Izajás könyve 64

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Ahogy meggyújtja a tűz a rőzsét, és a vizet felforralja a tűz, ismertesd meg nevedet ellenségeiddel, hogy színed előtt megremegjenek a nemzetek,	1 Ce serait comme un fagot qui s’enflamme, comme l’eau qui bout sur le feu. Tu ferais connaître ton Nom à tes adversaires, et devant ta face les nations trembleraient,
2 amikor félelmetes dolgokat cselekszel, melyeket nem vártunk! Ha leszállnál, színed előtt a hegyek megrendülnének!	2 te voyant accomplir des prodiges jamais vus.
3 Ősidők óta senki sem hallotta, fülével fel nem fogta, szem nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki a benne bízókért cselekszik.	3 Jamais on n’a entendu dire, jamais on n’a appris, l’œil n’a jamais vu un Dieu, en dehors de toi, faire de telles choses pour ceux qui se confient en lui:
4 Elébe sietsz az örvendezőnek, s annak, aki igazságot cselekszik, és azoknak, akik útjaidon megemlékeznek rólad. Íme, te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el, ezek közt vagyunk régóta; bárcsak megszabadulnánk!	4 tu venais à la rencontre de ceux qui pratiquaient la justice, qui suivaient tes voies et se souvenaient de toi. Tu t’es mis en colère car nous avons péché; nous avons mal agi, mais nous serons sauvés.
5 Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan, és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk. Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél, és bűneink, mint a szél, elsodornak minket.	5 Tous nous sommes comme l’impur, et nos mérites ne valent pas mieux qu’un linge souillé: nous sommes tous comme des feuilles mortes et nos péchés comme le vent nous emportent.
6 Nincs, aki szólítaná nevedet, aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék; mert elrejtetted előlünk arcodat, és bűneink hatalmába adtál minket.	6 Plus personne n’invoque ton nom, nul ne se reprend pour se raccrocher à toi: tu nous as caché ta face, tu nous as livrés au pouvoir de nos péchés.
7 De mégis, Uram, atyánk vagy te! Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.	7 Pourtant, Yahvé, tu es notre père; nous sommes l’argile et tu nous as façonnés, nous sommes tous l’œuvre de tes mains.
8 Ne haragudj, Uram, oly nagyon, és ne emlékezz örökké bűneinkre! Íme, nézd, a te néped vagyunk mindnyájan!	8 Ne t’emporte pas davantage, ô Yahvé, ne te rappelle pas constamment nos fautes. Regarde-nous, ne sommes-nous pas tous ton peuple?
9 Szent városaid pusztasággá lettek, a Sion pusztasággá lett, Jeruzsálem elhagyatottá.	9 Or tes villes saintes sont devenues un désert, Sion n’est plus qu’un désert, et Jérusalem une ruine.
10 A ház, mely szentélyünk és ékességünk volt, ahol atyáink dicsértek téged, tűz martaléka lett, és romba dőlt minden, ami drága volt nekünk.	10 Notre Temple saint et magnifique, où nos pères te célébraient, a été dévoré par les flammes; ce que nous avions de plus cher est aujourd’hui en ruines.
11 Vajon ezek ellenére visszafogod magad, Uram? Hallgatsz, és még jobban megalázol minket?	11 Devant tout cela, Yahvé, resteras-tu sans bouger? Vas-tu te taire et nous humilier au dernier point?