A zsoltárok könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.	1 In finem, in carminibus. Psalmus David.
2 Meghallgatott igazságom Istene, amikor segítségül hívtam. Szorongatásomban tágas teret adtál nekem. Könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!	2 Cum invocarem exaudivit me Deus justitiæ meæ, in tribulatione dilatasti mihi. Miserere mei, et exaudi orationem meam.
3 Emberek fiai, meddig lesz nehéz a szívetek? Miért szerettek hiábavalóságot, hajszoltok hazugságot?	3 Filii hominum, usquequo gravi corde ? ut quid diligitis vanitatem, et quæritis mendacium ?
4 Tudjátok meg: az Úr csodát művel szentjével, meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.	4 Et scitote quoniam mirificavit Dominus sanctum suum ; Dominus exaudiet me cum clamavero ad eum.
5 Bár haragudtok, ne vétkezzetek, rejtsétek azt szívetekbe nyugvóhelyeiteken, és békéljetek meg.	5 Irascimini, et nolite peccare ; quæ dicitis in cordibus vestris, in cubilibus vestris compungimini.
6 Áldozzatok igaz áldozatokat és bizalmatokat az Úrba vessétek.	6 Sacrificate sacrificium justitiæ, et sperate in Domino. Multi dicunt : Quis ostendit nobis bona ?
7 Sokan mondják: »Ki mutat jót nekünk?« Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét, Uram!	7 Signatum est super nos lumen vultus tui, Domine : dedisti lætitiam in corde meo.
8 Több örömöt öntöttél szívembe, mint amikor a búza és a bor bőven terem.	8 A fructu frumenti, vini, et olei sui, multiplicati sunt.
9 Éppen azért békében alszom és megnyugszom, mert te, Uram, különösen megerősítettél a reménységben engem.	9 In pace in idipsum dormiam, et requiescam ;
	10 quoniam tu, Domine, singulariter in spe constituisti me.