A bölcsesség könyve 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Akkor az igazak nagy bátorsággal állnak azok ellenébe, akik sanyargatták őket, és hiábavalónak gondolták fáradságukat.	1 Alors le juste se tiendra, plein d’assurance face à ceux qui l’ont persécuté, qui ont réduit à rien tous ses efforts.
2 Amikor ezt látják, iszonyú félelem rendíti meg őket, s elámulnak a nem várt, hirtelen üdvösség miatt.	2 En le voyant ils seront saisis d’une peur énorme, stupéfaits de le voir sauvé contre toute attente.
3 Bánkódva mondják majd egymásnak, s elfogódott szívvel sóhajtoznak:	3 Pleins de remords, ils se diront, pris d’angoisse, avec des gémissements:
4 »Ezek azok, akiken egykor nevettünk, akikből csúfot űztünk! Mi, ostobák, életüket őrültségnek és végüket dicstelennek véltük.	4 “C’est lui que nous tournions en dérision, notre tête de turc: imbéciles que nous étions! Sa vie nous semblait une folie, sa mort nous a paru l’échec final.
5 Íme, mint számolják őket Isten fiai közé, s a szentek között van részük!	5 Et voyez, on l’a admis parmi les fils de Dieu: comment a-t-il reçu sa place parmi les saints?
6 Valóban, letértünk az igazság útjáról, az igazság világa nem fénylett nekünk, s az értelem napja nem kelt fel számunkra!	6 Comme nous avons erré, loin de la vérité! La lumière de la justice ne nous éclairait pas, le soleil ne s’est pas levé sur nous.
7 Az igazságtalanság és romlás útjain elfáradtunk, bejártunk kietlen utakat, az Úr útjáról azonban nem tudtunk.	7 Nous nous sommes rassasiés d’injustices et de crimes, parcourant des déserts dont nous ne sortions pas, au lieu de reconnaître la voie du Seigneur.
8 Mi hasznát láttuk a gőgnek? És mit nyertünk, ha a gazdagsággal kérkedtünk?	8 À quoi notre orgueil nous a-t-il servi? Que nous a valu la richesse dont nous nous vantions?
9 Mindez elmúlt, mint az árnyék, mint a szálló mendemonda,	9 Tout cela a passé comme une ombre, comme une rumeur qui s’efface,
10 mint a hajó, amely a hullámzó vizet átszeli, amelynek, ha elhaladt, nem találni nyomát, sem gerince ösvényét a habokon,	10 comme le navire qui fend l’écume des eaux et de son passage il n’y a pas de trace, nulle empreinte de sa quille dans les flots.
11 és mint a légben szálló madár, amelynek nem lehet meglelni útja nyomát, mert a lenge levegőn suhogó szárnyakkal csapkodva erővel hasít utat a légben, és szárnyát lebbentve tovarepül, s utána útjának semmi nyoma sem marad,	11 Ou comme l’oiseau qui traverse l’espace, et nul n’y retrouve les vestiges de sa course; qui ne laisse aucune marque de son passage. Ses plumes ont frappé l’air léger, il l’a fendu avec un sifflement, à tire d’ailes il s’est frayé un chemin, et puis, qui trouvera un signe de son vol?
12 vagy mint ahogy a célba lőtt nyíl után, az átszelt levegő rögtön ismét összefolyik, úgyhogy nem lehet látni pályáját:	12 Telle est encore la flèche décochée vers le but: à peine divisé, l’air revient sur lui-même, sans plus laisser voir son chemin.
13 éppígy mi is, alighogy megszülettünk, máris elenyésztünk, s az erény semmi nyomát sem tudtuk felmutatni, sőt elemésztett minket gonoszságunk!«	13 Nous de même, à peine nés nous avons disparu; nous nous sommes dépensés dans nos méfaits et n’avons aucun mérite que nous puissions montrer.”
14 Valóban, a gonosz reménye olyan, mint a szélfútta pehely, mint a könnyű hab, amelyet vihar kerget, mint a füst, amelyet a szél eloszlat, s mint az egynapos átutazó vendég emléke!	14 Oui, l’espoir des impies est comme la paille lorsque le vent l’emporte, ou le flocon de neige chassé par la tempête, comme la fumée que dissipe le vent, ou le souvenir de l’hôte d’un jour: effacé!
15 Az igazak ellenben örökké élnek, és jutalmuk az Úrnál van, gondjuk viselése a Magasságbelinél;	15 Les justes, eux, vivent pour toujours, et leur récompense est auprès du Seigneur: chez le Très-Haut on a pris soin d’eux.
16 ezért nyerik el az ékesség országát s a szépség koronáját az Úr kezéből, mert jobbjával betakarja, és szentséges karjával megvédi őket.	16 Ils vont recevoir de la main du Seigneur la couronne magnifique, le diadème étincelant; de sa main droite il les couvrira, de son bras il les protégera.
17 Felveszi fegyverzetül haragvó indulatát és felfegyverzi a teremtést az ellenség megtorlására,	17 Son amour jaloux lui fait déployer ses armes, il arme l’univers pour punir ses ennemis.
18 felölti mellvértnek az igazságosságot, és sisak gyanánt felteszi a kemény ítéletet;	18 Il prend la droiture pour cuirasse, il a choisi pour casque ses jugements équitables.
19 felveszi győzhetetlen pajzsul a szentséget,	19 Sa sainteté invincible lui sert de bouclier,
20 és dárdájává élesíti a bősz haragot. Vele együtt a világ is harcba száll az esztelenek ellen,	20 de sa colère inflexible il s’est fait une épée, et l’univers avec lui combat les insensés.
21 elröppennek a villámok jól találó nyilai, s a felhőkből, mint jól kivont íjból szállnak, és biztosan a célba csapódnak.	21 Les coups de la foudre frapperont droit au but, décochés des nuages comme d’un arc bien tendu;
22 Belőlük, mint parittyából haragos jégkövek röpülnek, felzúdul ellenük a tenger vize, s a folyók háborogva elöntik őket.	22 les grêlons de sa colère s’abattront sur eux, l’océan s’indignera contre eux, et les fleuves les noieront sans pitié.
23 Hatalmas vihar kel fel ellenük, és mint a forgószél, szétszórja őket, igazságtalanságuk pusztává teszi az egész földet, s a gonoszság felforgatja a hatalmasok trónját.	23 Le souffle de sa Puissance se lèvera contre eux et comme un ouragan les dispersera. Leur péché aura fait de la terre un désert, les méfaits des puissants auront renversé leurs trônes.