Jeremiás könyve 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Így szólt hozzám az Úr: »Menj, vásárolj magadnak egy lenövet, és tedd a derekadra, de vízbe ne rakd!«	1 Haec dixit Dominus ad me: “ Vade et posside tibi lumba re lineum etpones illud super lumbos tuos et in aquam non inferes illud ”.
2 Megvásároltam az övet az Úr igéje szerint, és a derekamra tettem.	2 Et possedilumbare iuxta verbum Domini et posui circa lumbos meos.
3 Akkor másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám:	3 Et factus est sermoDomini ad me secundo dicens:
4 »Vedd az övet, melyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott a sziklahasadékban!«	4 “ Tolle lumbare, quod possedisti, quod estcirca lumbos tuos, et surgens vade ad Euphraten et absconde ibi illud inforamine petrae ”.
5 Erre elmentem, és elrejtettem az Eufrátesznél, amint az Úr megparancsolta nekem.	5 Et abii et abscondi illud ad Euphraten, sicut praeceperatmihi Dominus.
6 Történt pedig sok nap múltán, hogy az Úr ezt mondta nekem: »Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, melyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd el ott!«	6 Et factum est, post dies plurimos dixit Dominus ad me: “Surge, vade ad Euphraten et tolle inde lumbare, quod praecepi tibi, utabsconderes ibi ”.
7 Erre elmentem az Eufráteszhez, kiástam és elvettem az övet arról a helyről, ahova elrejtettem; de íme, az öv tönkrement, és semmire sem volt használható.	7 Et abii ad Euphraten et fodi et tuli lumbare de loco, ubiabsconderam illud; et ecce, computruerat lumbare, ita ut nulli usui aptum esset.
8 Akkor hangzott az Úr igéje hozzám:	8 Et factum est verbum Domini ad me dicens:
9 »Így szól az Úr: Így fogom tönkretenni Júda büszkeségét és Jeruzsálem nagy büszkeségét.	9 “ Haec dicit Dominus: Sicputrescere faciam superbiam Iudae et superbiam Ierusalem multam;
10 Ez a gonosz nép, amely vonakodik meghallgatni igéimet, szíve megátalkodottsága szerint jár, és más istenek után megy, hogy azoknak szolgáljon, és előttük boruljon le, olyan lesz, mint ez az öv, mely semmire sem használható.	10 populus istepessimus — qui nolunt audire verba mea et ambulant in pravitate cordis suiabieruntque post deos alienos, ut servirent eis et adorarent eos — erit sicutlumbare istud, quod nulli usui aptum est.
11 Mert ahogy az öv az ember derekához tapad, úgy tapasztottam magamhoz Izrael egész házát és Júda egész házát – mondja az Úr –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicsőségem és ékességem; – de nem hallgattak rám.	11 Sicut enim adhaeret lumbare adlumbos viri, sic agglutinavi mihi omnem domum Israel et omnem domum Iudae, dicitDominus, ut esset mihi in populum et in nomen et in laudem et in gloriam, et nonaudierunt.
12 Mondd azért nekik ezt az igét: Így szól az Úr, Izrael Istene: Minden korsó megtelik borral. Erre majd azt mondják neked: ‘Vajon nem tudjuk-e jól, hogy minden korsó megtelik borral?’	12 Dices ergo ad eos sermonem istum: Haec dicit Dominus, Deus Israel: Omnislaguncula implebitur vino. Et dicent ad te: “Numquid ignoramus quia omnislaguncula implebitur vino?”.
13 Akkor mondd nekik: Így szól az Úr: Íme, én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegséggel.	13 Et dices ad eos: Haec dicit Dominus: Ecce egoimplebo omnes habitatores terrae huius et reges, qui sedent de stirpe Davidsuper thronum eius, et sacerdotes et prophetas et omnes habitatores Ierusalemebrietate;
14 És odacsapom őket, egyiket a másikhoz, apákat és fiakat együtt – mondja az Úr. – Nem szánakozom, nem könyörülök és nem irgalmazok: elpusztítom őket.«	14 et collidam eos, virum in fratrem suum et patres et filiospariter, ait Dominus; non parcam et non concedam neque miserebor, ut nondisperdam eos ”.
