Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 L’anima mia si annoia della mia vita. Io mi lascerò scorrere addosso il mio lamento; Io parlerò nell’amaritudine dell’anima mia.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Io dirò a Dio: Non condannarmi; Fammi assapere perchè tu litighi meco.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 Ti par egli ben fatto di oppressare, Di sdegnar l’opera delle tue mani, E di risplendere sopra il consiglio degli empi?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Hai tu occhi di carne? Vedi tu come vede l’uomo?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Sono i tuoi giorni come i giorni dell’uomo mortale? Sono i tuoi anni come l’età umana?
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 Che tu faccia inchiesta della mia iniquità, E prenda informazione del mio peccato?
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 A te si appartiene di conoscere che io non son reo; E non vi è niuno che riscuota dalla tua mano
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Le tue mani mi hanno formato e composto; E tu mi distruggi tutto quanto d’ogn’intorno.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Deh! ricordati che tu mi hai formato come dell’argilla; E tu mi fai ritornare in polvere.
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Non mi hai tu colato come latte, E fatto rappigliar come un cacio?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 Tu mi hai vestito di pelle e di carne E mi hai contesto d’ossa e di nervi.
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Tu mi hai data la vita, ed hai usata benignità inverso me; E la tua cura ha guardato lo spirito mio.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 E pur tu avevi riposte queste cose nel cuor tuo; Io conosco che questo era appo te
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 Se io ho peccato, tu mi hai notato, E non mi hai assolto della mia iniquità.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Se io sono stato reo, guai a me; E se son giusto, non però alzo il capo, Essendo sazio d’ignominia, e veggendo la mia afflizione;
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 E se pur l’alzo, tu mi cacci a giusa di fiero leone, E torni a dimostrarti maraviglioso contro a me.
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 Tu mi produci in faccia nuovi testimoni tuoi; Tu accresci la tua indegnazione contro a me; Eserciti a muta sono sopra me.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Perchè dunque mi hai tratto fuor della matrice? Io vi sarei spirato, e l’occhio d’alcuno non mi avrebbe veduto.
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 Io sarei stato come se non avessi giammai avuto essere; Io sarei stato portato dal seno alla sepoltura.
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 I miei giorni non sono eglino poca cosa? cessa dunque, E rimanti da me, sì che io mi rinforzi un poco;
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 Avanti che io me ne vada alla terra delle tenebre, Dell’ombra della morte, onde mai non tornerò;
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 Alla terra d’oscurità simile a caligine; D’ombra di morte, ove non è ordine alcuno; E la quale, quando fa chiaro, è simile a caligine