A zsoltárok könyve 116

¹ ALLELUJA! Szeretem az Urat, mert meghallgatta könyörgésem szavát.

² Mert felém fordította fülét azon a napon amelyen segítségül hívtam.

³ Körülvettek engem a halál gyötrelmei, rám találtak az alvilág veszedelmei. Szorongatásba és nyomorúságba jutottam,

⁴ de segítségül hívtam az Úr nevét: »Uram, szabadíts meg engem!«

⁵ Irgalmas az Úr és igaz, megkönyörül a mi Istenünk.

⁶ Megoltalmazza az Úr a kicsinyeket, megaláztatásomban megszabadított engem.

⁷ Térj vissza, lelkem, nyugalmadba, mert az Úr jót tett veled.

⁸ Megmentett engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.

⁹ Az Úr kedvében járok az élők földjén.

¹⁰ Hittem, még ha így is szóltam: »Nagyon nagy megalázás ért!«

¹¹ Elkeseredésemben azt mondtam: »Hazug minden ember!«

¹² Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett?

¹³ Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.

¹⁴ Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt.

¹⁵ Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála.

¹⁶ Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet:

¹⁷ a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét.

¹⁸ Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt

¹⁹ az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.