A zsoltárok könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 'Al maestro del coro. Sull'aria: "Cerva dell'aurora". Salmo. Di Davide.'
2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.	2 "Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato? Tu sei lontano dalla mia salvezza": sono le parole del mio lamento.
3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.	3 Dio mio, invoco di giorno e non rispondi, grido di notte e non trovo riposo.
4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.	4 Eppure tu abiti la santa dimora, tu, lode di Israele.
5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.	5 In te hanno sperato i nostri padri, hanno sperato e tu li hai liberati;
6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.	6 a te gridarono e furono salvati, sperando in te non rimasero delusi.
7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.	7 Ma io sono verme, non uomo, infamia degli uomini, rifiuto del mio popolo.
8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:	8 Mi scherniscono quelli che mi vedono, storcono le labbra, scuotono il capo:
9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«	9 "Si è affidato al Signore, lui lo scampi; lo liberi, se è suo amico".
10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.	10 Sei tu che mi hai tratto dal grembo, mi hai fatto riposare sul petto di mia madre.
11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.	11 Al mio nascere tu mi hai raccolto, dal grembo di mia madre sei tu il mio Dio.
12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.	12 Da me non stare lontano, poiché l'angoscia è vicina e nessuno mi aiuta.
13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.	13 Mi circondano tori numerosi, mi assediano tori di Basan.
14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.	14 Spalancano contro di me la loro bocca come leone che sbrana e ruggisce.
15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.	15 Come acqua sono versato, sono slogate tutte le mie ossa. Il mio cuore è come cera, si fonde in mezzo alle mie viscere.
16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.	16 È arido come un coccio il mio palato, la mia lingua si è incollata alla gola, su polvere di morte mi hai deposto.
17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,	17 Un branco di cani mi circonda, mi assedia una banda di malvagi; hanno forato le mie mani e i miei piedi,
18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,	18 posso contare tutte le mie ossa. Essi mi guardano, mi osservano:
19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.	19 si dividono le mie vesti, sul mio vestito gettano la sorte.
20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!	20 Ma tu, Signore, non stare lontano, mia forza, accorri in mio aiuto.
21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!	21 Scampami dalla spada, dalle unghie del cane la mia vita.
22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!	22 Salvami dalla bocca del leone e dalle corna dei bufali.
23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:	23 Annunzierò il tuo nome ai miei fratelli, ti loderò in mezzo all'assemblea.
24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,	24 Lodate il Signore, voi che lo temete, gli dia gloria la stirpe di Giacobbe, lo tema tutta la stirpe di Israele;
25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.	25 perché egli non ha disprezzato né sdegnato l'afflizione del misero, non gli ha nascosto il suo volto, ma, al suo grido d'aiuto, lo ha esaudito.
26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.	26 Sei tu la mia lode nella grande assemblea, scioglierò i miei voti davanti ai suoi fedeli.
27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«	27 I poveri mangeranno e saranno saziati, loderanno il Signore quanti lo cercano: "Viva il loro cuore per sempre".
28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.	28 Ricorderanno e torneranno al Signore tutti i confini della terra, si prostreranno davanti a lui tutte le famiglie dei popoli.
29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.	29 Poiché il regno è del Signore, egli domina su tutte le nazioni.
30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,	30 A lui solo si prostreranno quanti dormono sotto terra, davanti a lui si curveranno quanti discendono nella polvere. E io vivrò per lui,
31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,	31 lo servirà la mia discendenza. Si parlerà del Signore alla generazione che viene;
32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«	32 annunzieranno la sua giustizia; al popolo che nascerà diranno: "Ecco l'opera del Signore!".