A zsoltárok könyve 131

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Zarándok-ének. Dávidtól. Uram, nem fuvalkodik fel szívem, és nem néz magasra szemem, nem járok nagy dolgok után, erőmet meghaladó csodák után,	1 Out of the depths I have cried to thee, O Lord:
2 hanem megnyugtattam és elcsöndesítettem lelkemet. Mint a gyermek anyja ölén, mint a kisgyermek, olyan most a lelkem.	2 Lord, hear my voice. Let thy ears be attentive to the voice of my supplication.
3 Bízzon Izrael az Úrban, most és mindörökké.	3 If thou, O Lord, wilt mark iniquities: Lord, who shall stand it.
	4 For with thee there is merciful forgiveness: and by reason of thy law, I have waited for thee, O Lord. My soul hath relied on his word:
	5 my soul hath hoped in the Lord.
	6 From the morning watch even until night, let Israel hope in the Lord.
	7 Because with the Lord there is mercy: and with him plentiful redemption.
	8 And he shall redeem Israel from all his iniquities.