15 Halljátok és fogjátok fel fületekkel: ne legyetek kevélyek, mert az Úr szólt!	15 Audite et auribus percipite; nolite elevari, quia Dominus locutus est.
16 Adjatok az Úrnak, a ti Istenetek dicsőséget, mielőtt besötétedne, és mielőtt megbotlana lábatok a homályos hegyeken! Világosságra vártok, de ő halál árnyékává teszi azt, sötét felhővé változtatja.	16 Date Domino Deo vestro gloriam, antequam contenebrescat, et antequam offendant pedes vestri ad montes caliginosos; exspectabitis lucem, et ponet eam in umbram mortis et in caliginem.
17 Ha nem hallgatjátok meg ezt, titokban sírni fog a lelkem a gőg miatt; könnyezve könnyezik és könnyet hullat a szemem, mert fogságba került az Úr nyája.	17 Quod si hoc non audieritis, in abscondito plorabit anima mea a facie superbiae; plorans plorabit et deducet oculus meus lacrimam, quia captus est grex Domini.
18 »Mondd a királynak és az anyakirálynénak: Alacsonyra üljetek, mert leesett fejetekről ékes koronátok!	18 “ Dic regi et dominatrici: In humo sedete, quoniam descendit de capite vestro corona gloriae vestrae.
19 A délvidék városai el vannak zárva, és nincs, aki megnyissa őket. Fogságba került egész Júda, fogságba került teljesen.	19 Civitates austri clausae sunt, et non est qui aperiat; translata est omnis Iuda transmigratione perfecta.
20 Emeld fel szemedet, és nézd az észak felől érkezőket! Hol van a neked adott nyáj, pompás juhaid?	20 Leva oculos tuos et vide venientes ab aquilone: Ubi est grex, qui datus est tibi, pecus inclitum tuum?
21 Mit mondasz majd, amikor föléd rendeli, akiket te szoktattál oda magadhoz: bizalmas barátaidat, a fejed fölé? Vajon nem fognak el fájdalmak téged, mint a szülő asszonyt?	21 Quid dices, cum visitaverit te? Tu enim ipsa docuisti eos adversum te, amicos in caput tuum; numquid non dolores apprehendent te quasi mulierem parturientem?
22 Talán azt mondod szívedben: ‘Miért értek engem ezek?’ Sok bűnöd miatt hajtották fel ruhádat, és követtek el erőszakot rajtad.	22 Quod si dixeris in corde tuo: “Quare venerunt mihi haec?”. Propter multitudinem iniquitatis tuae revelatae sunt laciniae tuae, pollutae sunt plantae tuae.
23 Vajon megváltoztathatja-e bőrét az etióp, vagy tarka csíkjait a párduc? Akkor tudtok majd ti is jót tenni, akik hozzászoktatok a gonosztevéshez.	23 Numquid mutare potest Aethiops pellem suam aut pardus varietates suas? Tunc et vos poteritis benefacere, cum didiceritis malum.
24 Szétszórom őket mint a pelyvát, amely tovaszáll a pusztai szélben.	24 Et disseminabo eos quasi stipulam, quae raptatur in vento deserti.
25 Ez a te sorsod és kimért részed tőlem – mondja az Úr –, mert megfeledkeztél rólam, és a hazugságban bíztál.	25 Haec sors tua parsque mensurae tuae a me, dicit Dominus, quia oblita es mei et confisa es in mendacio.
26 Ezért én is felhúzom ruhádat az arcodig, hogy láthatóvá legyen szégyened:	26 Unde et ego sublevabo lacinias tuas super faciem tuam, et apparebit ignominia tua,
27 házasságtöréseid és nyihogásaid, paráznaságod gaztette. A magaslatokon, a mezőn láttam undokságaidat. Jaj neked, Jeruzsálem, nem tudsz megtisztulni! Meddig tart ez még?«	27 adulteria tua et hinnitus tuus, scelus fornicationis tuae. Super colles in agro vidi abominationes tuas. Vae tibi, Ierusalem! Non mundaberis; usquequo adhuc? ”.