A zsoltárok könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 Del maestro de coro. De Yedutún. Salmo. De David.
2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«	2 Yo me decía: «Guardaré mis caminos, sin pecar con mi lengua, pondré un freno en mi boca, mientras esté ante mí el impío».
3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.	3 Enmudecí, quedé en silencio y calma: mas al ver su dicha se enconó mi tormento.
4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.	4 Dentro de mí mi corazón se acaloraba, de mi queja prendió el fuego, y mi lengua llegó a hablar:
5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«	5 «Hazme saber, Yahveh, mi fin, y cuál es la medida de mis días, para que sepa yo cuán frágil soy.
6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.	6 «Oh sí, de unos palmos hiciste mis días, mi existencia cual nada es ante ti; sólo un soplo, todo hombre que se yergue,
7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.	7 nada más una sombra el humano que pasa, sólo un soplo las riquezas que amontona, sin saber quién las recogerá».
8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.	8 Y ahora, Señor, ¿qué puedo yo esperar? En ti está mi esperanza.
9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.	9 De todas mis rebeldías líbrame, no me hagas la irrisión del insensato.
10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.	10 Me callo ya, no abro la boca, pues eres tú el que actúas.
11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.	11 Retira de mí tus golpes, bajo el azote de tu mano me anonado.
12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!	12 Reprendiendo sus yerros tú corriges al hombre, cual polilla corroes su anhelos. Un soplo sólo, todo hombre. Pausa.
13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.	13 «Escucha mi súplica, Yahveh, presta oído a mi grito, no te hagas sordo a mis lágrimas. Pues soy un forastero junto a ti, un huésped como todos mis padres.
14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!	14 ¡Retira tu mirada para que respire antes que me vaya y ya no exista más!