A Prédikátor könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Mindezt forgattam szívemben, hogy jól megértsem: Az igazak és a bölcsek, s az ő cselekedeteik Isten kezében vannak, és mégsem tudja az ember, vajon szeretetet érdemel-e, vagy gyűlöletet.	1 J’ai donc réfléchi à tout cela et j’ai vu clairement que les justes, les sages et leurs travaux, sont dans la main de Dieu. Lui, en veut-il? Ne veut-il pas? Les humains ne le savent pas: tout peut leur arriver.
2 Minden, ami előttük van, hiúság, mert mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra, a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra; arra, aki áldoz, és arra, aki az áldozatokat megveti; a jóra ugyanúgy, mint a bűnösre, s a hamisan esküvőre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz.	2 Et c’est déroutant que tous aient le même sort: le juste et le méchant, l’homme pur et celui qui ne l’est pas, celui qui offre des sacrifices et celui qui n’en offre pas, celui qui s’engage par un vœu et celui qui craint de le faire.
3 Mindabban, ami a nap alatt végbemegy, az a legrosszabb, hogy egy sors vár mindenre, ezért az emberek fiainak szíve betelik rosszasággal és megvetéssel, amíg élnek, utána pedig az alvilágba vezet az út.	3 Voilà où est le mal dans tout ce qui se fait sous le soleil: tous ont le même sort; voilà pourquoi les fils d’Adam ont plein d’idées méchantes, et leurs pensées déraillent tout au long de leur vie en attendant de terminer chez les morts.
4 Senki sincs, aki örökké élne, s aki ebben bizakodhatna. Többet ér az élő kutya a kimúlt oroszlánnál.	4 Tant qu’on se voit parmi les vivants, on garde son assurance: “Chien vivant vaut mieux que lion mort.”
5 Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmiről sem tudnak többé, és jutalmuk sincs többé, mert emlékük feledésbe merül.	5 Les vivants savent qu’ils mourront; les morts, eux, ne savent rien. Ils n’ont plus rien à attendre: ils ne sont plus qu’un souvenir oublié.
6 A szeretet éppúgy, mint a gyűlölet és az irigység, akkor már egyaránt elmúlt, és nincs részük e világban, s abban, ami a nap alatt végbemegy.	6 Ils ont pu aimer, haïr, avoir des ambitions: tout s’est perdu et jamais plus ils ne prendront part à tout ce qui se fait sous le soleil.
7 Rajta tehát! Edd jóízűen kenyeredet, és idd jó kedvvel borodat, mert tetteid elnyerték Isten tetszését!	7 Puisses-tu prendre plaisir au pain que tu manges et boire ton vin d’un cœur joyeux: ce sera un signe que Dieu est satisfait de ton travail.
8 Legyenek ruháid mindenkor fehérek, és ne hiányozzék az olaj fejedről!	8 Puisses-tu porter toujours des habits blancs, et n’être pas à court d’huile pour parfumer ta tête.
9 Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hívságos életed minden napján, amely neked a nap alatt jutott – összes hívságos napodon –, mivel ez a te részed az életben azon fáradság mellett, amellyel a nap alatt vesződsz.	9 Jouis de la vie avec la femme que tu aimes, le temps que s’envolent les jours de ta vie. Car c’est là ta part en cette vie tout le temps que tu peines sous le soleil.
10 Amit kezed megtehet, vidd véghez serényen, mert sem cselekvés, sem tervezgetés, sem bölcsesség, sem tudás nincs az alvilágban, ahová sietsz!	10 Tout ce qui sera à ta portée et que tu te sens capable de faire, fais-le; car au séjour des morts où tu t’en vas, il n’y a ni travaux, ni problèmes, ni connaissance, ni sagesse.
11 Másfelől pedig láttam a nap alatt, hogy nem a fürgéké a haladás, és nem a hősöké a győzelem. Nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság; nem a hozzáértőké a kegy, hanem az idő és a véletlen éri utol mindnyájukat.	11 J’ai vu encore ceci sous le soleil: le plus rapide n’est pas sûr de gagner la course, ni le plus courageux de gagner la bataille; le pain n’est pas assuré pour les sages, ni la richesse pour les intelligents, ni la meilleure place pour celui qui sait y faire. Car pour tous il y a l’occasion et il y a la malchance.
12 Az ember nem ismeri saját végét, hanem mint a halak, amelyeket megfog a horog, és mint a madarak, amelyeket foglyul ejt a tőr, úgy kerülnek kelepcébe az emberek a baj idején, amikor az hirtelen rájuk szakad.	12 Personne ne sait quand viendra son heure: les fils d’Adam se voient surpris par le malheur comme le poisson pris dans la nasse, comme l’oiseau sur qui se referme le piège.
13 Ezt a bölcsességet is láttam a nap alatt, és igen nagynak ítéltem:	13 Parlons de sagesse: voici ce que j’ai vu sous le soleil, et qui ne m’a pas paru une petite chose.
14 Volt egy kis város, és abban csak kevés férfi. Egy hatalmas király felvonult ellene, bekerítette, és erősségeket épített körös-körül, úgyhogy teljessé lett a megszállás.	14 Il y avait une ville petite, avec peu d’habitants. Un grand roi se présente et l’assiège avec murs et fossés.
15 Volt benne egy szegény és bölcs férfi, s az bölcsességével megmentette a várost – de senki sem emlegeti már azt a szegény férfit.	15 Dans la ville, pourtant, il y a un homme plein d’astuce, un homme tout ordinaire, et grâce à son astuce la ville est sauvée. Mais c’était un homme tout ordinaire, et personne n’a plus pensé à lui.
16 És azt mondtam: Többet ér a bölcsesség az erőnél, akkor miért nézik le mégis a szegény ember bölcsességét, és miért nem hallgatnak szavára?	16 Alors, moi je dis: la sagesse passe avant les exploits, mais quand il s’agit des pauvres, on méprise leur sagesse: ils peuvent parler, on ne les écoute pas.
17 Inkább kell hallgatni a bölcsek csendes szavára, mint a balgák vezérének kiabálására.	17 Les paroles des sages, dites dans le calme, font plus d’effet que le tapage d’un chef d’écervelés.
18 Többet ér a bölcsesség a háború fegyvereinél, de aki csak egyben vét is, számos jónak megrontója.	18 La sagesse a plus de pouvoir que les armes: une seule personne qui s’en moque détruit beaucoup de bonnes choses.