A bölcsesség könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Ezért méltán szenvedtek kínokat ilyenek által, és lettek bestiák rajának prédája.	1 For these things, and by the like things to these, they were worthily punished, and were destroyed by a multitude of beasts.
2 Népeddel azonban a fenyítés helyett jót tettél, és feltámadt étvágyuk csillapítására rendkívüli csemegét: fürjet készítettél nekik eledelül,	2 Instead of which punishment, dealing well with thy people, thou gavest them their desire of delicious food, of a new taste, preparing for them quails for their meat:
3 úgyhogy amazok, amikor enni kívántak, attól, amit láttak, s ami ellepte őket, még rendes étvágyukat is elvesztették, ezek viszont rövid nélkülözés után még rendkívüli falathoz is jutottak.	3 To the end that they indeed desiring food, by means of those things that were shewn and sent among them, might loathe even that which was necessary to satisfy their desire. But these, after suffering want for a short time, tasted a new meat.
4 Mert azokra, az elnyomókra, könyörtelen nélkülözésnek kellett köszöntenie, ezeknek pedig meg kellett mutatni csupán, milyen kínokat szenvedtek ellenségeik.	4 For it was requisite that inevitable destruction should come upon them that exercised tyranny: but to these it should only be shewn how their enemies were destroyed.
5 Őket is fenyegette ugyan a vadállatok bősz dühe, amikor tekergő kígyók marásától pusztultak,	5 For when the fierce rage of beasts came upon these, they were destroyed with the bitings of crooked serpents.
6 de nem tartott haragod mindvégig, csak intés céljából félemlítetted meg őket egy kissé, és megkapták menekvésük jelképét, amely törvényed parancsára figyelmeztette őket.	6 But thy wrath endured not for ever, but they were troubled for a short time for their correction, having a sign of salvation to put them in remembrance of the commandment of thy law.
7 Mert aki odafordult, nem az által gyógyult meg, amit látott, hanem általad, mindenek megmentője által.	7 For he that turned to it, was not healed by that which he saw, but by thee the Saviour of all.
8 Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz.	8 And in this thou didst shew to our enemies, that thou art he who deliverest from all evil.
9 Azokat ugyanis a sáskák és legyek csípése megölte, és nem volt orvosság életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyenek által pusztuljanak;	9 For the bitings of locusts, and of flies killed them, and there was found no remedy for their life: because they were worthy to be destroyed by such things.
10 fiaidon ellenben még a mérges sárkányok marása sem fogott, mert irgalmad segítségükre sietett, és meggyógyította őket.	10 But not even the teeth of venomous serpents overcame thy children: for thy mercy came and healed them.
11 Megfenyítetted őket, hogy emlékezzenek parancsaidra, és hamarosan meggyógyultak, hogy azokról teljesen megfeledkezve ne nélkülözzék segítségedet.	11 For they were examined for the remembrance of thy words, and were quickly healed, lest falling into deep forgetfulness, they might not be able to use thy help.
12 Mert nem orvosolta őket sem gyógyfű, sem kenőcs, csak a te igéd, Uram, amely mindent meggyógyít!	12 For it was neither herb, nor mollifying plaster that healed them, but thy word, O Lord, which healeth all things.
13 Mert te vagy, Uram, akinek hatalma van élet és halál fölött, levezetsz az alvilág kapuihoz és újból felhozol.	13 For it is thou, O Lord, that hast power of life and death, and leadest down to the gates of death, and bringest back again:
14 Az ember ugyan ölni tud a gonoszsággal, de az élet elszállott leheletét nem hozhatja vissza, s az elvett lelket nem hívhatja vissza többé.	14 A man indeed killeth through malice, and when the spirit is gone forth, it shall not return, neither shall he call back the soul that is received:
15 De a te kezed elől nem lehet menekülni!	15 But it is impossible to escape thy hand.
16 Mert az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek Téged, erős karod ostorozta: szokatlan zápor, jégeső, zivatar üldözte, és tűz emésztette őket.	16 For the wicked that denied to know thee, were scourged by the strength of thy arm, being persecuted by strange waters, and hail, and rain, and consumed by fire.
17 Ami pedig legcsodásabb volt: a vízben, amely mindent elolt, a tűz annál is inkább erőre kapott, mert a teremtés az igazak megtorlója.	17 And which was wonderful, in water, which extinguisheth all things, the fire had more force: for the world fighteth for the just.
18 Néha megszelídült ugyan a tűz, hogy az istentelenek ellen küldött állatok el ne égjenek, s ők tulajdon szemükkel lássák, hogy Isten ítélete üldözi őket,	18 For at one time, the fire was mitigated, that the beasts which were sent against the wicked might not be burned, but that they might see and perceive that they were persecuted by the judgment of God.
19 máskor azonban a tűz szokatlan erővel lobogott mindenfelől a vízben, hogy a gonosz föld termését elpusztítsa.	19 And at another time the fire, above its own power, burned in the midst of water, to destroy the fruits of a wicked land.
20 Népedet viszont angyalok eledelével tápláltad, és fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amely minden gyönyörűséggel teljes, és minden íz édessége;	20 Instead of which things thou didst feed thy people with the food of angels, and gavest them bread from heaven prepared without labour; having in it all that is delicious, and the sweetness of every taste.
21 mert ajándékod megmutatta édességedet gyermekeid iránt, úgyhogy az mindenki kívánságának megfelelt és azzá változott, amit akartak.	21 For thy sustenance shewed thy sweetness to thy children, and serving every man's will, it was turned to what every man liked.
22 A hó és jég ellenállt a tűz erejének, s el nem olvadt, s megtudták, hogy a tűz, amely a jégesőben is égett, és eső közben is villogott, az ellenség termését tette tönkre.	22 But snow and ice endured the force of fire, and melted not: that they might know that fire burning in the hail and flashing in the rain destroyed the fruits of the enemies.
23 Ugyanakkor meg is feledkezett a saját erejéről, hogy az igazak táplálékhoz jussanak.	23 But this same again, that the just might be nourished, did even forget its own strength.
24 A természet ugyanis, amely neked, a teremtőnek szolgál, megfeszíti erejét a bűnösök fenyítésére, de lecsillapodik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak.	24 For the creature serving thee the Creator, is made fierce against the unjust for their punishment; and abateth its strength for the benefit of them that trust in thee.
25 Ezért akkor is, mindenné átváltozva, a te mindeneket tápláló adományod szolgálatába állt, úgy, amint azt a hozzád fordulók kívánták,	25 Therefore even then it was transformed into all things, and was obedient to thy grace that nourisheth all, according to the will of them that desired it of thee.
26 hogy megtudják fiaid, kiket szerettél, Uram, hogy nem a különféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert, hanem igéd tartja meg azokat, akik benned bíznak.	26 That thy children, O Lord, whom thou lovedst, might know that it is not the growing of fruits that nourisheth men, but thy word preseveth them that believe in thee:
27 Mert amit a tűz el nem tudott emészteni, kevés napsugártól melegítve hamar elolvadt,	27 For that which could not be destroyed by fire, being warmed with a little sunbeam presently melted away:
28 hogy mindenki megtudja: napkelte előtt kell áldani téged, és virradatkor fordulni hozzád imával!	28 That it might be known to all, that we ought to prevent the sun to bless thee, and adore thee at the dawning of the light.
29 A háládatlan reménye ugyanis elolvad, mint a téli dér, s elfolyik, mint a víz, amelynek nem veszik hasznát.	29 For the hope of the unthankful shall melt away as the winter's ice, and shall run off as unprofitable water.