Izajás könyve 42

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek.	1 ECCO il mio Servitore, io lo sosterrò; il mio Eletto, in cui l’anima mia si è compiaciuta; io ho messo il mio Spirito sopra lui, egli recherà fuori giudicio alle genti.
2 Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán.	2 Egli non griderà, e non alzerà, nè farà udir la sua voce per le piazze.
3 A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot.	3 Egli non triterà la canna rotta, e non ispegnerà il lucignolo fumante; egli proferirà giudicio secondo verità.
4 Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; és az ő nevében bíznak a nemzetek.	4 Egli stesso non sarà oscurato, e non sarà rotto, finchè abbia messo il giudicio sulla terra; e le isole aspetteranno la sua Legge
5 Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak:	5 Così ha detto il Signore Iddio, che ha creati i cieli, e li ha distesi; che ha appianata la terra, e le cose ch’ella produce; che dà l’alito al popolo ch’è sopra essa, e lo spirito a quelli che camminano in essa;
6 »Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává,	6 io, il Signore, ti ho chiamato in giustizia, e ti prenderò per la mano, e ti guarderò, e ti costituirò per patto del popolo, per luce delle genti;
7 hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket.	7 per aprire gli occhi de’ ciechi, per trarre di carcere i prigioni, e quelli che giacciono nelle tenebre dalla casa della prigione.
8 Én vagyok az Úr, ez az én nevem; és dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.	8 Io sono il Signore, questo è il mio Nome; ed io non darò la mia gloria ad alcun altro, nè la mia lode alle sculture.
9 A régebbi dolgok, íme, elérkeztek; most újakat hirdetek: mielőtt kisarjadnának, tudatom veletek.«	9 Ecco, le prime cose son venute, ed io ne annunzio delle nuove; io ve le fo intendere, avanti che sieno prodotte.
10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretét a föld végéről, ti, akik a tengerre szálltok, s mindazok, amik azt betöltik, a szigetek és azok lakói!	10 Cantate al Signore un nuovo cantico; cantate la sua lode fin dall’estremità della terra; quelli che scendono nel mare, e tutto quello ch’è dentro esso; le isole, e gli abitanti di esse.
11 Zengjen a puszta és városai, a falvak, ahol Kedár lakik; ujjongjanak a kőszikla lakói, a hegyek tetejéről kiáltsanak!	11 Il deserto, e le sue città, elevino la lor voce; e le villate ancora dove dimora Chedar; cantino quelli che abitano nelle rocce, dieno voci d’allegrezza dalla sommità de’ monti.
12 Adjanak az Úrnak dicsőséget, és dicséretét a szigeteken hirdessék!	12 Dieno gloria al Signore, ed annunzino la sua lode nelle isole
13 Az Úr, mint a hős, kivonul, mint harcos, felszítja indulatát; felrivall és csatakiáltást hallat, ellenségei felett diadalmaskodik.	13 Il Signore uscirà fuori, a guisa d’uomo prode; egli desterà la sua gelosia, come un guerriero; egli sclamerà, anzi alzerà delle grida; egli si renderà vittorioso sopra i suoi nemici.
14 »Régóta hallgattam, némán türtőztettem magam; de most nyögök, mint a szülő asszony, zihálok és lihegek egyszerre.	14 Io mi son taciuto già da lungo tempo, me ne sono stato cheto, e mi son rattenuto; ma ora griderò, come la donna che è sopra parto; distruggerò, ed abisserò insieme.
15 Pusztává teszek hegyeket és halmokat, minden füvüket kiszárítom; szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszárítok.	15 Io deserterò i monti ed i colli; io seccherò tutta l’erba loro; e ridurrò i fiumi in isole, ed asciugherò gli stagni.
16 Vakokat vezetek olyan úton, melyet nem ismernek, és ismeretlen ösvényeken járatom őket; a sötétséget világossággá teszem előttük, és a göröngyös helyeket egyenessé. Ezeket a dolgokat teszem velük, és nem hagyom el őket.«	16 E farò camminare i ciechi per una via che non conoscono; io li condurrò per sentieri, i quali non sanno; io convertirò le tenebre dinanzi a loro in luce, e i luoghi distorti in cammin diritto. Queste cose farò loro, e non li abbandonerò.
17 Meghátrálnak és csúfosan megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak; akik így szólnak az öntött szobrokhoz: »Ti vagytok a mi isteneink.«	17 Volgano pur le spalle, e sien confusi di gran confusione quelli che si confidano nelle sculture; quelli che dicono alle statue di getto: Voi siete i nostri dii
18 Süketek, halljatok! Vakok, nézzetek és lássatok!	18 O sordi, ascoltate; e voi ciechi, riguardate per vedere.
19 Ki vak, ha nem az én szolgám? Ki olyan süket, mint követem, akit küldök? Ki olyan vak, mint megbízottam, és olyan vak, mint az Úr szolgája?	19 Chi è cieco, se non il mio servitore? e sordo, come il messo che io ho mandato? chi è cieco, come il compiuto? anzi, chi è cieco, come il servitor del Signore?
20 Sokat láttál, de nem ügyelsz rá; nyitva van a füled, de nem hallasz.	20 Tu vedi molte cose, ma non poni mente a nulla; egli apre gli orecchi, ma non ascolta.
21 Úgy tetszett az Úrnak igazsága miatt, hogy naggyá és magasztossá tegye a tanítást.	21 Il Signore già si compiaceva in lui, per amor della sua giustizia; egli magnificava, e rendeva illustre la Legge.
22 De kirabolt és kifosztott nép ez: megbilincselték a börtönökben mindnyájukat, és fogházakba dugták; prédává lettek, és nincs megmentő, zsákmánnyá, és nincs, aki azt mondja: »Add vissza!«	22 Ma ora egli è un popolo rubato, e predato; tutti quanti son legati nelle grotte, e son nascosti nelle prigioni; sono in preda, e non vi è niuno che li riscuota; son rubati, e non vi è niuno che dica: Rendi.
23 Ki fogja fel ezt fülével közületek, ki figyel, és hallja meg a jövendő dolgokat?	23 Chi di voi porgerà gli orecchi a questo? chi di voi attenderà, ed ascolterà per l’avvenire?
24 Ki adta zsákmányul Jákobot, és Izraelt a prédálóknak? Nemde az Úr, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására.	24 Chi ha dato Giacobbe in preda, ed Israele a’ rubatori? non è egli stato il Signore, contro la quale noi abbiamo peccato, e nelle cui vie essi non son voluti camminare, ed alla cui Legge non hanno ubbidito?
25 Ezért kiöntötte rá haragjának hevét és a kemény harcot; lángra lobbantotta körben, de ő nem értette meg, felgyújtotta őt, de nem szívlelte meg.	25 Laonde egli ha sparso sopra lui l’ardor della sua ira, e forte guerra; e l’ha divampato d’ogni intorno, ma egli non l’ha conosciuto; e l’ha arso, ma egli non vi ha posta mente