Izajás könyve 22

¹ Kijelentés a Látomás völgye ellen. Mi lelt téged, hogy egész néped felment a háztetőkre,

² te lármával teli, zajongó város, te vigadó város? Sebesültjeidet nem kard sebezte meg, és nem harcban haltak meg.

³ Főembereid mind együtt menekültek, íj nélkül kerültek fogságba; mindazok, akikre ráakadtak, fogságba jutottak mindannyian, hiába menekültek messze.

⁴ Ezért mondom: »Vegyétek le szemeteket rólam, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal népem leányának pusztulása miatt!«

⁵ Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja ez az Úrtól, a Seregek Istenétől, a Látomás völgyében. Lerombolják a falat, és segélykiáltás hangzik a hegy felé.

⁶ Élám felvette a tegezt, lovas emberek menetében, és Kír elővette a pajzsot.

⁷ Gyönyörű völgyeid megteltek harci kocsikkal, és a lovasok felálltak a kapuban.

⁸ Leveszik Júda leplét, és rátekintesz azon a napon a Cédrusház fegyverzetére.

⁹ Látjátok, hogy Dávid városán sok a rés; és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.

¹⁰ Jeruzsálem házait számba veszitek, és szétszedik a házakat, hogy megerősítsétek a várfalat.

¹¹ Medencét csináltok a két fal között a régi tó vizének; de nem figyeltek arra, aki ezeket alkotta, és aki régóta formálta, arra nem néztek.

¹² Az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hív, kopaszságra és zsákruha felöltésére.

¹³ De íme, itt eközben öröm és vidámság van, marhákat ölnek, és juhokat vágnak, húst esznek, és bort isznak: »Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!«

¹⁴ Kinyilatkoztatást kaptam fülembe a Seregek Urától: »Bizony, nem nyer bocsánatot ez a bűnötök, míg meg nem haltok!« – mondja az Úr, a Seregek Istene.

¹⁵ Így szól az Úr, a Seregek Istene: »Indulj, menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz:

¹⁶ ‘Mi van neked itt, és ki van neked itt, hogy sírhelyet vágattál itt magadnak?’ Mert a magasban vágatta ki sírhelyét, a kősziklában vésetett hajlékot magának.

¹⁷ Íme, az Úr nagy hévvel elhajít téged, ember, erősen megragadva.

¹⁸ Jól összegöngyöl, mint gombolyagot, mint labdát, hajít téged egy tágas földre: ott halsz meg, és ott lesznek pompás kocsijaid, te, gyalázata urad házának!

¹⁹ Kivetlek téged tisztségedből, és hivatalodból letaszítalak.

²⁰ Ez történik majd azon a napon: elhívom szolgámat, Eljakimot, Helkija fiát,

²¹ ráadom köntösödet, és övedet ráerősítem; hatalmadat az ő kezébe adom, és atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.

²² Az ő vállára adom Dávid házának kulcsát; amit kinyit, nincs, aki bezárja, és amit bezár, nincs, aki kinyissa.

²³ Beverem őt, mint szeget, szilárd helyre, és dicsőséges trónusává lesz atyja házának.

²⁴ Ráaggatják atyja házának minden díszét, a sarjadékokat és ivadékokat, minden apró edényt, a tálaktól az összes korsókig.

²⁵ Azon a napon, – mondja a Seregek Ura, – enged majd a szeg, mely szilárd helyre volt beverve, letörik és leesik, s így elvész a teher, amely rajta volt, mert az Úr szólt.«