A zsoltárok könyve 30

¹ Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól.

² Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem.

³ Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem.

⁴ Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba.

⁵ Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét!

⁶ Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság.

⁷ Mikor dúslakodtam, így szóltam: »Nem fogok meginogni sohasem.«

⁸ Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem.

⁹ Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem.

¹⁰ Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet?

¹¹ Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem.

¹² Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül,

¹³ hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!