A zsoltárok könyve 53

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Maszkíl Dávidtól. Így szól szívében az esztelen: »Nincs Isten.«	1 εις το τελος εν υμνοις συνεσεως τω δαυιδ
2 Romlottak lettek és utálatosságokat művelnek, nincs, aki jót cselekedne.	2 εν τω ελθειν τους ζιφαιους και ειπειν τω σαουλ ουκ ιδου δαυιδ κεκρυπται παρ' ημιν
3 Lenéz Isten a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e még okos, aki Istenre gondol?	3 ο θεος εν τω ονοματι σου σωσον με και εν τη δυναμει σου κρινον με
4 Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien; Nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem!	4 ο θεος εισακουσον της προσευχης μου ενωτισαι τα ρηματα του στοματος μου
5 Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint a kenyeret? Nem hívják segítségül Istent,	5 οτι αλλοτριοι επανεστησαν επ' εμε και κραταιοι εζητησαν την ψυχην μου ου προεθεντο τον θεον ενωπιον αυτων διαψαλμα
6 és ott remegnek és félnek, ahol félni nem kell. Mert Isten szétszórta azoknak a csontjait, akik téged szorongattak, szégyenbe jutottak, mert Isten elvetette őket.	6 ιδου γαρ ο θεος βοηθει μοι και ο κυριος αντιλημπτωρ της ψυχης μου
7 Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob és örvendezik majd Izrael.	7 αποστρεψει τα κακα τοις εχθροις μου εν τη αληθεια σου εξολεθρευσον αυτους
	8 εκουσιως θυσω σοι εξομολογησομαι τω ονοματι σου κυριε οτι αγαθον
	9 οτι εκ πασης θλιψεως ερρυσω με και εν τοις εχθροις μου επειδεν ο οφθαλμος μου