A zsoltárok könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Így szól szívében az esztelen: »Nincs Isten!« Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben, nincs, aki jót cselekedne.	1 ψαλμος τω δαυιδ κυριε τις παροικησει εν τω σκηνωματι σου και τις κατασκηνωσει εν τω ορει τω αγιω σου
2 Lenéz az Úr a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e okos, aki Istennel gondol?	2 πορευομενος αμωμος και εργαζομενος δικαιοσυνην λαλων αληθειαν εν καρδια αυτου
3 Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien, nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem.	3 ος ουκ εδολωσεν εν γλωσση αυτου ουδε εποιησεν τω πλησιον αυτου κακον και ονειδισμον ουκ ελαβεν επι τους εγγιστα αυτου
4 Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint egy falat kenyeret. Hol nem hívják segítségül az Urat,	4 εξουδενωται ενωπιον αυτου πονηρευομενος τους δε φοβουμενους κυριον δοξαζει ο ομνυων τω πλησιον αυτου και ουκ αθετων
5 ott megremegnek a félelemtől, mert az Úr az igaz nemzedékkel van.	5 το αργυριον αυτου ουκ εδωκεν επι τοκω και δωρα επ' αθωοις ουκ ελαβεν ο ποιων ταυτα ου σαλευθησεται εις τον αιωνα
6 Megzavarjátok a szűkölködő szándékait, ámde az Úr az ő reménysége.
7 Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob, és örvendezik majd Izrael.