Judit könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Judit pedig arccal a földre borult, hamut hintett fejére, megszaggatta ruháját és levetette a zsákruhát, amely rajta volt, és akkor, amikor Jeruzsálemben az Úr házában bemutatják az esti illatáldozatot, hangos szóval kiáltott Judit az Úrhoz és így szólt:	1 E partendosi Ozia con quelli ch' erano con lui, entrò Iudit l'oratorio suo; e vestissi di cilicio e pose la cenere sopra lo capo suo, e gittatasi in terra dinanzi dal Signore, chiamò al Signore, e disse:
2 »Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe az idegenek megbüntetésére, akik becstelenségükben erőszakoskodtak és meggyalázó célból felfedték a szűz ágyékát. Mert azt mondtad: ‘Ilyen ne történjék’, s mégis megtették.	2 Signore Iddio del padre mio Simeon, lo qual desti a lui il coltello per defensione contro alle genti forestiere, le quali sono state corruttori nelle sue iniquitadi, e hanno isforzate le vergini e date in confusione;
3 Ezért vezéreiket halálra adtad és ágyukat, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé változtattad, megverted a szolgákat a hatalmasok mellett és a hatalmasokat trónjukon.	3 e desti le loro mogli in rubamento, e le loro figliuole in prigione, e tutta la loro facoltà divisa tra li servi tuoi li quali (per tuo amore) seguitorono il tuo buono fervore (e desiderio), sovvieni, priegoti Signore Iddio mio, (e dà aiuto) a me vedova.
4 Asszonyaikat zsákmányul adtad, leányaikat fogságra és minden zsákmányukat szétosztottad szeretett fiaidnak, akik féltékenyen buzgólkodtak érted és undorodtak vérük meggyalázásától és segítségül hívtak téged. Ó Isten, én Istenem hallgass meg engem, az özvegyet.	4 Tu (Signore) hai fatto le cose che sono state prima, e hai pensato di fare l'una dopo l'altra; e quello che tu hai voluto, quello è stato fatto.
5 Te vitted végbe a régmúlt eseményeket, a mostaniakat és a jövőbelieket kigondoltad és megtörténtek, amelyeket elgondoltál.	5 Tutte le tue vie sono preparate, e tutti li tuoi giudicii sono per te posti nella tua providenza.
6 Az események, amelyeket elhatároztál, előállnak és így szólnak: ‘Íme, itt vagyunk.’ Minden utad készen van és előre látod teremtményeidet.	6 Ragguarda ora il campo degli Assirii, sì come tu ti degnasti di riguardare il campo degli Egizii, quando loro correvano armati dopo i servi tuoi; i quali si confidavano nelli carri e nelli loro cavalieri e nella moltitudine de' suoi combattitori.
7 Nézd, az asszírok magabiztosak erejükben, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk karjára, remélnek lándzsáikban, pajzsaikban, íjukban és parittyáikban, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háború sorsát,	7 Ma (Signore) tu guardasti sopra il campo loro, e le tenebre li faticorono.
8 s Úr a te neved. Törd meg hatalmaddal erejüket, örök Isten, alázd meg erősségüket erőddel és haragodban szórd szét, ami erősségük. Azt tervezték, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, meggyalázzák a szentélyt, ahol dicsőséges neved pihen, vassal felforgatják oltárod szarvát.	8 E l'abisso tenne li loro piedi, e le acque li coprirono.
9 Nézd gőgjüket, s küldd haragodat fejükre, adj kezembe, nekem az özvegynek, erőt ahhoz, amit kigondoltam,	9 Così faccia a questa gente, Signore, i quali si confidano nella sua moltitudine, e nelli carri suoi e nelle pertiche acute [e negli scudi] e nelle sagitte sue e nelle lance si gloriano.
10 és ajkam fortélyával verd meg a szolgát az úr mellett és az urat szolgája mellett, törd meg gőgjét egy özvegy kezével.	10 E non sanno che tu sei Signore Iddio nostro, il quale spezzi le battaglie dal principio; e il nome è a te Signore.
11 Nem a sokaságban van a te erőd, sem hatalmad az erősekben, hanem te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítője, a gyengék támasza, az eltaszítottak oltalmazója, az elkeseredettek szabadítója.	11 Dirizza (Signore) il tuo braccio come facesti di prima, e percuoti la virtù di costoro con la tua virtù; cada la virtù di questa gente nella iracondia tua, i quali promettono di contaminare le tue cose. sante, e violare il tabernacolo del tuo nome, e batter a terra con lo suo coltello il corno del tuo altare.
12 Igen, igen, atyám Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek teremtője, mindennek Királya, amit teremtettél, hallgasd meg imádságomat,	12 Fa dunque, Signore, che con lo loro proprio coltello li sia levata la loro superbia.
13 add, hogy csalfa nyelvem megsebezze és összezúzza azokat, akik kegyetlen terveket szőttek szövetséged és szent templomod, Sion hegye és a fiaid által birtokolt ház ellen.	13 Sia preso con lo lacciuolo de' occhii suoi in me, e percuotilo con le labbra della mia dilezione.
14 Ismertesd meg minden nemzettel és minden törzzsel, hogy te vagy minden hatalom és erő Istene és rajtad kívül nincs más védelmezője Izrael népének«.	14 Dà a me Signore nell' animo costanza acciò ch' io lo disprezzi, e virtù acciò ch' io lo rivolti.
	15 Però che questo sarà in memoria del nome tuo, quando sarà gettato a terra per mano di una donna.
	16 Però che non è, Signore, la virtù tua nella moltitudine, nè la volontà tua nella virtù de' cavalli; e i superbi dal principio non ti piacquero; ma a te. piacque sempre la orazione degli umili e de' mansueti.
	17 Signor de' cieli', creatore dell' acque e Signore di tutte le creature, esaudi me misera, la qual ti priega (assiduamente), e confidazi della tua misericordia.
	18 Ricòrdati, Signore, del testamento tuo; e poni tal parola nella bocca mia, e firma tal consiglio nel cuore mio, acciò che la tua casa permanga nella tua santificazione,
	19 e tutte le genti conoscano che tu sei Iddio, e non sia altro Iddio se non tu.