Sirák fiának könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Boldog az a férfi, aki nem vétett szája szavával, akit nem bánt gond bűn miatt!	1 Beatus vir qui non est lapsus verbo ex ore suo, et non est stimulatus in tristitia delicti.
2 Boldog, akinek nem aggódik lelke, és akit nem hagyott el reménye.	2 Felix qui non habuit animi sui tristitiam, et non excidit a spe sua.
3 A telhetetlen, kapzsi ember nem veszi gazdagsága hasznát; mire jó az arany az irigy embernek?	3 Viro cupido et tenaci sine ratione est substantia : et homini livido ad quid aurum ?
4 Aki szívesen gyűjt igaztalan vagyont, másnak gyűjti azt; vagyonában idegen dúskál majd.	4 Qui acervat ex animo suo injuste, aliis congregat, et in bonis illius alius luxuriabitur.
5 Aki galád magához, jó lesz-e az máshoz? Bizony, nem talál gyönyörűséget javaiban!	5 Qui sibi nequam est, cui alii bonus erit ? et non jucundabitur in bonis suis.
6 Nincs rosszabb annál, aki magához is irigy, galádsága bérét magával hordozza!	6 Qui sibi invidet, nihil est illo nequius : et hæc redditio est malitiæ illius.
7 Ha jót cselekszik is, nem teszi tudva, akarva, és végül mégis csak elárulja galádságát.	7 Et si bene fecerit, ignoranter et non volens facit : et in novissimo manifestat malitiam suam.
8 Gonosz az, akinek irigy a szeme, aki elfordítja arcát és megveti saját lelkét.	8 Nequam est oculus lividi : et avertens faciem suam, et despiciens animam suam.
9 A kapzsi szeme nem tud betelni igaztalan jószággal, nem lakik jól, míg csak el nem emészti sorvadozó lelkét.	9 Insatiabilis oculus cupidi in parte iniquitatis : non satiabitur donec consumat arefaciens animam suam.
10 A gonosz szem gonoszra tör, de nem lakik jól étellel, szűkölködik és bánkódik asztalánál.	10 Oculus malus ad mala, et non saturabitur pane, sed indigens et in tristitia erit super mensam suam.
11 Fiam! Ha van miből, tégy jót magaddal, és mutass be méltó áldozatokat Istennek!	11 Fili, si habes, benefac tecum, et Deo dignas oblationes offer.
12 Gondolj arra, hogy a halál el nem marad, hiszen ismered az alvilág törvényét, mert a világ törvénye: Minden bizonnyal meg kell halni!	12 Memor esto quoniam mors non tardat, et testamentum inferorum, quia demonstratum est tibi : testamentum enim hujus mundi morte morietur.
13 Tégy jót barátoddal még halálod előtt, erődhöz képest nyújtsd ki kezedet, és adj a szegénynek!	13 Ante mortem benefac amico tuo, et secundum vires tuas exporrigens da pauperi.
14 Ne vond meg magadtól a jó napot, s egy cseppet se mulassz el a kapott jóból!	14 Non defrauderis a die bono, et particula boni doni non te prætereat.
15 Nemde másnak kell átengedned fáradságod gyümölcsét, és sorsvetésre hagyod, amit szereztél!	15 Nonne aliis relinques dolores et labores tuos in divisione sortis ?
16 Adj, és fogadj el, és tedd igazzá lelkedet!	16 Da et accipe, et justifica animam tuam.
17 Halálod előtt cselekedj igazságot, mert nem lehet ételt lelni az alvilágban.	17 Ante obitum tuum operare justitiam, quoniam non est apud inferos invenire cibum.
18 Minden test elfonnyad, mint a fű, mint a fakadó levél a zöldellő fán:	18 Omnis caro sicut f?num veterascet, et sicut folium fructificans in arbore viridi.
19 az egyik kihajt, a másik lehull. Ilyen a húsból és vérből való nemzedék: az egyik bevégzi, a másik születik.	19 Alia generantur, et alia dejiciuntur : sic generatio carnis et sanguinis, alia finitur, et alia nascitur.
20 Minden romlandó alkotás tönkremegy végül, és alkotója nyomon követi;	20 Omne opus corruptibile in fine deficiet, et qui illud operatur ibit cum illo.
21 de elismerést nyer minden kiváló alkotás, és alkotója megbecsülésben részesül miatta.	21 Et omne opus electum justificabitur, et qui operatur illud honorabitur in illo.
22 Boldog az az ember, aki a bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága fölött elmélkedik, és okosan fürkészi Isten gondviselését;	22 Beatus vir qui in sapientia morabitur, et qui in justitia sua meditabitur, et in sensu cogitabit circumspectionem Dei :
23 aki szívében fontolóra veszi a bölcsesség útjait, és megérti annak titkait; aki utánajár, mint a nyomkereső, és megmarad útjain;	23 qui excogitat vias illius in corde suo, et in absconditis suis intelligens, vadens post illam quasi investigator, et in viis illius consistens :
24 aki betekint ablakán, és ajtajánál hallgatózik,	24 qui respicit per fenestras illius, et in januis illius audiens :
25 aki a háza mellé telepszik, és sátra cövekét a falához erősíti, aki mellette üti fel sátrát, és örökre megszáll szép hajlékában;	25 qui requiescit juxta domum illius, et in parietibus illius figens palum, statuet casulam suam ad manus illius, et requiescent in casula illius bona per ævum.
26 aki a lombja közé rejti fiókáit, és az ágain tölti éjjelét;	26 Statuet filios suos sub tegmine illius, et sub ramis ejus morabitur.
27 aki az árnyékában lel menedéket a hőség elől, és oltalmában megpihen.	27 Protegetur sub tegmine illius a fervore, et in gloria ejus requiescet.