Jób könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.	1 Per questo trepida il mio cuore e mi balza fuori dal petto.
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!	2 Attenzione, udite il fragore della sua voce e lo strepito che sale dalla sua bocca!
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;	3 Egli lascia vagare sotto tutto il cielo il suo lampo, che giunge fino all'estremità della terra.
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.	4 Dietro di esso muggisce il tuono e rimbomba con voce profonda; nulla trattiene i lampi, quando si è udita la sua voce.
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.	5 Dio tuona con voce maestosa e compie prodigi che non comprendiamo.
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!	6 Dice infatti alla neve: "Cadi sulla terra"; e alle piogge dirotte: "Siate violente!".
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.	7 Sulla mano di ognuno pone un sigillo, perché tutti riconoscano la sua opera.
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.	8 Le fiere rientrano nelle loro tane, si accovacciano nei loro nascondigli.
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.	9 Dal meridione prorompe la tempesta e dal settentrione il freddo.
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,	10 Al soffio di Dio si forma il ghiaccio e la distesa delle acque si congela.
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:	11 Carica di umidità le nuvole e le nubi ne diffondono le folgori.
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,	12 Egli le fa vagare dappertutto secondo i suoi consigli, perché compiano quanto comanda loro su tutto l'universo.
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.	13 Le manda o per castigo della terra o in segno di bontà.
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!	14 Presta l'orecchio a questo, Giobbe, soffèrmati e considera le meraviglie di Dio!
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?	15 Sai tu come Dio allinea le nubi e come esse producono il lampo?
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?	16 Sai tu come la nube si libri nell'aria, meraviglia della consumata sapienza,
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!	17 tu che hai le vesti calde, quando la terra langue per lo scirocco?
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?	18 Hai tu forse disteso con lui il firmamento, duro come lo specchio di metallo fuso?
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!	19 Facci sapere cosa dovremmo dirgli, noi non abbiamo parola a causa delle tenebre.
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!	20 Si dovrà informarlo di ciò che dico? C'è qualcuno che desidera essere annientato?
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;	21 Ed ecco, non si vede più la luce, è oscurata dalle nubi, ma tira il vento e le spazza via.
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.	22 Dal settentrione giungono splendori dorati; Dio si circonda di tremenda maestà.
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!	23 E' l'Onnipotente che noi non sappiamo raggiungere, sublime in potenza e rettitudine, grande per giustizia; egli non opprime.
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«	24 Per questo gli uomini lo temono; ma egli non tiene conto di coloro che si credono sapienti".