A zsoltárok könyve 129

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Zarándok-ének. Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, – vallja meg most Izrael, –	1 ωδη των αναβαθμων εκ βαθεων εκεκραξα σε κυριε
2 gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, mégsem bírtak velem!	2 κυριε εισακουσον της φωνης μου γενηθητω τα ωτα σου προσεχοντα εις την φωνην της δεησεως μου
3 Hátamon szántottak mint szántóvetők, hosszú barázdákat hasítottak,	3 εαν ανομιας παρατηρηση κυριε κυριε τις υποστησεται
4 de igazságos az Úr: nyakát szegte a bűnösöknek.	4 οτι παρα σοι ο ιλασμος εστιν
5 Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, mindazok, akik gyűlölik Siont.	5 ενεκεν του νομου σου υπεμεινα σε κυριε υπεμεινεν η ψυχη μου εις τον λογον σου
6 Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn, amely elszárad, még mielőtt kitépik,	6 ηλπισεν η ψυχη μου επι τον κυριον απο φυλακης πρωιας μεχρι νυκτος απο φυλακης πρωιας ελπισατω ισραηλ επι τον κυριον
7 amellyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a marokszedő,	7 οτι παρα τω κυριω το ελεος και πολλη παρ' αυτω λυτρωσις
8 amely miatt nem mondják az arra járók: »Az Úr áldása legyen rajtatok, megáldunk titeket az Úr nevében!«	8 και αυτος λυτρωσεται τον ισραηλ εκ πασων των ανομιων αυτου