Sirák fiának könyve 50

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Simon, Oniás fia, a főpap, élete folyamán rendbehozta Isten házát, és napjai során megerősítette a templomot.	1 Simon, Oniæ filius, sacerdos magnus, qui in vita sua suffulsit domum, et in diebus suis corroboravit templum.
2 Ő építette ki a templom magasságát, a kettős épületet és a templom oromzatát.	2 Templi etiam altitudo ab ipso fundata est, duplex ædificatio, et excelsi parietes templi.
3 Napjaiban a kutak vízben bővelkedtek, és megteltek módfelett, mint a tenger.	3 In diebus ipsius emanaverunt putei aquarum, et quasi mare adimpleti sunt supra modum.
4 Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól,	4 Qui curavit gentem suam, et liberavit eam a perditione :
5 a várost erős kézzel nagyobbította. Dicsőséget nyert, amikor a nép előtt járt-kelt, kibővítette a templom és az udvar bejáratát.	5 qui prævaluit amplificare civitatem, qui adeptus est gloriam in conversatione gentis, et ingressum domus et atrii amplificavit.
6 Olyan volt ő, mint a hajnalcsillag a felhők között, miként a telihold, mikor világít a maga idején,	6 Quasi stella matutina in medio nebulæ, et quasi luna plena, in diebus suis lucet :
7 mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában,	7 et quasi sol refulgens, sic ille effulsit in templo Dei.
8 mint a fölséges felhők közt pompázó szivárvány, mint a rózsa a tavasz napjain, és mint a liliom a folyóvíz mellett, mint a Libanon virágai a nyár napjain,	8 Quasi arcus refulgens inter nebulas gloriæ, et quasi flos rosarum in diebus vernis, et quasi lilia quæ sunt in transitu aquæ, et quasi thus redolens in diebus æstatis :
9 mint a lobogó tűz, mint a tűzben égő tömjén,	9 quasi ignis effulgens, et thus ardens in igne :
10 mint az edény színaranyból, amely mindenféle drágakővel ékes,	10 quasi vas auri solidum, ornatum omni lapide pretioso :
11 mint a viruló olajfa s a magasba törő ciprus. Ilyen volt ő, amikor magára vette a díszruhát és teljes pompába öltözött,	11 quasi oliva pullulans, et cypressus in altitudinem se extollens, in accipiendo ipsum stolam gloriæ, et vestiri eum in consummationem virtutis.
12 amikor felment a szent oltárhoz, s a szent ruhában ékeskedett.	12 In ascensu altaris sancti gloriam dedit sanctitatis amictum.
13 Amikor átvette a papok kezéből a hússzeleteket, s az oltár mellé állt, körülvette őt a testvérek koszorúja, mint a cédruscsemeték Libanon hegyén,	13 In accipiendo autem partes de manu sacerdotum, et ipse stans juxta aram : et circa illum corona fratrum : quasi plantatio cedri in monte Libano,
14 és körülötte álltak, mint a pálmalevelek, Áron összes fiai díszükben,	14 sic circa illum steterunt quasi rami palmæ : et omnes filii Aaron in gloria sua.
15 az Úr áldozataival kezükben Izrael egész közössége előtt, amíg be nem végezte az oltárszolgálatot, és el nem rendezte a Magasságbeli Király áldozatát.	15 Oblatio autem Domini in manibus ipsorum coram omni synagoga Israël : et consummatione fungens in ara, amplificare oblationem excelsi Regis,
16 Majd kinyújtotta kezét italáldozatra, és áldozott a szőlőfürt véréből,	16 porrexit manum suam in libatione, et libavit de sanguine uvæ.
17 kiöntötte az oltár aljára, fölséges illatul a magasságbeli Fejedelemnek.	17 Effudit in fundamento altaris odorem divinum excelso Principi.
18 Ekkor Áron fiai felkiáltottak, vert harsonákba fújtak, és hatalmas harsogást hallattak emlékeztetőül Isten előtt.	18 Tunc exclamaverunt filii Aaron, in tubis productilibus sonuerunt : et auditam fecerunt vocem magnam in memoriam coram Deo.
19 Az egész nép együttvéve pedig sietve arcra borult a földön, hogy imádják az Urat, Istenüket, és könyörögjenek a mindenható, fölséges Istenhez.	19 Tunc omnis populus simul properaverunt, et ceciderunt in faciem super terram, adorare Dominum Deum suum, et dare preces omnipotenti Deo excelso.
20 Majd az énekesek hallatták hangjukat, s a nagy templom betelt a felhangzó kellemes énekkel.	20 Et amplificaverunt psallentes in vocibus suis, et in magna domo auctus est sonus suavitatis plenus.
21 Imával könyörgött a nép a felséges Úrhoz, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, és be nem fejezték a teendőket.	21 Et rogavit populus Dominum excelsum in prece, usque dum perfectus est honor Domini, et munus suum perfecerunt.
22 Akkor leszállt és kiterjesztette kezét Izrael fiainak egész közösségére, hogy Isten áldását vegye ajkára, s az ő nevével dicsekedjen.	22 Tunc descendens, manus suas extulit in omne congregationem filiorum Israël, dare gloriam Deo a labiis suis, et in nomine ipsius gloriari :
23 Ekkor leborultak másodízben, hogy fogadják áldását.	23 et iteravit orationem suam, volens ostendere virtutem Dei.
24 Most pedig kérjétek a mindenség Istenét, aki nagy dolgokat vitt véghez az egész földön, aki megsokasította napjainkat anyánk méhétől fogva, és irgalma szerint cselekedett velünk:	24 Et nunc orate Deum omnium, qui magna fecit in omni terra, qui auxit dies nostros a ventre matris nostræ, et fecit nobiscum secundum suam misericordiam :
25 adja meg nekünk a szív vidámságát, s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök időkre,	25 det nobis jucunditatem cordis, et fieri pacem in diebus nostris in Israël per dies sempiternos :
26 hogy Izrael elhiggye: Velünk van Isten irgalma, és megment minket napjaiban!	26 credere Israël nobiscum esse Dei misericordiam, ut liberet nos in diebus suis.
27 Két népet utál a lelkem, a harmadik pedig nem is nép, hogy gyűlölhetném:	27 Duas gentes odit anima mea : tertia autem non est gens quam oderim :
28 akik Szeír hegyén laknak, s a filiszteusok, meg a balga nép, amely Szíchemben lakik.	28 qui sedent in monte Seir, et Philisthiim, et stultus populus qui habitat in Sichimis.
29 A bölcsesség és fegyelem tanítását ebbe a könyvbe írta Jézus, Sírák fia Jeruzsálemből, aki szívéből újra kiárasztotta a bölcsességet. Boldog, aki ezekben a javakban foglalatoskodik! Aki megszívleli őket, bölcs lesz mindenkor, mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre, mert Isten világosságának nyomában jár.	29 Doctrinam sapientiæ et disciplinæ scripsit in codice isto Jesus, filius Sirach, Jerosolymita, qui renovavit sapientiam de corde suo.
	30 Beatus qui in istis versatur bonis : qui ponit illa in corde suo, sapiens erit semper.
	31 Si enim hæc fecerit, ad omnia valebit, quia lux Dei vestigium ejus est.