem előtt állhass; és ha előhozod az értékest az értéktelenből, mintegy az én szám leszel. Térjenek vissza ők hozzád, de te ne térj vissza hozzájuk!	19 Thus the LORD answered me: If you repent, so that I restore you, in my presence you shall stand; If you bring forth the precious without the vile, you shall be my mouthpiece. Then it shall be they who turn to you, and you shall not turn to them;
20 Ez előtt a nép előtt bevehetetlen ércfallá teszlek téged. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek téged – mondja az Úr. –	20 And I will make you toward this people a solid wall of brass. Though they fight against you, they shall not prevail, For I am with you, to deliver and rescue you, says the LORD.
21 Megmentelek téged a gonoszok kezéből, és megváltalak az erőszakosok markából.«	21 I will free you from the hand of the wicked, and rescue you from the grasp of the violent.