Az énekek éneke 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 De szép vagy, kedvesem, De szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött, hajad, mint a kecskenyáj, amely leszáll Gileád hegyeiről.	1 Quam pulchra es, amica mea, quam pulchra es: oculi tui columbarum per velamen tuum. Capilli tui sicut grex caprarum, quae descenderunt de monte Galaad;
2 Fogaid, mint a nyírásra kész nyáj, amint kijön a fürdőből, ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.	2 dentes tui sicut grex tonsarum, quae ascenderunt de lavacro: omnes gemellis fetibus, et sterilis non est inter eas.
3 Ajkad karmazsinszalag, arcod bájjal teli; halántékod mint a gránátalmaszelet a fátyolod mögött.	3 Sicut vitta coccinea labia tua, et eloquium tuum dulce; sicut fragmen mali punici, ita genae tuae per velamen tuum.
4 Nyakad, mint Dávid tornya, bástyákkal kiépítve; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs.	4 Sicut turris David collum tuum, quae aedificata est cum propugnaculis: mille clipei pendent ex ea, omnis armatura fortium.
5 Két melled, mint a gazella ikrei, amelyek liliomok között legelnek.	5 Duo ubera tua sicut duo hinnuli, capreae gemelli, qui pascuntur in liliis.
6 Amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem illannak, eljárok a mirha hegyéhez s a tömjén halmához.	6 Antequam aspiret dies, et festinent umbrae, vadam ad montem myrrhae et ad collem turis.
7 Egészen szép vagy, kedvesem, és szeplő nincsen benned!	7 Tota pulchra es, amica mea, et macula non est in te.
8 Jöjj a Libanonról, mátkám! Jöjj a Libanonról, jöjj! Hagyd el az Amána csúcsát, a Szánir és a Hermon ormát, az oroszlánok tanyáját, a párducok hegyeit.	8 Veni de Libano, sponsa, veni de Libano, ingredere; respice de capite Amana, de vertice Sanir et Hermon, de cubilibus leonum, de montibus pardorum.
9 Megsebezted szívemet, húgom, mátkám! Megsebezted szívemet szemed egyetlen tekintetével, nyakláncod egyetlen gyöngyével!	9 Vulnerasti cor meum, soror mea, sponsa, vulnerasti cor meum in uno oculorum tuorum et in uno monili torquis tui.
10 Milyen bájos a szerelmed, húgom, mátkám! Mennyivel édesebb a szerelmed a bornál, és keneteid illata minden balzsamnál!	10 Quam pulchri sunt amores tui, soror, mea sponsa; meliores sunt amores tui vino, et odor unguentorum tuorum super omnia aromata.
11 Ajkad színméztől csepeg, mátkám! Méz és tej árad nyelved alól, és ruháid illata tömjénillat.	11 Favus distillans labia tua, sponsa; mel et lac sub lingua tua, et odor vestimentorum tuorum sicut odor Libani.
12 Elzárt kert vagy, mátkám, húgom, elzárt kert, lepecsételt forrás.	12 Hortus conclusus, soror mea, sponsa, hortus conclusus, fons signatus;
13 Hajtásaid gyönyörű liget, benne gránátalma és mindenféle gyümölcs, ciprusvirág és nárduszok,	13 propagines tuae paradisus malorum punicorum cum optimis fructibus, cypri cum nardo.
14 nárdusz, sáfrány, illatos nád, fahéj, mindenfajta tömjéncserje, mirha, áloé és számtalan pompás balzsam.	14 Nardus et crocus, fistula et cinnamomum cum universis lignis turiferis, myrrha et aloe cum omnibus primis unguentis.
15 A kert forrása az élő vizek kútja, amelyek a Libanonról csorognak.	15 Fons hortorum, puteus aquarum viventium, quae fluunt impetu de Libano.
16 Rajta, északi szellő! Déli szél, jöjj! Lengj át kertemen, hadd áradjon szét balzsamos illata!	16 Surge, aquilo, et veni, auster; perfla hortum meum, et fluant aromata illius.