A bölcsesség könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Elér tehát erejével egyik határtól a másikig, s a mindenséget üdvösen igazgatja.
2 Őt szerettem és kerestem ifjú koromtól, s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem, és szerelmes lettem szépségébe.
3 Nemes származásával dicsekszik, mivel Istennel együtt lakik. A mindenség Ura megkedvelte,
4 mert be van avatva Isten ismeretébe, és műveiben ő a tanácsadója.
5 Ha pedig a gazdagság kívánatos az életben, mi gazdagabb a mindeneket alkotó bölcsességnél?
6 Ha a megérzés sikerrel munkálkodik, van-e a létezők között nála különb művész?
7 És ha valaki az igazságot kedveli, fáradságának gyümölcsei kiváló erények, mert megtanít mértéktartásra és okosságra, igazságosságra és erősségre, melyeknél hasznosabb nincs az életben az embereknek.
8 Ha pedig valaki gazdag tudást kíván: ismeri ő a múltat, kifürkészi a jövőt, ért a fordulatos beszédhez, a talányok megfejtéséhez, előre tudja a jeleket s a csodákat, a korok és időszakok végét.
9 Eltökéltem tehát, hogy őt veszem életem társául, mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra, és vigaszom lesz gondok és bánat közepette.
10 Dicsőségem lesz miatta a népek előtt, bár ifjú vagyok, becsületem lesz az öregeknél.
11 Az ítéletben elmésnek találnak, a hatalmasok elámulnak rajtam, s a fejedelmek arca megcsodál engem.
12 Ha hallgatok, megvárnak engem, ha szólok, felfigyelnek; ha még tovább beszélek, a szájukra teszik kezüket.
13 Ezenfelül általa halhatatlanságban lesz részem, s örök emléket hagyok az utánam jövőknek.
14 Népeket kormányzok, és nemzetek lesznek alattvalóim,
15 félelmetes fejedelmek rettegnek, ha rólam hallanak, a nép között kegyesnek mutatkozom, és a harcban hősnek.
16 Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán, mert nincs keserűség a társaságában, nincsen bosszúság a vele való együttlétben, csak vígság és öröm.
17 Mialatt ezeket magamban fontolgattam, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában,
18 és nemes gyönyörűség a barátságában, el nem fogyó gazdagság a keze fáradságában, okulás a vele való szóváltásban, és jó hírnév a vele való társalgásban, körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz.
19 Bár széptermetű ifjú voltam, és jó lélek jutott osztályrészemül,
20 vagy inkább: mivel jó voltam, hibátlan testbe érkeztem,
21 mégis láttam, hogy nem juthatok másként a birtokába, csak akkor, ha Isten megadja, – és már ez is bölcsesség volt: tudni, hogy kinek az adománya az –, azért az Úr elé járultam, kértem őt, és szívem mélyéből így szóltam: